Bálits Károly sportvezetõt, a megyei vívó szövetség örökös tiszteletbeli elnökét, a nagykanizsai vívócsarnok „atyját” szeptember 7-én búcsúztatták a nagykanizsai temetõben. Temetésén az alábbi búcsúbeszéd hangzott el:

„Tisztelt Gyászoló Család, végtisztességet tévõ Gyülekezet!
Minden eltávozottat megillet, hogy a búcsú percei sorsának ezen az utolsó, szomorú állomásán õt idézzék, róla szóljanak. Hiszen mindannyian – jól vagy rosszul – végigjárunk a számunkra kijelölt úton. Talán hibázunk is, hiszen senki sem bûntelen. De ha nem futamodunk meg az élet kihívásai elõl, ha felelõsséget vállalunk szeretteinkért és azokért, akiket a sors ránk bízott, s ha az életünket éljük, ahelyett, hogy csak eltöltenénk, már sokat tettünk azért, hogy nyomot hagyjunk ezen a világon. Hogy elmondhassák rólunk: nem éltünk hiába. S ha ennek igazságára talán csak szerettünk elvesztése ébreszt rá minket, akkor sincs késõ: ezzel újabb értelmet nyer az Õ élete és halála is."

"A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete… Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Õk az elsõk, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban. Ott élnek bennünk, s meg is mutatkoznak, valahányszor szükségünk van rájuk.
Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Ismerõsök!
Szeretett halottunk, Bálits Károly búcsúztatására jöttünk össze. A búcsú mindig azt jelenti, hogy valami véget ért, lezárult, elmúlt. Véget ért egy élet, 81 év összes örömére, ürömére tett pontot a halál, mely kegyetlenül ragadott el. A hirtelen keletkezett, elfogadhatatlant, visszafordíthatatlant próbáljuk elfogadni. Nehéz… Még ha tudjuk is, idézve a költõt, hogy: „a halál csak az élõknek büntetés”. Ha szólhatnál, te vígasztalnál bennünket. Te már megtapasztaltad, milyen az öröklét mosolyával arcodon, együtt lenni égi szeretteiddel.
Tisztelt Gyászolók! Szeretett Karcsi bátyánk 1931-ben született Diszelen, értelmiségi családban. Édesanyja tanítónõ, édesapja jegyzõ volt. Két testvére született, Lajos és Kálmán. Iskoláit Diszelen és Nagykanizsán végezte a gépipari technikumban. Az iskola elvégzése után a MAORT-nál dolgozott mint autóvillamossági mûszerész.
Az 1956-os események után nehezen talált munkát. Elõször Nagykanizsán, majd Keszthelyen dolgozott, majd visszakerült Nagykanizsára és a Finommechanikai vállalatnál lett mûszerész motortekercselõ. Késõbb csoportvezetõ, majd kereskedelmi osztályvezetõ. A vívás nagy szerelmese volt. 1948-ban került szorosabb kapcsolatba a vívással. Másfél évig párbajtõrözött. A MAORT megszûnésével a vívás is megszûnt. Újra 1961-ben került kapcsolatba a vívással, szülõi felkérésre versenyzõ kísérõként tevékenykedett, és ez a haláláig tartott. Kiváló szervezõ képességérõl tett tanúbizonyságot, amikor Zalaegerszegen is megalakította a vívószakosztályt. Ezután létrehozta a Zala Megyei Vívószövetséget, melynek elõször elnöke, késõbb tiszteletbeli elnöke lett. Tagja lett a Magyar Vívószövetség Vidék Bizottságának. Hosszú szervezés után létrehozója lett egy nagy gyermek verseny sorozatnak. Létrehozta a nagykanizsai gyermek vívást segítõ Vivere Alapítványt, melynek 10 évig kurátora volt.
Karcsi bácsinak saját gyermeke nem volt, de a víváson keresztül nagyon sokan, mondhatni rengetegen lettek a gyermekei. Kiváló szervezõ és fáradhatatlan ember volt. Munkáját több kitûntetéssel ismerték el. 1970-ben Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozó, 1975-ben Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozat, 1983-ban Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozat, 1993-ban Eszterházy Miksa Emlékérem, 1995-ben Nagykanizsa Megyei Jogú Városért .1998-ban Zala Megye Sportjáért kitüntetést kapott.
Nagyban Karcsi bácsinak köszönhetõ a Vívócsarnok felépítése, valamint a gyermek vívóverseny sorozatból kialakult Kadét Európa- illetve Világbajnokság. Tette a dolgát, amíg tehette. De az élet egyszer csak megálljt parancsolt. Dacolt a halállal, de ezt az asszót nem tudta megnyerni. És Karcsi bácsi most búcsúzik egy idézettel: „Egy hangszer voltam az Isten kezében / Ki játszott rajtam néhány dallamot. / Ábrándját a boldog szenvedésnek, / Aztán összetört és elhagyott. / Most az enyészet kezében vagyok, / De fölöttem égnek a csillagok.”
Kedves Karcsi bácsi!
Most búcsúznak tõled a család tagjai. Unokaöcséd, Lajos és családja. Búcsúzik sógornõd, Irén. Búcsúzik tõled a Magyar Vívószövetség elnöksége. A Zala Megyei Vívószövetség. Búcsúzik a Nagykanizsai Torna Egylet. A Vivere Alapítvány kuratóriuma és valamennyi fiatal és öreg vívó, akik valaha is ismerték. Búcsúznak a barátok, ismerõsök, szomszédok, és volt munkatársaid.
Karcsi bácsi! Emléked szívünkben örökké élni fog. Béke veled.”

A Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola által készített interjú itt érhetõ el.