Dr. Charalambos Varnava immár négy évtizede származott el a napfényes Ciprusról Magyarországra. Nagykanizsán telepedett le, de szülõhazájához azáltal is kötõdik, hogy mind a mai napig a szigetország állampolgára maradt.

–  A magyar állam ösztöndíjasaként 1963-ban kerültem Magyarországra. Kezdetben annyit tudtam Magyarországról, hogy Grosics, Lantos, Lóránt, Hidegkúti, Bozsik, Puskás, Czibor, Budai II. Elõször is magyarul kellett tanulnom az egyetemi elõkészítõben egy kilenc hónapos kurzuson, azután a szegedi orvostudományi egyetemre kerültem. 1970-ben végeztem általános orvosként, késõbb pedig gyermekszakorvos, majd infektológus lettem. Nagyon szegény családból származom, kilencen voltunk testvérek. 
– Ciprus melyik részérõl származott el Magyarországra?
- Görög vagyok, de Famagusztából származom, de 1974-ben - amikor beléptek a törökök a szigetre -, a szüleim és a nyolc testvérem már elmenekült és azóta Limasszolban laknak. Az elsõ félév számomra rendkívül nehéz volt itt Magyarországon. Tizenkilenc évesen kerültem ide, ám az életem során mindig azt szoktam mondani, hogy szerencsés és boldog is vagyok egyben, mert most is azt csinálom, amit szeretek: orvos lettem, amúgy pedig a szegény családból való származás nem tette volna lehetõvé, hogy Angliába vagy Görögországba menjek tanulni. 
– Annak idején hogyan fogadta döntését a család, hogy Magyarországra jön továbbtanulni? 
– Most utólag már tudom, hogy amikor elindultam, anyám egy pár napig bezárkózott és sírdogált, hiszen én voltam a legidõsebb gyermek. De azóta is vezérel anyám jótanácsa, aki indulásom elõtt magához hívott és azt mondta: fiam legyél szerény, becsületes és soha ne bánts meg senkit. Ha ezt nem tartod be, akkor nem vagy az én fiam. Én ezt az intelmet mindig megtartottam, s így lettem gyermekorvos. Nagyon szeretem a gyerekeket, az embereket és ezért emeltem a kezem orvosi esküre Szegeden, mert tudtam, hogy minden tudásommal segítenem kell a szenvedõ embereknek. Most is ezt tartom szem elõtt, bár meg kell mondanom: ahogy visszaemlékszem, idõnként voltam azért udvariatlan és egy kicsit durva is a betegekkel szemben. De sokszor annyi ügyelet és munka volt, hogy idõnként fáradtnak és feszültnek éreztem magam. Szomorú vagyok, hogy annak idején így viselkedtem, ritkán ugyan, de azért elõfordult. 
– Gyakran hazalátogat Ciprusra?
Igen, többször megyek haza. Nagyon nehéz dolog, ha az ember fiatal korában elkerül a szülõhazájából, ugyanis amikor ott vagyok, akkor ide kívánkozom, de amikor itthon vagyok, akkor meg Ciprusra vágyódom. Ilyenkor mindig Radványi Géza híres filmrendezõ mondatai jutnak eszembe. Õ több éven át élt Németországban, meg Amerikában és Angliában. Amikor megkérdezték tõle, hogy mégis hol van a hazája, akkor azt válaszolta, hogy az õ hazája egy Szolnok melletti falucskában egy kis ház fakerítéssel, rajta vadrózsával. Hát én is úgy vagyok vele, hogy boldog vagyok, mert két hazám van. Ugyanúgy szeretem Ciprust, mint Magyarországot, de ciprusi állampolgár maradtam, mert büszkeséggel tölt el, hogy ciprusi vagyok. 
– Gondolom a ciprusiak között fontos beszédtéma, hogy mikor egyesülhet a két országrész. 
– Így igaz, de meg kell mondjam, hogy a politika nagyon csúnya dolog, ugyanis a két nép éveken keresztül békében élt egymás mellett egészen 1974-ig, amikor beléptek a törökök. Nekem például két török fiú volt a legjobb barátom az Angol Kereskedelmi Iskolában, ahol vegyesen tanultunk. Nagyon rendes és jó gyerekek voltak. Sajnos mindezt a politika okozta, de reméljük, hogy valamikor megoldást találnak erre a problémára is. 2004-ben Magyarországgal együtt Ciprus – legalábbis a görög része – az Európai Unió tagja lett, de a török része még nem. Ha Törökország eleget tesz azoknak a feltételeknek, amelyeket az Európai Unió szabott számára, akkor az a rész is csatlakozhat. Mindez jobb is lenne, mert érzékelhetõ a gazdasági különbség a két országrész között, mivel a görög ciprusiak jól élnek, a török részen viszont alacsony az életszínvonal. Ezért lenne elõnyös, ha õk is belépnének az Európai Unióba. 
– Mennyit hozott magával „útravalóként” Nagykanizsára a ciprusi szokásokból? 
Sajnos, itt egyedül vagyok, de Nagyatádon van még egy ciprusi fiú, akivel tartjuk a kapcsolatot. Mindig átérzem a ciprusi ünnepeket és szokásokat, amelyeket próbálok betartani, mert meggyõzõdésem, hogy egy nép csak akkor marad fenn, ha megtartja hitét és hagyományait.
– Közeleg a húsvét, most van a nagyböjti idõszak. Cipruson is így van? 
– Igen, nálunk – a görög ortodox húsvét április 8-án lesz, vagyis egybeesik most a két dátum. Nagyon érdekes, hogy a görög ortodox vallásban sokkal fontosabb ünnep a feltámadás, mint Jézus születése. A ciprusiak sokkal nagyobb ünnepnek tartják a feltámadást, mint a karácsonyt.
– Betartják a nagyböjti idõszak szokásait?
– Egyértelmûen betartják és ez negyven napig tart. A ciprusiak nagyon komolyan veszik a böjtöt, mert a szigetország lakói nagyon vallásosak. Ilyenkor többnyire zöldséget, halat, olivabogyót, paradicsomot, articsókát esznek. De fõleg halat meg polipot fogyasztanak.
– Házi könyvtárában görög nyelvû szakácskönyveket is láthatunk. Gyakran fellapozza õket?
– Természetesen, ugyanis a fõzés a hobbim és ilyenkor különféle finom ételeket készítek. Ezek voltaképpen nemzetközi ételek, de a magyar konyhát szeretem a legjobban: nincs finomabb egy jó paprikáscsirkénél, vagy egy magyaros halászlénél.
– Mit javasolna nekünk például a ciprusi gasztronómia különlegességei közül?
– Ha lehetne polipot beszerezni, akkor vörösboros polipot készítenék, de sajnos itt most nem lehet kapni, pedig ez nagyon finom étel.
– Anyanyelvén olvas szívesebben vagy magyarul?
– Mindent magyarul csinálok, még az álmaim is így jelennek meg. Ilyen a gondolkodásom is, viszont számolni csak görögül tudok. Ez az egyetlen dolog, ami megmaradt, hogy görögül számolok.
– Gondolom, hogy azért az anyanyelvét még ennyi év után sem felejtette el?
– Egyáltalán nem, sõt, még az eredeti ciprusi dialektust beszélem, mert ugye van a modern görög – a dimothiki – meg a khatereusza, de én még mindig az eredeti ciprusi dialektust beszélem.
– Itt a Dunántúlon egyébként találkozik görögökkel?
– Nem, de Budapesten vannak görög barátaim. Mégis azt mondom, hogy a legjobb barátaim magyarok. Néha elutazom Budapestre és ilyenkor a görög templomba is elmegyek, mert a vallásomat is tartom.
– Miért érdemes ellátogatni Aphrodité szigetére?
– Ciprus szigete és a tenger gyönyörû, de hát Magyarország is szép, úgyhogy a bátyám – aki évente egyszer idejön – mindig azt kérdezi: miért akarok elmenni Ciprusra abban a negyven fokos meleg augusztusban, amikor itt ez a mennyország. Amikor nyaranta ellátogat ide július huszadika körül, itt a természet zöldben pompázik és ezért a bátyám imádja Magyarországot. Nemrég például voltunk a barátainkkal a Loire-menti kastélyoknál. Mindenki csodálta a kastélyokat, viszont én – amikor a második kastélyba beléptem, azután már nem mentem tovább, csak távolról néztem, de nem mentem be. Mondtam a többieknek: Gyerekek, hát a Festetics kastély, a gyöngyösi kastély, az Eszterházy kastély mind épp olyan gyönyörûek. És tessék, egy hét múlva a tévében látom ezeket a szebbnél szebb magyar kastélyokat. Nos, én valahogy így látom a világot.

Gelencsér Gábor