Százharminc éve, 1882. június 22-én született Somlyó Zoltán költõ, újságíró, mûfordító, a magyar irodalom különös alakja: verseiben olykor Kosztolányi mûvészi magaslatai csillannak meg, hogy azután aláhulljanak a banalitások mélységeibe. Õ maga "elátkozott költõnek" nevezte magát, hiszen pályáját kettétörte a Tanácsköztársaság eszméiben való csalódás és a véget nem érõ éhezés és szegénység. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

Schwartz Simon nagykereskedõ fia a Zala megyei Alsódomborúban látta meg a napvilágot, családi nevét tizennyolc éves koráig viselte. Iskoláit Nagykanizsán, Csáktornyán, majd Székesfehérváron járta, s a magyar érettségin állítólag azért bukott meg, mert Szendrey Júliáról tiszteletlenül beszélt. Még gimnazistaként jelentek meg elsõ versei a Zala címû lapban, de ennek nem örülhetett: a szellemi teljesítményeket nem sokra értékelõ apja naplopónak nevezte és megvonta tõle a támogatást.

Somlyó 1901-ben érkezett Budapestre, ahol a Magyarország címû lapnál kezdett címszalagokat írni, de a verselést sem hagyta abba. 1902-ben megjelent elsõ kötetét, amely a Dalok a piros kendõtõl a hatcsattos czipõig címet viselte, érdektelenség övezte. A költõ 1903-tól három évig a hadseregben szolgált, aztán megpróbált otthon letelepedni, de apja elüldözte. A fõvárosba visszatérve, ahol kalandos szerelmi és becsületbeli ügyekbe keveredett, a Magyar Nemzet munkatársa lett. A Magyar Színház egyik statiszta színésznõjét vette feleségül, de házassága balul sikerült: rövid idõ alatt állását és feleségét is elvesztette.
Somlyó ezután tömegszállásokon húzta meg magát, aludt pincében krumpliszsákon, a Rákóczi úti sírkõtárban, utcai padokon, menekülve a rendõrök elõl. Közben kuplékat írt, ezeket az Üllõi úti kávéházaktól az Andrássy úti kabarékig mindenhol énekelték. 1908-ban mecénásra tett szert, akinek révén a Szabadság címû nagyváradi lapnál kapott állást. Itt barátságot kötött Juhász Gyulával, Emõd Tamással, de a szerkesztõ feleségével történt affér miatt távoznia kellett. Következõ állomása a Szeged és Vidéke lett, ahol már méltányolták a jó tollú újságírót, de amikor vérzõ gyomorfekéllyel küzdött, helyét mással töltötték be. Szeged mégis életének fontos állomása lett, hiszen itt jelent meg elsõ jelentõs kötete, a Dél van, amelynek nyomán felfigyelt rá Kosztolányi Dezsõ és Karinthy Frigyes.
1911-ben megjelent Az átkozott költõ címû, legsikeresebb kötete, amely egymás után két kiadást ért meg. Életének legharmonikusabb idõszaka következett, a Bácskai Hírlap munkatársa lett. Mûfordítással is ekkor kezdett foglalkozni, Baudelaire, Maupassant, Voltaire, Rousseau, Gerhart Hauptmann mûveit ültette át magyarra. Az elsõ világháború idején újra megnõsült, de ez a házassága sem tartott sokáig. 1918-ban jelent meg Maupassant A szép fiú címû regényének fordítása országos sikerrel. A Tanácsköztársaság idején lelkesen vett részt az eseményekben, de a bukás után nem érte semmilyen hivatalos megtorlás.
1920-ban elvette Bolgár Margitot, egy balatonboglári bádogosmester lányát, és még ugyanebben az évben megszületett egyetlen fiúgyermeke, a késõbbi Kossuth-díjas költõ, Somlyó György. A család nyomorban tengette életét, Somlyó írásai csak kisebb lapokban jelentek meg. Az irodalmi életbe 1921-tõl sikerült visszatérnie. 1922-ben egy erotikus versgyûjteményt publikált saját kiadásban A férfi versei címmel, utolsó önálló kötetet 1924-ben jelent meg Szûz Miléva címmel. Miután harmadik házassága is tönkrement, 1925-ben a Karinthy gyerekek nevelõnõjét, egy bécsi vendéglõs lányát vette el. Élete nem került egyenesbe: 1928-ban meghalt kislánya, kiújultak gyomorproblémái, anyagi forrásai megcsappantak. 1934-ben már csak havi 4-5 verset tudott lapoknál elhelyezni, a honorárium még kenyérre sem volt elegendõ.
Somlyó Zoltán 1937. január 7-én hunyt el Kruspér utcai lakásában. "Költõ volt, csak költõ, semmi több. Költõ volt - valódi költõ - nem kevesebb" - írta róla halála után Karinthy Frigyes, a megértõ barát. Hagyatékát, együtt fia, Somlyó György Kossuth-díjas költõ, író, mûfordító kézirataival, relikviáival, könyveivel - idén márciusban adományozta a Petõfi Irodalmi Múzeumnak unokája, Somlyó Bálint, az ELTE Esztétikai Tanszékének docense.

MTI - Kanizsa