– Még ajkai mentõápoló koromban történt, nem tudtam elfogadni egy közúti baleset kisgyermek-halottjának állapotát. A mentõorvos szólt rám szelíden: – Laci, állj le az újraélesztéssel. – Akkor eldöntöttem, ha ezt a pályát akarom csinálni, nem vezethetnek az érzelmeim. Aki segítségre szorul, annak olyan embert kell látnia, aki biztos a dolgában. – Az Októberi esték – a Piarista Iskola elõadás-sorozata – elsõ vendége Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatója volt. A négygyermekes, fehérvári születésû parancsnokhoz záporoztak a hallgatóság kérdései.

– Minden földrengés más. – mondta a 22 év alatt 48 külföldi bevetést megjárt férfi. – Más, ami a helybeliek hozzáállását illeti. Megvallom, a törökországi érintett meg a legjobban. Ott mindenki segíteni akart. Az eredményesség, a biztonság érdekében kellett távol tartani õket. A romok alatt élõt jelzett a kutya. Lefúrtunk a betonba, a kamerával szembenézett egy asszony. Amikor eltávolítottuk a fölötte tornyosodó törmeléket, kiderült, õ épségben van, de az egyik karja a szomszédos helyiségben. A ránehezedõ betongerenda választotta el tõle, ha azt felemeljük, az elhalt testrészbõl áramló méreganyagok megölték volna a nõt. – Amputálni kell. – mondtuk. – De ki? – kérdezték. – Itt a fõorvos úr, mutattam csapatunk tagjára. – És az anesztes? – Majd a fõorvos úr, ismételtem, és a három szakvizsgás orvos meg is mentette az asszonyt. A törökök – vallásuk miatt – utálják a kutyákat, a mi mentõkutyánkat nem gyõzték csókolni. Bár az összedõlt épületek alatti ékszerboltok kínálata kint hevert a földön, senki hozzájuk sem nyúlt. A romokkal együtt markológépek hordták el töltésbe.
– Hogyan lehet valaki tagja ennek a mentõcsapatnak? – kérdezte egy fiú – A http://rescue24.org/ oldalon kitöltöd a jelentkezési lapot. Bejelölöd, milyen területen kívánsz dolgozni: alpintechnika, búvár, egészségügy, gépkezelõ, kutyás, légi, logisztika, mûszaki, tanácsadó, tolmács, tûzoltó, tûzszerész, vízimentés, vegyi. Aztán majd válaszolok. – mosolygott Pavelcze, aki elmondta, ebben a Rescue24 mentõcsapatban mindenki önkéntesként – térítés nélkül – kenyérkeresõ munkája mellett, szabadidejében dolgozik. – Okoz-e nehézséget a munkahelyrõl való kikérés? – Az esetek többségében nem, a legtöbb vezetõ belátja, neki is jobb, ha gyakorlatot szerzett, értékes embert kap vissza. – Veszélyes a munkája, mit tesz, ha fiai is követni akarják? – Sem tiltani, sem kényszeríteni nem fogom õket. Van bennük érzék. Elvégre egy gyerek azt utánozza, amit a szüleitõl lát. Az enyém – másfél évesen – már szabályos karmozdulattal emelte be a gumicsónakba a kislányt az aligai strandon.
– Persze itthon is dolgozunk, csak annak nincs akkora média-visszhangja. Ugyanakkor szükség van a médiára, hiszen az mozdítja meg az adakozást, márpedig ezek a mentõakciók sokba kerülnek.
– Talpraesettség is kell, nem mindig a diplomácia a megoldás. Pakisztánba érkezésünkkor késedelmeskedést tapasztaltunk, ez engem nagyon idegesített. Míg a nagy államok mentõi sátraikban várták az intézkedést, mi odatelepedtünk kutyástól a reptéri parancsnok ajtajába. Aki – szintén muszlim lévén – a mentõkutyáink iránti utálatának köszönhetõen helikopterrel vitetett a katasztrófa helyszínére. A többiek csak napok múltán, teherautóval értek utol minket.
A fiatalokat különösen érdekelték ezek a sok életet megmentõ kutyák. – A kutya tanítja a gazdát, a gazdának kell megtanulnia a kutya jelzéseit. – osztotta meg tapasztalatát velük a parancsnok. – Hogy bírják a szállítást? – A kutyák megérzik, hogy munka vár rájuk, ilyenkor magukra erõltetik a fegyelmet. Utaztam olyan Lufthansa gépen, ahol minden ülés alatt kutya feküdt, mégse volt egy mordulás sem. A kutya a jutalmul kapott játékért dolgozik. Ha talál embert a romok alatt, övé a teniszlabda. Mi, emberek pedig sose tudjuk feledni a csecsemõjét holtan is ölelõ édesanyát. Megfogadtam, ha álmaimban is visszaköszön a munkám, abbahagyom, hiszen az annak a jele: megtelt a szoftver. – És mit csinál, ha abbahagyja? –Tanítom azokat, akik továbbdolgoznak. – állt készen a válasszal Pavelcze László.
P.J.
Az Októberi esték következõ, október 8-án, hétfõn 18 órakor érkezõ vendége a sármelléki repülõtér tûzoltóparancsnoka lesz, az iskola rendezvénytermében.

További képek a galériában.