A Zala folyóirat 1912. június 9-i számában az alábbi rövid hír jelent meg „Uj kanizsai házak” címmel:

„Az építésügyi bizottság tegnapelõtti bizottsági ülésében ismét több építési engedély kiadására nézve hozott javaslatot. Az uj házak között, amiknek megépítésére a tanácstól engedélyt kértek, van ismét két emeletes ház is, melyek egyike pláne kétemeletes. A Fischel-féle ház lesz az utóbbi, a Kisfaludy és Csengery utcák keresztezõdésénél, a Blau-féle telek sarkára tervezett kétemeletes saroképület. Láttuk ennek terveit, melyek azt mutatják, hogy ez az építészeti remekbe készülõ gyönyörû saroképület egyike lesz egész Nagykanizsa leghatalmasabb méretû épületeinek. Büszkék lehetnek arra tervezõi, Bacsics és Kosák nagykanizsai mûépítészek, akiknek ez az alkotásuk kiváló architekturális képességeikrõl fog maradandó bizonyságot teremteni. Szilárdsággal párosult finomság, a beosztás mintaszerûsége és remek stílusmûvészet jellemzik ezt a munkát. A zalamegyei származású jelesen képzett építészek egyébként nyolc különbözõ nagyságú uj nagykanizsai épület tervezésével és megépítésével vannak elfoglalva és igen jelentékeny szerep vár kiváló képességeikre a nemrég erõs lendületû fejlõdésnek indult Nagykanizsa város továbbépítésében. Ugyancsak az õ mûvük Samely Olgának a Csányi László utca 8. szám alatt épülõ egyemeletes háza, melyre szintén most adott az építési bizottság javaslatot, hogy annak megépítését a tanács engedélyezze.”

Fenti cikk több szempontból is érdekes. Bizonyíték arra, hogy száz éve a magánépítkezések fontos közügynek számítottak és írtak róluk az újságok. Továbbá akkoriban minden jelentõsebb építészeti tervet engedélyezés elõtt egy szakértõ bizottság véleményezett. Lényegesebb azonban, hogy a szóban forgó Csengery utca 27/a. és Csány utca 8. számú házak ma is állnak, és megjelenésük, stílusuk valóban különleges.
E házak értékeléséhez tudni kell, hogy a XIX-XX. század fordulóján még az eklektikus stílus virágzott, mely Nagykanizsa egész városközpontjának megjelenését máig ható módon meghatározta. Az 1890-es években jelent meg a szecesszió az építészetben, ami néhány kanizsai házon is felbukkan. A szecesszió azonban csak az egyik irányvonala volt az új utak keresésének, szinte vele párhuzamosan bukkantak fel a modernizmus csírái is a képzõmûvészetben és az építészetben. A robbanásszerûen terjedõ technikai újítások, a tudományos felfedezések, az információ-özön együttesen modern életvitelre, modern szemlélet kialakulására ösztönöztek. Ez hatott a tárgykultúrára és az építészetre is.
Az új utakat keresõ fiatal építészek megelégelték az unalomig ûzött timpanonos szemöldökpárkányokkal, lizénákkal, stukkó- és vakolatdíszekkel agyondíszített homlokzatokat és a racionalitás jegyében megpróbálták ezeket mellõzni. (Mai szemmel persze másként látjuk e régi házakat is.) Nagykanizsán a jelek szerint éppen száz éve jelentek meg az elsõ „modern” épületek, ami vidéki viszonylatban forradalmi újításnak számított. Különös szerencse, hogy az idézett cikknek köszönhetõen tervezõik nevét is ismerjük: Bacsics Árpád és Kosák Ferenc. A századfordulón vált szokássá, hogy az építészek társulva próbáltak meg a versenyszférában érvényesülni, általában egyikük a tervezéshez vonzódó „mûvészlélek”, míg a másikuk a vállalkozás menedzseléséhez, illetve a kivitelezéshez jobban értõ gyakorlati szakember volt.
A Bacsics és Kosák építész-irodáról Tarnóczky Attila „Hol, mi?” címû inernetes oldalán olvashatjuk, hogy a Szent Imre utca 4. számú, azóta sajnos átalakított házban mûködött. Vállalkozásuk nem volt hosszú életû: a Zala Megyei Levéltár „Cégbíróságok cégjegyzéke 1876-1948” 1074. sz. cégbejegyzése szerint a Bacsics és Kosák KKT építési vállalkozás 1912. IV. 1-tõl 1913. XI. 19-ig mûködött. Megszûnésük oka sajnos nem ismert. Bacsics Árpádról több adatunk nincs, bár egy ilyen nevû polgármester tevékenykedett Lendván a két világháború között – nem tudjuk, hogy azonos személyekrõl van-e szó. Kosák Ferenc építési vállalkozó viszont még mûködött Kanizsán az I. világháború után is.
A Csengery utca 27/a alatti volt Fischel-ház eredeti tervrajzait a Thury György Városi Múzeum õrzi. A tervek és a megvalósult épület között azonban akadnak kisebb eltérések, a terveken még vakolatdíszek is szerepelnek, amelyek aztán a korabeli fotók szerint nem kerültek kivitelezésre. Az épület homlokzatát vélhetõen a 60-as évekbeli felújítás során még tovább egyszerûsítették, egyes finom lizénák és párkány alatti szegélyezés ekkor tûnhettek el. A Csány utcai épület homlokzata azonban feltehetõen eredeti formájában maradt fenn.
Fenti épületek stílusjegyei azonban más kanizsai házakon is felfedezhetõk, bár ezeknél a tervezõk személye nem ismert, mégis okkal feltételezhetõ, hogy ezek is a Bacsics-Kosák duó alkotásai, ráadásul többségükrõl tudjuk, hogy 1912-13-ban készültek. Ilyen a Király utca 34. (Krausz-ház, 1912); a Csengery utca 27. (Irmler-ház, 1912), a Kisfaludy utca 17/c (Weisz-ház, 1912), a Fõ utca 21. (volt Rózsa-szálló, átalakítás 1913); a Kinizsi utca 2/a. (1913); sõt a családi házak körében a Kisfaludy utca 19. (Vécsey-ház, 1912); a Szemere utca 4/b. (Deák-ház, 1912); a Királyi Pál utca 9., a Szabadhegy utca 37. alatti villa és talán a Tárház u. 4. illetve 11. számú lakóház is. Az említett épületek alaprajzai és szerkezeti megoldásai még nem mutatnak fel különösebb újításokat a korabeli építészethez képest, a nóvumot a homlokzatok jelentik, melyek az I. világháború után kiformálódó modern építészet elõfutárai.
Ezen épületek homlokzatképzésében az alábbi, részben a szecesszióra is jellemzõ vonások ismerhetõk fel (természetesen nem mindegyiken): díszítés-mentes és egy-két esetben aszimmetrikus elrendezésû homlokzat, magas attikafal, finoman tagolt párkány, egy-két homlokzati rizalit hullámvonalú vagy háromszögû felmagasított oromfallal, egyszerû vonalvezetésû és vakolat-keretezés nélküli nyílászárók, visszafogott színezés (szürkés alapszín és legfeljebb egy kiegészítõ szín alkalmazása), szürke palatetõ, több épületen prizmaszerûen kiképzett zárterkélyek. Fenti épületek beható tanulmányozása még további felismerésekhez is vezethet.
Érdekességként megemlíthetõ, hogy a Sugár u. 55. alatti emeletes sarokház (volt Tanczenberger-ház, 1904), mely még a fentieknél is korábbi keltû, a szecesszió mellett már hasonló modernista vonásokat visel magán. Jó lenne tudni, hogy kinek köszönhetõ ez az úttörõ alkotás.
Az ismertetett épületek egyike sem mûemlék, de kortörténeti relikviák. Fontos, hogy tudjuk értékelni és megbecsülni elõdeink alkotásait.
(A képek nagy méretben a www.kanizsaujsag.hu galériájában tekinthetõk meg.)
Deák-Varga Dénes

További képek a galériában.