Kanizsaiak és szombathelyiek köszöntötték a minap Sasvári Gizellát, az 1960-as római olimpia 800 m-es síkfutás döntõjének 7. helyezettjét 80. születésnapján Szombathelyen, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának futófolyosója klubszobájában. Jómagam Nagykanizsa városát is képviselve, az önkormányzat sportbizottságának elnökeként tisztelettel és szeretettel üdvözölhettem Sasvári Gizellát. Köszönöm, hogy ott lehettem, köszönet azért, hogy felhívták a figyelmet erre az illõ gesztusra.

Így van ez rendjén, hogy a közülünk való példaembereket nem feledhetjük, s ünnepi alkalmakkor õket köszönteni kell. Mert a mindennapi és nem mindennapi hõsök itt vannak közöttünk, csak észre kell venni õket! Sasvári Gizella ilyen. A ma is törékeny idõs hölgy középtávfutásban ott volt a világ legjobbjai között, magyar válogatott futó volt kanizsaiként, a Nagykanizsai Bányász SC atlétájaként. Büszkék lehetünk rá ma is, hiszen a magyar nõk közül egyedüliként ért el ilyen szép eredményt az olimpiák történetében. Jó volt hallgatni a kanizsai és szombathelyi méltatók emlékezõ szavait. Dicsérendõ, hogy pótolva az eddig esetleg elmaradtakat a helyi sajtó is bõ anyaggal szolgált Sasvári Gizella példájáról. A Rómában, az 1960-as olimpián 39 kg-os testsúlyú sportnagyság ma is jól van, jó volt vele beszélgetni. Jó lenne, ha majd ismét lenne kiváló kanizsai olimpikon! 1963-tól ugyan már szombathelyi lett, de Kanizsa számára máig hatóan kedves emlék.
A sport, a futás megszerettetését fontosnak érzi. Az olimpiákból megtanulhatjuk, megtanulta õ is, hogy a sikeresség a sportszerûség, a kemény munka gyümölcse. A hõsies küzdelemnek szépsége, a teljesítménynek értéke van. A futásban, mint a “szenvedélybe ágyazott gyönyörûségben” néha az a gyõzelem, ha magunkat képesek vagyunk legyõzni... A köszöntéskor elhangzott árulkodó neve kapcsán is (“Sasvári”!) a Tûzszekerek címû csodálatos futófilmbõl vett áldás: “Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak el...!” (Ézsaiás 40,31)
Érdekes volt a szombathelyi köszöntéskor több kanizsai vonatkozással találkozni: Kanizsai elszármazott például Prof. Dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke; Lengyák György, szombathelyi atlétaedzõ, az ünnepség szervezõje; s az egyetem épületében több kanizsai diákkal is találkozhattam... Érdekesség, hogy Sasvári Gizella köszöntése után a Savaria Egyetemi Központ épületében, annak impozáns könyvtárában véletlenül további kanizsai kötõdéseket is erõsíthettem: Prof. dr. Kovács Lászlóval a NYME nyugalmazott tanszékvezetõjével, volt kanizsai fizikatanárral beszélgethettem egy ismeretterjesztõ elõadás moderátoraként. Megjegyzem, hogy Kovács tanár urat a Magyar Tudományos Akadémián hamarosan Rátz László Életmûdíjjal tünteti ki. Szóval Szombathely és Kanizsa közel van, akár egymást is erõsíthetjük!
Isten éltesse Sasvári Gizellát 80. születésnapján! Szép volt ez az ünnep.

Balogh László
OKISB – elnök