Nagyszabású koncerttel ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját a Cantilena Leánykar. A Kiskastélyban szombaton megtartott rendhagyó zenei esten kortárs szerzõk – többek között – Farkas Ferenc, Hajdú Sándor és Balázs Árpád mûvei csendültek fel. 

Egy évtized nagy idõ, úgy egy ember, ahogy egy mûvészeti csoport, jelen esetben a leánykar életében is. Pedig nem az akarat, hanem a véletlen hozta úgy – még 10 évvel ezelõtt – hogy Vámosné Fordán Yvette, a Farkas Ferenc Zene - és Aranymetszés Mûvészeti Iskola zenetanárának szolfézscsapata Baráth Zoltán igazgató kérésére fellépett egy, az intézményben szervezett mûsoron. Ekkor még nem kialakult énekkarként, ám késõbb – vélhetõen az éneklés közös szeretete – összeverbuválta a lányokat. 

„Talán ez volt az elsõ mérföldkõ a kórus életében, hiszen minden itt kezdõdött el” – idézi fel a Cantilena Leánykar alakulásának kezdeti idõszakát a karvezetõ. Ahogy Vámosné Fordán Yvette fogalmazott- „mertünk kicsibõl nagyban gondolkodni.” Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak a zenei táborok, ahol kiálltunk a „nagyközönség” elé. A közösen átélt élmények még inkább összehoztak bennünket, kialakult állandó kórusmagunk is.”
„Nevünk, a Cantilena, amolyan nomen est omen. Jelentése „dallam” – ez igazán testhezálló név volt a kezdetben 10 éves gyermekekbõl álló kórusnak úgy, ahogy a késõbbi leánykarnak is – vélekedett a karnagy. A legfontosabb azonban az, hogy a tagok nem muszájból, hanem szívbõl énekelnek. Ez az, ami már összetart minket tíz éve, még úgy is, hogy az alapító növendékek közül többen már egyetemen folytatják tanulmányaikat, ám változatlanul szoros kapcsolatban állunk velük ” – mondta Vámosné Fordán Yvette, ahogy azt is, hogy új tagokat is szívesen fogadnak. A jelentkezésnek nem feltétele a képzett hang – emelte ki a karnagy – csak az elhivatottság és az éneklés szeretete. Nyitottnak lenni a klasszikus és a modern zene iránt, hiszen mûvészeti repertoárunk széles, felöleli a kortárs muzsikát, és a „halhatatlanokat” is.
„Természetesen külsõ segítség nélkül elképzelhetetlen lett volna a Cantilena Leánykar talpon maradása – ismerte el Vámosné Fordán Yvette. Nagykanizsa Önkormányzatának állandó, önzetlen támogatásának és a barátaink, szimpatizánsaink patronálásának köszönhetõen aktívan jelen vagyunk a város mûvészeti életében, és ennek folytán bizakodva tekintünk a jövõbe. Keressük a bel –és külföldi kapcsolat felvételi lehetõségeket, szeretnénk megmérettetni, minõsíttetni magunkat. Legközelebb tavasszal, az Érden tartandó Magyar Zeneiskolák kórusfesztiválján. Ehhez persze elengedhetetlen anyagi hátterünk megszilárdítása, támogatóink jóvoltából. Valamint további baráti kapcsolatok kialakítása, elmélyítése más kórusokkal, ahogy a Zalaegerszegi Zeneiskola kórusával már hosszú évek óta tartó baráti- és munkakapcsolatunkra is büszkék vagyunk. Ahogy Kollonay Zoltán zongoramûvésszel és Hajdú Sándorral közös együttmûködésünkre. A zeneszerzõ, karnagy gyermekverseket zenésített meg kórusunknak, melybõl késõbb önálló Hajdú-estet szerveztünk. Nagyon büszkék vagyunk még arra is, hogy a 2011-es város napján felléptünk az Ünnepi Közgyûlés elõtt.”

Sz.Zs.