Harmadik alkalommal várta Öregdiák Találkozóra az egykori Batthyánys, Landleros, Irányis öregdiákokat a BLG Öregdiák Egyesület.

A program péntek délután vette kezdetét a Tripammer utcai köztemetõben, ahol az egykori diák, Villányi G. András költõ, író, mûfordító Tisztelet a tanítóknak címû irodalmi megemlékezése, performance hangzott el öt tételben. Az összejövetel a helikonista diákok közremûködésével kulturális kavalkáddal folytatódott tovább a HSMK-ban. Másnap délután az öregdiák – jelenlegi diák focimeccs alapozta meg a találkozó hangulatát.
A kisaulában, a meghitt ünnepség helyszínén, elsõként Balogh László intézményigazgató köszöntötte az egykori tanárokat és diákokat, valamint a vendégeket. 

 A Pro Schola díjat idén Geiszl Zsófia 12. E osztályos diák vehette át Molnár Lászlótól, az öregdiák egyesület elnökétõl.
A mûvészeti nevelésrõl Boros Antal és Lehota János idézte fel emlékeit, míg dr. Stimecz Jánosné karnagy levélben küldte el gondolatait, melyet utóda Cseke József, a gimnázium Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskarának karnagya tolmácsolt.
A szeretett Alma Mater-ére Prof. Dr. Gadányi Károly egyetemi tanár, a Nyugat-magyarországi Egyetem elnök-rektorhelyettese emlékezett vissza, aki 1958-ban falusi gyerekként, mint a IV. C osztály elsõs tanulója, félelemmel lépte át az akkori Landler Jenõ Gimnázium kapuját, de itt csodálatos otthonra talált. Olyan tanárokat kaptak, akik szigorúak és a tanítványaikat jó irányba terelõk voltak. Azt várták el tõlük, hogy tudásban gyarapodjanak, és becsületes emberekké váljanak. Most, az Alma Mater ismét kitárta a kapuit elõttük. Ötven évvel ezelõtt nagyon izgultak, hiszen azokban a napokban érettségizett az osztályuk. Két osztályfõnökük – Zsoldos Ferenc és Kerecsényi Erzsébet – tiszteletére emlékszobát avattak Balogh László igazgató hathatós közremûködésével.
„Az emlékezés éltet, az emlékek erõt adnak – hangsúlyozta Gadányi Károly. – Ma emlékfalat is avatunk – folytatta. – Az emlékfal beszél a múltról, szól a jelennek és üzen a jövõnek. Üzeni azt, milyen jó Nagykanizsán a Batthyány Lajos Gimnáziumban diáknak lenni, milyen jó nekünk öregdiákoknak tartozni egy közösséghez, s ma nagyon jó Nagykanizsainak lenni ha csak rövid idõre is, és nagyon jó nagykanizsai gimnazistának lenni.”
Az esemény Emlékfal avatással folytatódott. Szemenyey-Nagy Tibor szobrászmûvész alkotásával kapcsolatban Balogh László igazgató elmondta:
„2010. június 5-én, az I. Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiák Találkozón fogalmazódott meg konkrétan, hogy szülessék emlékhely, egy szobor, mobil alkotás megvalósításával. 2012. június 2-ára készült el az „Emlékfal”, mely afféle imamalom. A nyolc henger felül nyitható, zárható, így az iskola évszázados dokumentumai, diákjainak, pedagógusainak és dolgozóinak névsora ezekben lett, lesz elhelyezve.
Az 1. henger az iskolaelõdöt szimbolizálja: 1765-1948 Piarista Gimnázium. A 2. henger: 1948-1956 Irányi Dániel Gimnázium. A 3. henger: 1957-1989: Landler Jenõ Gimnázium. A 4. henger: 1990-2010 Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. Az 5. henger: 2011- Batthyány Lajos Gimnázium. Ez és az üresen álló 6., 7., 8. henger az elõttünk álló, remélhetõen sok évszázados jövõt jelképezi.
Ez a valóságos emlékmû tisztelegni szeretne a régi és új, múltbeli és jövõbeli diákok emlékének. Az „imamalmok” egyébként a lelki áldás és béke kiterjesztésének eszközei, segítségükkel lehetõség nyílik mintegy a folytonos imádkozásra. Forgatásával állandó jelenlétet, aktivitást hoz létre, mozgásával élõvé teszi az emlékezetet és az elõretekintést. Interaktivitásával napi szintû felajánlási lehetõséget kapunk, amely megerõsíthet bennünket az iskolához való kötõdésünkben. Ballagó diákjaink mindegyike elvonulhat itt az Emlékfal elõtt, s tisztelgõ mozdulatával egy sokrétû szimbólum részese lehet.”
Az Emlékfal felavatását a Kerecsényi Erzsébet Olvasóterem és a Zsoldos Ferenc Földrajz Szaktanterem avatása követte.
Kerecsényi Erzsébet 1920. november 16-án született Nagykanizsán. Az 1961-62-es tanévben az akkori IV.C osztály osztályfõnöke és történelemtanára lett. 1963-tól 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig az iskolai könyvtárban dolgozott. Õ katalogizálta elõször a gimnázium könyvtárát. Igazi lokálpatrióta volt, figyelemmel kísérte a városban történõ változásokat, kulturális eseményeket. Saját családja nem lévén szoros kapcsolatot tartott fenn testvéreivel – köztük városunk neves muzeológusával, Kerecsényi Edittel – és azok családjával.
Mûveltsége, kultúraszeretete, könyvek iránti rajongása mindenkit lenyûgözött. Igazi pedagógus, önzetlen jó barát, nagylelkû, tisztaszívû ember volt. 2010. október 10-én hunyt el.
Zsoldos Ferenc 1932. november 13-án született Alsólendván. 1956 decemberétõl az Irányi Dániel (késõbbi nevén Landler Jenõ) Gimnázium tanára lett. Az 1959-61-es tanévben a „C” osztály osztályfõnöke, történelemtanára. 1964-1977-ig a Landler Jenõ Gimnázium igazgatója. 1977-1989: Nagykanizsa város tanácselnök-helyettese. 1989-1991: a város polgármestere. Ezután nyugdíjba vonult. 1994-2002: az önkormányzat képviselõtestületének tagja. Dolgozott a kulturális, az egészségügyi és a szociális bizottságban. Nagykanizsa Városvédõ Egyesületének elnökségében is kiemelkedõ munkát végzett a város érdekében. Munkásságáért megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 2004 áprilisában Nagykanizsa Város Díszpolgára, elõzõleg Kovászna testvérváros Díszpolgára kitüntetõ címben részesült. 2008. szeptember 12-én hunyt el. Nagy mûveltségû, életét a közjónak, a közéletnek szentelõ pedagógus volt.
Az emléktáblákat az 1962-ben érettségizett IV.C osztály állíttatta 2012. június 2-án.
Az osztályfõnöki órák, osztálytalálkozók, öregdiákos beszélgetések még a késõ délutáni órákig folytatódtak.
B.E.