Tulajdonképpen elégedettek lehetünk. Egy tízmilliós ország a négyévenkénti világmegmérettetésen 8 aranyérmet szerez, plusz 4 ezüstérmet, 5 bronzérmet. Ez összesen 17 érem. A pontszerzõ helyeket már ráadásként említem. Ha népesség szorzóját nézem, akkor Kína 800 aranyérmet szerezhetne. Mi jutna ez esetben az USA-nak, Oroszországnak, … Hagyjuk a matematikát. Nézzük mely sportágak bizonyítottak? Sorban.

Vívás

Tradicionálisan magyar küzdõsport. Olimpiákon a legtöbb érmet gyûjtötte. Nem a legnagyobb tömegeket mozgatja, mozgatta. Optimális körülmények között 5-10 ezer igazolt vívó a reális. A vívás karddal, tõrrel és párbajtõrrel történik. Nõk és férfiak ûzik elkülönülve. 1990 elõtt, beleértve 1945 elõttit is, a kiemelkedõ vívóknak volt „fõállásuk”. Ilyen állások: katonatiszt, rendõrtiszt, vasúti tiszt, banktisztviselõ, … Ez manapság nincs. A vívó sportolónak nincs meg a biztos anyagi háttere.
Példa a már nem élõ vívó óriások közül: Jekkelfalussy Piller György katona õrnagy. Pechauer Attila banktisztviselõ. Kovács Pál dandártábornok, Berczeli Tibor százados. Ez más sportágaknál is így volt. (Puskás Ferenc, Bene Ferenc)
A vívást könyvbõl nem lehet megtanulni.
A magyar vívás-elméletnek szép irodalma van. II. Rákóczi Ferenctõl a közlemúltig sokan leírták a vívás teóriáit. ( Olasz, Francia, Magyar)
A teóriát a gyakorlatba a vívómester teszi át. Magyarországon kiváló vívómesterek képezték a vívókat, és az utánuk jövõ mestereket. (Durronelli, Borsodi, Santelli, Bay, Zarándi, Gerentsér) és sokan mások, akik fenntartották a vívást a vidéki városokban is. Szomorú valóság. Italo Santelli a világhírû magyar kardvívás megalapozója 1945-ben az ostrom idején éhen halt. Nem párhuzamként: jelenleg mintegy 70 magyar vívómester dolgozik külföldön. Ezek közt, két Nagykanizsáról elszármazott is teszi a dolgát Angliában és Dániában. Nagykanizsára visszatérve: többszöri rövid próbálkozás után 1959-tõl folyamatos a vívásvárosunkban. Az elõzõ edzõ fõállásban dolgozott. A 8 óra három városban jött össze. Nyugdíjba vonulásáig -1970- dolgozott. Az utána következõ, elõbb mellékfoglalkozásban, majd 1978-tól fõállásban dolgozott. Mellette dolgoztak többen mellékfoglalkozásban, négyen fõállásban is. Az ötödik fõállásút külföldrõl kellett hazahívni.
A valamikor három fegyvernemes szakosztály egy fegyvernemessé (kard) lett. Az ok egyértelmû. A négy fõállású edzõ elhagyta a szakosztályt, mert el kellett tartania a családját. Az itt kapott minimálbér nem vonzó. Pedig hárman is válogatott sportolókat neveltek. Tudom, de nem merem leírni a Dániában dolgozó bérét. Lehet szorozni, két számjeggyel.
A vívó szakosztály nem tud, nem mer felvállalni „fõállású” sportolót. Nem tud, mert a legjobbak sem vállalják a bizonytalant. Nem mer, mert hosszú távon nem tudja biztosítani a sportolói élet anyagi hátterét. Pedig szükség van az ilyen példakép-gladiátorokra. Az ilyenek eredményei láttán jönnek be a fiatalok sokan, a vívóterembe. Aztán a vívóteremben sok minden történik. Barátságok, házasságok, eredmények, ismeretségek köttetnek, születnek. Közben a fiatal felnõ és vívni is meg tanul. Egyetemre megy, és nem jön vissza Kanizsára.
Azt gondolom itt az ideje a magyar sport jövõjét újra gondolni, tervezni és cselekedni. És meg kell kérdezni a dolgozó szakembereket is! Nagykanizsán is.

Úszás
 

Szintén tradicionálisan magyar sport. Hajós Alfréddal kezdõdött. 2012-ben két úszó is aranyérmet nyert és egy bronz is bejött. Úszni sokan tudnak Magyarországon. Akik versenyeznek is azok, már sokkal kevesebben vannak. Az igazolt úszó versenyzõknél ugyanaz lenne az optimális létszám, mint a vívóknál: 5-10 ezer fõ. Hogy ez így legyen, sokkal több uszodára lenne szükség az országban. Így marad Budapesten kívül az a néhány város az országban, ahol versenyszerûen lehet úszni. Az örök probléma: szakember kell anyagi háttérrel, stb. és itt is belép a létbizonytalanság. Marad a háziverseny és a szülõ áldozatvállalása, szigorúan behatárolva. Ez az olimpiai sportág is jelen van Nagykanizsán. Belsõ életükrõl nagyon keveset tudok. Megkérdeztem az egyik jó eredményeket produkáló fiatal versenyzõt, milyen támogatást kap. Válasz: hát apa és anya támogat. Õ csak az anyagira gondolt. Én másra is.

Vizes sportág a vízilabda is. Nagykanizsán is mûködik. Mint minden labdás sportág ez sem tartozik az olcsóbbak közé. A városi uszodában kell lebonyolítani az edzéseiket, versenyeiket az úszókkal együtt, miközben a város polgárainak a tömegsport igényeit is figyelembe kell venni. Van még az iskolai és óvodai úszásoktatást is. Hogy sokan úsznak az egészségükért az nagy eredmény. De itt is kellenek az „úszógladiátorok” akik példáján úszónemzedékek ugranak vízbe.

Atlétika

Majdnem igaz: Régi dicsõségünk hol késel…. Igazából a nehéz atlétáink tartják a frontot. Olyan nagyon nem és tudták megszorítani a gyõztes kalapácsvetõt.
A világrekorder magyar futók – Iharos, Tálosi, Kovács – már csak szép emlék. Gerelyeseink is.
Nagykanizsán sok évvel ezelõtt kiváló atlétikai élet volt. Atléta volt az utolsó olimpikon. ( Sasvári Gizella, Róma 1960) Dulgyovai, Csutorás, Soproni , Parti és még sokan mások. A felsorolt nevek, emberek, sportemberek mögött meg volt a biztos megélhetést adó bázis – munkahely – idõkedvezménnyel. 30-40 évvel ezelõtt a Magyar Atlétikai Bajnokságon csak azok vehettek részt, akik a felmenõ ági versenyek 1-6 helyezettjei voltak. (Megyei- Körzeti – Vidékbajnokságok) Most 2-3 klub versenyzõi futnak, dobnak ugranak. A jelen kanizsai helyzetrõl az egykori Magyar ugróbajnok Parti Tibor tudna bõvebb helyzetelemzést adni.

Torna

Keleti Ágnes, Tass Olga, Magyar Zoltán a régebbi olimpiai bajnokok. A 2012-es olimpiai bajnok méltó az elõdökhöz. Ezen sportág mûvelõi a rengeteg gyakorlásközben az erõs fizikai fájdalmat elviselik. És amikor a Himnusz szól, elfelejtik. Volt szerencsém látni a 10-12 évesek gyakorlását. A fele sírt a fájdalomtól, de csinálta. A szer lenyúzta a bõrt a karjáról, combjáról. Az én emlékezetem szerint a klasszikus szertorna oktatása Gajcsi Józseffel nem ért véget Nagykanizsán. A mostaniak erõsen küszködve, néha a lehetetlen közelében fenntartják a sportágat. Nem tudom a nagykanizsai testnevelõ tanárok közt van-e olyan, aki a tornasportot ûzte diploma elõtt. Gajcsi József egyet felkészített a TF felvételire. Ez a sportág is jelen van, mûködik Nagykanizsán.

Evezés

Lehet azt mondani tradicionálisan magyar sportág. Mellbourne-nel kezdõdött. Néha, akár a vívásban talán túlnyerték magukat az evezõsök. Magyarország természeti adottságai kiváló környezetet biztosítnak az evezõs sportágaknak. Vizeink alkalmasak a „tömeges” evezésre. A sportág él is a lehetõséggel.
Természetesen az evezés is több évtizede jelen van Nagykanizsán. A Csónakázó tó létrejötte után, csónakház épült és beindult az evezõsport. Világra szóló eredményeik nem voltak. Úgy az országban, mint a városban kívánatos lenne az evezõsök számát többszörösére növelni. Itt is az optimális sportolói létszám az 5-10 ezer közt kívánatos. Vizeink vannak (Kanizsán is). Szakemberek és hajók kellenek. Tömegeket vonzó esemény lett a tavon a sárkányhajózás. Jó reklám a jövendõ bajnokainak.

2012-ben Londonban 5 sportág szerezte meg, küzdötte ki a 8 aranyérmet. A négy ezüstérmet 3 sportág. Az öt bronzérmet 5 sportág.
A 17 db érmet 8 sportág gyûjtötte. Tulajdonképpen mind a nyolc egyéni sportág. Küzdõ sportág, ahol az ellenfelet közvetlenül kell legyõzni.
Felsorolva a 8 sportágat: vívás, cselgáncs, birkózás, úszás, atlétika, torna, evezés, öttusa.
Az öttusa kivételével jelen vannak, mûködnek a városban, ezek a legeredményesebb olimpiai sportágak. Ha részeire bontjuk az öttusát, összeállva: vívás, lövészet, lovaglás, úszás, futás. A lehetõség adott. Egyelõre csak lehetõség.

Sport az iskolában

2012 szeptemberétõl bevezetik a heti 5 testnevelési órát. De csak elsõ, ötödik és a kilencedik osztályban. És a többinél? Van elég tortanterem, testnevelõ tanár? Még ezt is rövidítik. Az a tanuló, aki egyesületben sportol, annak csak három órát „kell” tornáznia.
Nem lehetne beengedni a sportedzõket a tornaterembe óraadónak? Nem mert nem pedagógus! Az egyesületben oktathat. És sokan eredményesek.
Hogy kevés a tornaterem? Nagykanizsán be kellett zárni a legnagyobb sportcsarnokot, mert nem tudták kifizetni a közüzemi számlákat.
Lehetne még folytatni, mert az olimpián más sportágak is versenyeztek.
Én csak az érmesekrõl írogattam, 2012 szeptemberében.

Kiss György