Magyar Örökség Díjjal ismerték el Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867 – Budapest, 1940) erdész-természetvédõ munkásságát. A díj feladata és célja megnevezni azokat a tevékenységeket, történéseket és embereket, akik a múltban és a jelenben hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erõsítéséhez, gazdagításához.

Jeles eseményre került sor nemrégiben Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol a Magyar Örökség díjátadó ünnepségét tisztelhette meg a szép számú meghívott, az érdeklõdõ közönség. A civil kezdeményezésre benyújtott sok száz javaslat elõzetes körültekintõ elbírálása után, a hét díjazandó tevékenység közé bekerült a nagykanizsai születésû Kaán Károly erdõmérnöknek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának, a nagy magyar erdészpolitikusnak, s egyben a hazai természetvédelem megteremtõjének örök értékeket képviselõ munkássága is.

A bírálóbizottsági ajánlás elhangzása után, Keszthelyi István erdõmérnök, az egykori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium nyugalmazott természetvédelmi fõosztályvezetõje, a Világörökség Magyarországi Bizottságának volt tagja, a ’60-as évek második felében a zalai államerdészetben és erdészeti igazgatásban is dolgozó kiváló szakember tartotta meg Kaán Károly munkásságának laudációját, azaz méltatását. Vetítettképes, korabeli háttéranyagokkal látványosan illusztrált, színvonalas elõadásából a hallgatóság átfogó és hiteles képet kapott a nagyformátumú erdészszakember küzdelmekkel, nem kis nehézségekkel teli életútjáról, viharos korszakokon átívelõ nagyhatású munkásságáról, máig útmutatást nyújtó, el nem évülõ szellemi örökségérõl.
Az elõadó külön is kiemelte, hogy hazánkban Kaán Károly rakta le a természetvédelem alapjait, elsõként adva részletes összeállítását és leírását Magyarország védendõ természeti értékeinek. Õ volt az, aki a magyar erdészet vezetõjeként a Trianont követõ válságos években, az erdõben vészesen szegénnyé vált országban szenvedélyesen meghirdette hatalmas alföldfásítási programját, melyet kezdetben irányított is. Rendkívüli elfoglaltsága mellett, szívén viselte az erdõkkel és a természetvédelemmel kapcsolatos aktuális jogalkotások törvényszintû elõkészítését is, nyugállományba vonulása után pedig külön is tekintélyes méretû erdészeti és természetvédelmi szakirodalmi munkásságot fejtett ki, egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig.
Mindezek olyan maradandó szellemi alkotások és értékek, melyekre az utókor, a mai magyar erdésztársadalom mellett, joggal lehetnek büszkék a honi természetvédõk is.
A méltatás után a Magyar Örökséggel járó oklevelet és aranyjelvényt Kaán Károly jelenlévõ leszármazottai, Farkas Dániel és Farkas Kinga, valamint Prof. Dr. Náhlik András erdõmérnök, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Karának dékánja vette át, s egyúttal a kitüntetéssel jutalmazott munkásságot az Aranykönyvbe is bejegyezték.
A jeles akadémiai eseményen meghívottként részt vett Rosta Gyula erdõmérnök, a ZALAERDÕ Zrt. vezérigazgatója is, aki nemcsak a zalai erdésztársadalmat, hanem egyúttal Kaán Károly szûkebb hazáját, Zala megyét, s benne elsõsorban a szülõváros nagy fiának emlékét büszkeséggel és tisztelettel ápoló Nagykanizsát is képviselte.

Dr. Baráth László erdõmérnök
Forrás: Erdészeti Lapok 2012. évi 10. szám