A Halis István Városi Könyvtárban mutatták be Szoliva János Merengés-terpesz címû, 13. verseskötetét. A költõt Czupi Gyula kérdezte szenvedélyérõl, a versírás titkairól. Szoliva János szerint a költeménynek mindig kell esztétikai élményt nyújtani. Az alkotási folyamatban fontos a sejtelem, a titok, a csoda érzékeltetése. Eszerint próbál õ verset írni. A mûvek által sugallt gondolatokat Kotnyek István festõmûvész grafikái idézik meg a fehér lapokon. Az önkormányzat által is támogatott könyvet a Pannon Írók Társasága adta ki, szerkesztette Péntek Imre. Az esten közremûködött Bali Judit és Bedõ Csaba versmondó.

 Szoliva János immáron húsz esztendeje akár egy verskõfaragó, líra-festõ, vagy mint szó-metszõ kísérli meg sûrû szövésû ecsetjével és kemény vésõjével felvillantani töredezett világunk apró szemcséinek és darabkáinak alakzatát – az emlékek kísérteteit. – olvashatjuk Lehota M. János könyvet záró gondolataiban, melyet többek között így folytat: Költészetében ez a kötet egy újabb határhelyzet megteremtése a láthatatlan bensõ világ felépítésére és feltárására, a láthatóság elemeibõl. Szoliva János ízig-vérig modern költõ, aki tudatosan és professzionálisan képes élni azokkal az eszközökkel, melyek korunkat leginkább kifejezik, amik a töredékességet és hitetlenséget, a félelmet és az elme homályosságát megmutatják és feltárják.
Szoliva János mára teljesen egyedi, kiérlelt stílusával és poétikájával beírta magát a költészet nagy könyvébe. A költeményei akár formált kövek építik fel a mûvészetét, változatos és változtatható kompozícióit azonban az olvasónak magának kell létrehoznia. Mert így lett megírva.
B. E.