A hazai blues és rock meghatározó hangjával találkozhattak a nagykanizsai koncertlátogatók a Pokolgép együttes buliján. Ma már nincs az országban jelentõsebb monstre rock, vagy blues fesztivál, ahol Rudán Joe ne lépne színpadra, olykor több zenekar énekeseként.

A méltán népszerû muzsikus késõ esti koncertje elõtt készséggel állt lapunk rendelkezésére.
– Sok vidéki, tehetséges zenész álmodik ilyen életútról, mint az öné. Több pécsi és dél-dunántúli zenekarban megfordult, míg a Coda együttessel áttörte az ismeretlenség homályát. Hogy emlékszik vissza a kezdeti idõkre?

– Szívesen gondolok a múltra. A Coda együttes megalakulása elõtt már tíz évvel énekeltem azokat a Led Zeppelin, Deep Purple, és Black Sabbath dalokat, amelyekkel a zenekar bekapcsolódott a hazai rock élet vérkeringésébe. Már középiskolás koromban 1978-79- ben ez a stílus, ez a mûfaj tetszett, ezt a zenét játszottam az Ewerest és a H.G.M. valamint a Morris együttesekkel. Aztán megjártam a hadak útját én is, mint oly sokan mások. Ez idõ tájt még a vendéglátó mûfajhoz közelálló zenekarban is játszottam. ORI vizsgát is csak viszonylag késõn, 1984-ben tettem. Akkoriban az éneklés mellett szaxofonoztam és basszusgitároztam. A Coda együttes egy blues- kocsmában alakult Pécsett, de fél év múlva már koncertezünk a pécsi ifjúsági parkban, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy ez a zene a közönségnek is nagyon tetszik. Aztán jött egyik buli a másik után. A zenekar ugyan nem azért alakult, mert országos népszerûséget akartunk, de mégis így lett. Persze szerencsénk is volt, mert az úgynevezett hard-rock zene hazánkban akkor volt feljövõben. A nyolcvanas években aztán egyre több rock- és blues-fesztivál szervezõdött, és fénykorukat élték a blues-kocsmák. Nagyon sokat játszottunk abban az idõben.

– Aztán jött a nagy ugrás, a Pokolgép...

– 1990-ben jött a felkérés a Pokolgép együttes részérõl Kalapács József és a Nagyfi László kilépése után. Emlékszem, Budapesten a Dohány utcában egy rock-kávázóban játszottunk, ott kerestek fel Kukovecz Gáborék. Ezután ment minden a maga útján. Gyorsan elkészült két lemezünk, akkor, amikor a metálzene kissé leszálló ágban volt. Aztán 1996-ban elkészítettünk még egy lemezt, majd rá egy évre jött Schuster Lóránt, vagyis a P. Mobil felkérése. Ezt követõen tizenegy évig voltam a P. Mobil tagja.

– A rockbulik után beszélgessünk egy kicsit azokról a színpadi produkciókról, melyben szerepelt. Gondolok itt Szörényi Levente Attila, az Isten kardja címû rockoperájára, vagy G. Nagy Ilián és ifj. Csoóri Sándor folkoperájára, de Jeney Szilveszter is írt egy darabot 1956-ról. Milyen kihívást jelentett ez?

– Természetesen örültem a felkéréseknek. 1993-ban énekeltem az Attilában, a margitszigeti elõadásokon. Boldoggá tett, hogy olyan nagyszerû mûvészekkel léphettem fel, mint Vikidál Gyula, Varga Miklós, Nagy Feró, Deák Bill Gyula és még sorolhatnám a szereposztást. De a késõbbiek folyamán néhányszor az István a királyban is láthattak. Kétségtelen, hogy nagy kihívás volt a Jézus születése címû folkopera is, hiszen, ha jól tudom ez mindmáig példátlan a maga nemében. Ezzel csak az volt a gond, hogy ez a mû, csak egy élõ elõadást élt meg, amit Egerben, a várban rendeztek meg. Jó hír viszont, hogy megkapható lemezen. Persze csak akkor, ha történt utánnyomás, mert az elõadást követõen gyorsan elfogytak a korongok. Jeney Szilveszter 1956. Aki magyar produkciójában szintén kitûnõ emberekkel, nagy tehetségekkel szerepeltem együtt. Szívesen emlékszem vissza Dörner György kiváló szavalatára.

– Nincs vonzás a színház irányába? Ez sok pályatársadnál tapasztalható?

– Érdekes kérdés ez. Talán az életkoromnál fogva úgy érzem, túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy lekössem magam egy színházhoz. A próbák, az elõadások miatt lehetetlen lenne a koncertezés, ami viszont lételemem.

– Láttam egy plakáton a nevét, amely egy Radics Béla-emlékkoncertre invitált. Mit jelentett számodra õ?

– Személyesen nem ismerhettem. Az elsõ élõ koncertélményem a Bergendy együttes volt Demjén Rózsival. Bélát nem sokkal a halála elõtt láttam játszani Pécsett. Sajnos akkor õ és a zenekara sem volt – hogy finoman fogalmazzak – a helyzet magaslatán. Sajnos a korábbi legendás zenekarait nem láthattam, de kétségtelen, hogy nagy formátumú muzsikus volt.

– Ha már említette Demjén Ferenc nevét, úgy tudom vele is volt egy közös produkció.

– Igen, Papp Gyulával közösen színpadra vitték az Ármány és szerelem címû darabot. Ebben a mûben is énekeltem, de a próbák során Rózsival nem találkoztam. Õ szerzõ volt, nem mûködött közre a darabban.

– Korábbi nyilatkozataiból kiderül, ádáz ellensége a drogoknak…

– A drogokat nem tartom jó dolognak. Az ember elkezdi a marihuánás cigivel, aztán jön a következõ lépés. Mindig van, és óhatatlanul jön egy keményebb fokozat. Szerencsére sohasem keveredtem ilyen körökbe.

– Milyen közeli céljai vannak?

– Idén lesz húsz éves a Coda együttes. Ez alkalomból tervezünk május harmadikára egy jubileumi koncertet Pécsett, az Ifjúsági Házban. Aki az együttesben játszott, mindenkit meghívtunk. Ott lesz Papp Gyula, Sipeki Zoltán, és minden jó barát. A Pokolgéppel viszszük tovább a sikeres akusztikus programunkat Keszthelyen, illetve Pécsett. Nagyon üde színfolt lesz a nagy metál zúzásban.

Czene Csaba