Az épületek javarésze a 60-as, 70-es években épült, illetve került megtervezésre. Ebbõl adódóan számos jelenleg hatályos tûzvédelmi elõírás nem, vagy csak részben teljesül. A hatályos elõírásoktól eltérõ kialakítás magában hordozza a közelmúltban kialakult tûzesetekhez hasonló események bekövetkezését. A tûzkárok csökkentéséhez jelentõsen hozzájárulhatnak az ott lakók is, ha nagyobb odafigyeléssel használják, illetve újítják fel épületeiket, lakásaikat. A panelépületek sok változata terjedt el hazánkban, ezért általánosságban lehet csak az épületek tûzvédelmi helyzetérõl beszélni, illetve azokra megoldást találni.

A panel épületek létesítési problémái:
Az épületek lépcsõházai általában egy légteret alkotnak a közlekedõ folyosókkal, így bármely lakásban keletkezett tûz során felszabaduló égéstermékek bejutnak a lépcsõházba, melyet képes füsttel telíteni, így a menekülési útvonal biztonsággal nem használható.
A pinceszintet tartalmazó panelépületek lépcsõházai a pinceszinti közlekedõn keresztül öszszeköttetésben vannak egymással, így egy itt keletkezõ tûz az épület valamennyi lépcsõházára veszélyt jelenthet, mivel azokat füsttel és hõvel telítheti, ezáltal megakadályozva a biztonságos menekülést.
Egyes épületszerkezetek – különös tekintettel a gépészeti vezetékek aknafalai – nem elégítik ki a velük szemben támasztott éghetõségi és tûzállósági határérték követelményeket. Az aknák szintenként nem kerültek leválasztásra, így lehetõvé teszik a tûz függõleges terjedését a bennük kialakuló kéményhatás következtében.
A lakások villamosvezetékei – amennyiben azok nem kerültek felújításra – az akkori idõk villamos fogyasztásának figyelembevételével kerültek kiépítésre, melyet a mai állapot jelentõsen meghaladt. Most egyidõben akár jelentõs fogyasztás is jelentkezhet – a mosógép, mosogatógép, klímaberendezés, és egyéb – villamos fogyasztók együttes használata során. A villamos vezetékek ilyen módon történõ túlterhelése a vezetékek felmelegedéséhez vezethet, mely tüzet okozhat.

A panel épületek használati problémái:
A lakók a különbözõ átalakítások során, pl. lakásajtók biztonságosabbra történõ cseréje során figyelmen kívül hagyják a tûzvédelmi követelményeket, és nem megfelelõ éghetõségû, illetve tûzállósági határértékû ajtókat építenek be. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy egy esetleges tûzeset során a lakásból könnyebben kijuthat a tûz – ezzel akadályozva az épületben tartózkodók menekülését – illetve a tûz bejut a lakásba, ezáltal az ottlévõket, azok anyagi javait veszélyezteti, valamint elõsegíti a tûz terjedését.
Szintén a lakók biztonságérzetét hivatott növelni a folyosói rácsok beépítése, azonban ezek elhelyezésével a lakók a saját menekülésüket, a tûzoltóság beavatkozását, valamint a tûzvédelmi berendezések alkalmazását akadályozzák.
Egy tûz esetén a lezárt folyosóból a lakók csak a rács kinyitása után képesek kijutni, azonban ha azon a folyosószakaszon keletkezett a tûz, akkor a közlekedõ gyorsan füsttel telítõdhet – az ajtók nem megfelelõ tûzvédelmi paraméterei miatt – ezáltal már a rács kinyitása is problémát jelent, mely helyzetet tovább tetézi a lakók felfokozott idegállapota, esetleges pánikja.
A lakók menekülésének korlátozottságán túl a tûzoltók beavatkozását is késleltetik a lakók, mivel a tûzoltóknak ilyenkor a rácsot le kell vágniuk, hogy a tûzoltásához hozzá tudjanak kezdeni.
Szintén ehhez a magatartáshoz köthetõ, hogy a lakók a lezárt folyosórészre mindenféle éghetõ anyagot helyeznek el, mondván nincs elég tárolási lehetõségük, valamint itt bútorokat és egyéb használati tárgyakat helyeznek el. Ez a körülmény egyrészt szûkíti a menekülési útvonalat, akadályozza a menekülést, másrészt egy lakástûz esetén elõsegítheti a lakások közötti tûz terjedését.
Hasonló módon szoktak a lakók eljárni a lépcsõházak közötti átjárást biztosító folyosók, illetve tetõátjárók lezárásánál. Az itt történõ lezárás azért jelent problémát, mert a kétirányú menekülési lehetõséget a lakók megszüntetik. Az alsóbb szintek felé már nem lehetséges a menekülés a füst miatt, ezért a másik lépcsõház, vagy a tetõ jelentheti a biztonságos teret. A lezárások miatt a lakók beszorulhatnak az épületbe, lakásukba, melyek az elõbb említett okok miatt nem jelentenek megfelelõ védelmet.
Az anyagi biztonságra való törekvés mellett megjelenik a lakók gazdasági körülményei miatt a spórolás igénye is. Általánosságban megállapítható, hogy a társasházak a villamos berendezések és a villámvédelem felülvizsgálatának elhagyásán, a szárazfelszálló tüzivízvezetékek karbantartásának elmulasztásán próbálnak meg takarékoskodni. Nem gondolnak ilyenkor arra a lakók, hogy a villamos vezetékek – a korábban már említett okok miatt is – potenciális gyújtóforrások lehetnek, és a felülvizsgálat a hiányosságokat kiszûrheti, ezáltal csökkentve az ilyen tüzek keletkezését. A tûzvédelmi berendezés karbantartásának elmulasztása pedig a tûzoltói beavatkozást lassítja, ezzel elõsegítve a tûz terjedését.
A lépcsõházi füstelvezetõket szintén le szokták zárni rácsokkal, vagy a füstelvezetõ nyitószerkezetét nem tartják karban, így az használhatatlanná válik. Figyelemmel arra, hogy a lépcsõházak füstelvezetésére csak ez a szerkezet szolgál – mivel a lépcsõházi ablakok kinyitását a lakók tûz esetén nem teszik meg érthetõ okokból – annak mûködésképtelensége szintén a menekülés meghiúsulását vonhatja magával.
A szellõzõrendszerek a tisztítás hiánya miatt elzsírosodottak, mely anyaglerakódás a tûzterjedést jelentõs mértékben elõsegíti, mivel saját maga is könnyen ég.
Bár tûzvédelmi elõírásba nem ütközik az erkélyeken történõ anyagtárolás – amennyiben ott nem éghetõ folyadékokat tárolnak, mint alkohol, benzin, festék, lakk, stb. – azonban egy esetleges tûz során az alatta lévõ lakásból kiáramló hõ, illetve az égéstermékek képesek lehetnek meggyújtani ezen anyagokat.
A növekvõ energiaárak hatására a panelprogram keretében elkezdõdtek az épületek utólagos homlokzati hõszigetelési munkálatai is. Amennyiben a kivitelezõ megfelelõ minõsítésû hõszigetelõ rendszert épít be, akkor ez tûzvédelmi problémát, illetve veszélyt nem hordoz magában, azonban egy nem megfelelõ tûzvédelmi tulajdonságokkal rendelkezõ homlokzati szigetelõanyag képes akár az épület teljes homlokzatára kiterjedõ tûzet okozni. A homlokzat égése során gyakorlatilag lehetetlenné válik, válhat a tûzoltóság magasból mentõszereinek alkalmazása és ezekkel történõ személymentés. Ez a téma kifejezetten nagy figyelmet igényel a lakóközösségtõl, mivel a munkálatok nem építési engedélyhez kötöttek, ezért a tûzoltóság a beépítendõ hõszigetelõ rendszer megfelelõségét nem is tudja ellenõrizni.
Korunk gazdasági fejlõdése magával hozta a gépjármûállomány növekedését is, azonban a panelépületek létesítésekor ekkora mennyiségû gépjármû parkolóhely nem lett kialakítva az épületekhez. Ebbõl adódik, hogy a lakók már a tûzoltási felvonulási területen is parkolnak, mely kifejezetten a tûzoltó gépjármûvek felállítására szolgál, hogy a lakók akár az ablakokon keresztül is menthetõek legyenek a magasból mentõ szer alkalmazásával. Az itt parkoló autók vagy jelentõsen korlátozzák, vagy lehetetlenné teszik a tûzoltói beavatkozást, ezzel saját magukat, illetve lakótársaikat is veszélyeztetve.

Megoldások az érintett épületek tûzvédelmi helyzetének javítására:
A megoldások egyik részéhez elõször gondolkodásmódunkon kellene változtatni, és belegondolni, hogy a szomszéd utcában, városban, vagy a tõlünk távol keletkezett lakástüzek akár nálunk is elõfordulhattak volna, illetve emberi gondatlanságból bármikor elõfordulhatnak. Ha ezt a gondolatmenetet sikerül elsajátítani, illetve magunkénak érezni, akkor természetesen már azt is érzékelhetjük, hogy a megoldás kulcsa részben a kezünkben van, és mi, mint érintett lakók sokat segíthetünk magunkon azzal, hogy a használatból eredõ kockázatokat csökkentjük. Ehhez nem kell mást tenni, mint a vonatkozó tûzvédelmi elõírásokat betartani, azaz a használati problémák részben leírtakat nem elkövetni, illetve azokat felszámolni.
A használati részben említett utólagos homlokzati hõszigetelési munkálatok megkezdése elõtt célszerû a területileg illetékes tûzoltóságot megkeresni, és náluk érdeklõdni az alkalmazható anyagok vonatkozásában, vagy segítséget, tájékoztatást kérni atekintetben, hogy mondják el, hogy a kivitelezõ milyen iratokkal igazolhatja az alkalmazni kívánt szigetelõrendszer tûzvédelmi megfelelõségét, és azt a kivitelezés megkezdése elõtt már kérjük el tõle.
A létesítési gondok kiküszöbölése már bonyolultabb, idõ és költségigényesebb. Saját magunk védelmét is szolgáljuk, ha a lakáson belüli villamos vezetékeket a megnövekedett fogyasztási igényeinknek megfelelõen felújíttatjuk.
Az utólagos tûzszakaszolási és füstszakaszolási problémák kiküszöbölése szintén jelentõs anyagiakat igényel, melyet jelenleg a lakóközösségnek kell kigazdálkodnia, amennyiben úgy dönt, hogy áldoz az épület tûzvédelmi helyzetének javítására.
A gépészeti rendszerekbõl adódó tûzvédelmi hiányosságok részben és egészben egyaránt orvosolhatóak. Részmegoldást a szellõzõrendszerek rendszeres tisztítása jelenti, mivel így meg lehet akadályozni a zsír lerakodását a csõvezeték falán. Természetesen ez önmagában nem elegendõ, csak ideiglenes megoldás. Valamennyi szellõzõrendszer esetében a szintenkénti födémlezárásokat, és vezetéklezárási lehetõségeket biztosítani kell. A nem megfelelõ éghetõségû és tûzállóságú anyagokat el kell bontani és megfelelõre kell cserélni. A szükséges építési és átalakítási munkák jelentõs anyagi ráfordítást igényelnek, azonban a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet 28. § 5. pontjában szerepel a szellõzõrendszerek korszerûsítése és felújítása, mely lehetõség kiaknázásával állami pénzeszközökhöz lehet jutni.
A jogszabályoknak megfelelõ használati és létesítési elõírások érvényesítésén túl a lakosság – nemcsak a panelépületek esetében – tovább növelheti saját tûzbiztonságát, ha lakásában tûzjelzõ berendezéseket (home detektorokat), és/vagy tûzoltó eszközöket (kézi tûzoltó készülék, Bonpet, Passz 47, Firepro, stb.) helyez el. Ezek aránylag kis költségen beszerezhetõ eszközök, melyek jelentõsen képesek emelni a lakás tûzbiztonságát azzal, hogy a tüzet a keletkezésük korai fázisában jelzi, így biztosítva a gyors menekülés, illetve oltás feltételeit, valamint a tüzet a kezdeti fázisukban képesek eloltani, így a tûzkárt is csökkenthetik. Természetesen mind a tûzjelzõ, mind a tûzoltóeszközök helyének szakszerû kiválasztása fontos annak érdekében, hogy azok ténylegesen a lehetõ leghamarabb jelezzenek, illetve a potenciális tûzkeletkezési helyek közelében legyenek elhelyezve. Ebben segítséget kérhetnek a tûzvédelmi eszközök forgalmazóitól, valamint a katasztrófavédelem és a tûzoltóság szakembereitõl egyaránt.
Összességében megállapítható, hogy a panelépületek nem tûzveszélyesek, azonban kiemelt figyelmet kell fordítani a tûzvédelmi használati elõírások betartására, betartatására, valamint lehetõségekhez mérten minél elõbb meg kell szüntetni a létesítési hiányosságokat. Az építési munkák állami támogatásának lehetõségét információnk szerint az Önkormányzati és Településfejlesztési Minisztérium és a Kormány vizsgálja.
Horváthné Molnár Tünde
tûzoltó õrnagy