Dr. Molnár József alezredes, rendõrkapitány úgy véli, városunkban nem rosszabb a kábítószer-helyzet, mint az ország többi településén. A szórakozóhelyeken nem botlik az ember rögtön drogba – de aki keres, az talál.

– A Nagykanizsai Rendõrkapitányság illetékességi területén 2003-ban húsz, 2004-ben ötvenhat, 2005-ben ötvenhét, 2006-ban huszonkilenc, 2007-ben pedig negyvenegy személlyel szemben indítottunk eljárást kábítószer-fogyasztással, vagy terjesztéssel kapcsolatban – mondta lapunknak a kapitány. – E számokból nehéz kiolvasni bármilyen tendenciát. A kábítószer-fogyasztókhoz, vagy a terjesztõkhöz általában két módon jutunk el: egyrészt a kollégák közúti ellenõrzés során, másrészt pedig nyomozás folyamán. Elõbbit illetõen meglepõen jó eredményekkel büszkélkedhetnek munkatársaink. A kollégák ugyanis kaptak kiképzést arra vonatkozóan, hogyan ismerjék fel a kábítószeres befolyásoltságot – ismereteiket nagy találati aránnyal alkalmazzák is.

Ezen kívül bûnmegelõzési járõrszolgálatunk rendszeresen látogatja a szórakozóhelyeket, s a munkatársak tapasztalatai azt mutatják, hogy ezeken a helyeken laikus nem találkozhat kábítószerrel – ám botorság azt állítani, hogy nem lehet hozzájutni, aki keres, az talál is drogot. Elsõdleges célunk csakis az lehet, hogy a terjesztõket emeljük ki a forgalomból, az elmúlt években nyolc-tíz terjesztõvel szemben fejeztünk be sikeres eljárást. Bûnmegelõzési elõadásaink során is számos visszajelzést kapnak kollégáink, ennek alapján viszont megállapítható, hogy a középiskolák negyedik évfolyamáig eljutók – iskolánként változó mértékben – átlagosan több mint fele találkozik kábítószerrel. Ez nem minden esetben jelent fogyasztást, hanem azt, hogy lát fogyasztást, és tudja, hol lehet hozzájutni a szerhez. Ez az arány egyébként nem rosszabb, sõt, sok esetben jobb, mint az országos átlag.

Dr. Molnár József kérdésünkre jelezte: az iskolák ifjúságvédelmi szakembereinek tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézményekben nincs nyílt, szemmel látható, nagy mennyiségû kábítószer-terjesztés. Ez inkább a házibulikra jellemzõ, ahol meghatározott terjesztõktõl szoktak vásárolni a fiatalok. A másik gyakori színtér a diszkók környéke, ahol egy személy általában több társának is bevásárol.

– Nagy baj tehát még nincs Nagykanizsán, tény viszont, hogy a veszélyeztetettség nem sokkal kisebb, mint az ország más területein, köszönhetõen az óriási információszabadságnak. Ugyanis a fiatalok az Internet segítségével, a különbözõ közösségi oldalakon keresztül megvitatják egymással a problémáikat, és sajnos, elõfordult, hogy azért nyúlt valaki kábítószerhez, mert ily módon rábeszélték. Jelentõs probléma az is, hogy a kábítószer ára relatíve nem változott az elmúlt évtizedben, sõt, némileg csökkent.

Dr. Molnár József azt mondja, a leghatékonyabban még mindig a szülõk tudnak fellépni a drogfogyasztás ellen, ha odafigyelnek gyermekükre. Érdemes szakemberhez fordulni, ha azt érzékelik, hogy gyermekük zavart, kitágultak a pupillái, mosás közben kis csomagocskákra bukkannak a ruházatában, a szobájában égett kanalat, ne adj’ isten tût, vagy összehajtogatott kis papírfecniket találnak. Ezek ugyanis már árulkodó jelek. Nem árt az sem, ha tudjuk, kikkel barátkozik a gyerek, s nem szabad túl sok zsebpénzt sem adni, hiszen az könnyen kísértésbe visz. S hogy a kábítószer mely fajtái vannak jelen a városban?

– Gyakori a marihuána, a speed, hasis, az LSD-bélyeg – mondja dr. Molnár József. – Ketamin nem jellemzõ, de elszórtan van kokain, heroin és ópium is, ezek azonban már nagyon drágák, és nehéz hozzájuk jutni. Beállt drogosról, aki minden nap szúrja magát, nincs információnk Kanizsán, persze ettõl még lehet, hogy van, csak nem került még a látókörünkbe.

Horváth Attila