Hatvan esztendeje, hogy elsõ tényleges katonai szolgálatát Szentendrén töltõ zalai focistáknak, közöttük három nagykanizsai származásúnak is megadatott az a lehetõség, hogy az 1952. évi helsinki olimpiai játékok labdarúgó vetélkedõjén gyõztes magyar válogatott ellen – egy Svájcban sorra került nemzetek közötti válogatott barátságos labdarúgó mérkõzés elõtt néhány nappal – pályára lépjen.

1952. szeptember 10-én délután több mint 5000 nézõ övezte a Katonai Mûszaki Fõiskola laktanyai füves pályáján az Aranycsapat – Szentendrei Honvéd találkozóját, amely felejthetetlen élményt jelentett a fiatal honvéd játékosoknak, a Duna-parti kisváros és környéke szurkolóinak, sportbarátainak.

 A két csapat szakvezetõi a következõ játékosokat szerepeltették – Aranycsapat: Grosics (Gellér) – Buzánszky (Dalnoki), Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás (Kovács I.) – Budai II. (Sándor), Kocsis (Hidegkuti), Palotás, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Szentendrei Honvéd (késõbbi Kossuth KFSE): Tihanyi – Dávid, Csányi, Varga – Dérfalvi, Kelemen (Loppert) – Szamedli, Csanádi, Szabó, Szopka, Ebedli (Krukk). Edzõ: Moór Ede. A honvéd együttesben 7 zalai játékos lépett pályára, Nagykanizsáról Csányi – Gerics, Dérfalvi L.; Zalaegerszegrõl Dávid, Loppert, Ebedli; Lovásziból Tihanyi (volt NVTE) és Kelemen (volt Lenti, majd ZTE).
Az aranycsapat sziporkázó, gördülékeny, remek játékot mutatott, s 12:1 (4:0) arányban gyõzött. A gólokat Puskás (3), Kocsis (3), Hidegkuti (3), Palotás (2), Czibor (1), illetve Szamedli szerezték.
A találkozót a helyõrségi tiszti klub éttermében 250 terítékes vacsora követte.
Tihanyi István nyugdíjas,
Nagykanizsa