A hajdani Gépiparista Technikum több mint száz tanulója gyûlt össze ünnepelni, emlékezni a Bethlen-Év keretében megvalósuló emléknapon. A jó hangulatú múltidézõ eseményen kitüntetéseket adtak át, emlékkönyvet ajándékoztak, dombormûvet avattak és fát ültettek, ezzel megörökítve a következõ nemzedéknek, hogyan építették fel a technikum szellemi katedrálisát.

A nappali tagozat diákjai közül feltehetõen 274-en vannak még köztünk, közülük 201 címét kutatták fel, és hívták meg a találkozóra. Ebbõl legalább 104-en vettek részt a rendezvényen, mely az önkormányzat, a Nagykanizsa és Térsége TISZK és a gépipari technikumban végzett öregdiákokból álló Szervezõ Bizottság közös szervezésében valósult meg.

A rendezvényen dr. Járosi Márton köszöntötte az egykori gépiparisták népes tömegét, akiknek a titka, elmondása szerint az volt, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben a piaristák tulajdonán egy új alkotó iskolai közösséget hoztak létre úgy, hogy a tanárok elfogadták a politikai rendszert és abban alkottak. A rájuk bízott gyermekeket a közösség javára nevelték. Az alkotás, az építkezés a tanulás és az emberség boldog szigete volt.
– A Gépipari Technikum azt példázza, politikai elnyomás és önkényuralom alatt is lehet emberül, a hazához hûen élni és alkotni, ha vannak elszánt tanítók, akik önzetlenül dolgoznak a diákokért és a jövõért – kezdte múltidézõ beszédét Cseresnyés Péter polgármester. Az intézmény ugyan rövid ideig, 1950 és 1956 között mûködött, mégis hozzájárult ahhoz, hogy Nagykanizsa gépipari központtá lett. Az intézmény 1956 õszén zárta be kapuit, addig 320-an végeztek itt, és további 160 diák pedig a kanizsai Gépipari Technikumban kezdte meg tanulmányait, de Pécsen, Kisvárdán, Esztergomban és Vácon fejezték be. A falai közül kikerült kiváló szakemberek büszkék arra az intézményre, ahonnan indultak. Hozzátette, ennek a szakmacsoportnak az oktatása kulcsfontosságú, ugyanis városunk érdeke, hogy jól képzett szakemberek álljanak rendelkezésre, mivel hazai és nemzetközi szinten is igény van rájuk.
Az ünnepi percek után közösen átvonultak a Medgyaszay Házból a Piarista iskola fõépületéhez, ahol felavatták Ágh Fábián szobrászmûvész alkotását, a gépiparisták dombormûvét, majd ezt követõen emlékfát ültetettek az egykori technikum kertjében.
Kitüntetést Halmai Lujza vehetett át, posztumusz elismerést pedig dr. Buvári András és Vértes Imre kaptak.

További képek a galériában.

V.M.

Dr. Járosi Márton

Dr. Járosi Márton okleveles gépészmérnök, erõmûvi energetikus szakmérnök. 1959-tõl a Borsodi Hõerõmûben, Kazincbarcikán dolgozik. Nevéhez fûzõdik a borsodi ipari hõellátási és a kazincbarcikai távfûtési rendszer létrehozása, a Kazincbarcikai Távfûtõ Vállalat megszervezése (1965). 1969-tõl a Budapesti Hõerõmû Vállalatnál, illetve jogelõdjénél a fõvárosi távhõrendszerek gazdaságos üzemeltetése terén végzett tudományos igényû mûszaki fejlesztési és szervezési munkát. Vallási és politikai meggyõzõdése miatt többször szenved hátrányokat, leváltják, 1976-ban el is bocsátják.
1961-tõl a Magyar Villamos Mûvek Rt. általános vezérigazgató-helyettesként õ vezeti a villamosenergia-ipar szervezeti, részvénytársasági rendszerré történõ átalakítását. Vezetésével dolgozták ki a rendszerváltozás után a villamosenergia-ipar fejlesztési stratégiáit. Ellenzi az energiaipar kiárusító privatizációját. Az 1994-es kormányváltás után rendkívüli felmondással eltávolítják az MVM Rt-bõl. 1997-ben a bíróság a rendkívüli felmondást megalapozatlannak ítélte és hatályon kívül helyezte.
Kezdeményezõje volt a Magyar Energetikai Társaság és az Energiapolitika 2000 Társulat megalakításának. 1995, az energiaipari privatizáció óta a nemzeti érdekû, az európai uniós csatlakozással összhangban lévõ energiapolitika kialakításán munkálkodik.
Az energetikán kívül is szerepet vállalt a társadalmi-politikai átalakulásban. A Hazai termék – Hazai munkahely (H+H) Alapítvány ügyvezetõ elnöke (1993-1998). A budapesti Gönczy Pál Református Iskola – Alapítvány (1988-1998) kuratóriumának elnöke. 1993-1997 között a KDNP tagja, a Szakértõi Tanács elnöke. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapító tagja, 1999-ig alelnöke.