A karácsonyi vásárlási láz hevében sokan hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a legdrágább ajándékkal is azt akarjuk kifejezni, a szeretett valaki fontos számunkra, ezt az érzést azonban nem feltétlenül anyagi javakkal lehet megfoghatóvá tenni - figyelmeztetett a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékének vezetõje.

Az igazi érték a másikra odafigyelés, ami viszont idõt igényel, a valóban fontos dolgokra azonban többnyire nincs idõnk, mert rohanunk. Gyakran ez a rohanás egyfajta menekülést takar, hogy a teendõkre hivatkozva ne kelljen szembesülni önmagunkkal. Így újra és újra könnyen besétálunk a vásárlásra buzdító reklámok csapdájába - mondta Perczel Forintos Dóra szakpszichológus, egyetemi docens az MTI-Press-nek.
Drága idõnket - és a pénzünket - elfecséreljük valami káprázatos tárgy megszerzésére, hogy meglepjük vele hozzátartozóinkat. A csili-vili ajándék azonban nem ritkán csak arra szolgál, hogy elfedjük vele: nincs rád idõm, ezzel kell beérned. Tudat alatt azért mindkét félben megbújhat valami hiányérzet, rossz szájíz lengheti át az ünnepi hangulatot, amelybõl aztán kimarad a hitelesség és a valódi odafigyelés, holott valójában mindenki erre vágyik - utal rá a szakember.
Akár bevalljuk, akár nem, a belsõ harmóniánk megteremtéséhez a jó emberi kapcsolatok a legfontosabbak, amelyek ápolására kitûnõ alkalmat adnak az ünnepek. De ilyenkor is célszerû mérlegelni, hogyan gazdálkodjunk idõnkkel és energiánkkal. A buzgó háziasszony például jó szándékú igyekezetében, erején felül, többféle finom fogást, sütemények özönét készíti, hogy a család kedvében járjon. A nagy sütés-fõzésbe azonban belefárad, ettõl türelmetlenné válik, márpedig az asztal körül ülõk a több kedvesség fejében szívesen beérnék szerényebb lakomával is. Jellemzõ módon a sokgyerekes családokban általában több idõ, energia jut a mesélésre, közös játékokra, mint ott, ahol az "anyád, apád nem ér rá, ülj le és nézd a tévét." Pedig többnyire egyke gyerekrõl van szó, ám a szülök értékrendje összekuszálódott, ez okozza az állandó idõzavart is. Nincsenek jelen, aminek következménye a rengeteg céltalanul csellengõ, magányos "kulcsos gyerek." Aki felnõve, családot alapítva, kellõ szülõi minta nélkül maga is értékrendbeli és idõzavarral küszködõ apává, anyává válhat - hangoztatta a klinikai szakpszichológus.
A kapcsolatok elhanyagolása ilyenkor, az ünnepek környékén ütközik ki igazán a maga valójában. Amikor sokan rádöbbennek arra, hogy lényegében szeretethiányban szenvednek. Emiatt elkeseredhetnek, értelmetlennek kezdik érezni az életet, egyesek depresszióssá válnak A pesszimizmus, negatív világlátás meglehetõsen jellemzõ ránk, magyarokra - mondta Perczel Forintos Dóra.
Ezt jelzi, hogy az öngyilkossági listán a nemzetek közötti összehasonlításban az élen járunk, tehát súlyos a helyzet. A lista egyébként is árulkodó. Magas az öngyilkosság aránya Svédországban és Dániában is, holott ezek jóléti társadalmak, így aligha anyagi gondok állhatnak a háttérben. Amíg Dél-Amerikában és az arab országokban kevés az öngyilkos. E kultúrák értékrendjében ugyanis fontos a család és a családi kapcsolatok ápolása, a vallásosság mélyen átszövi a gondolkodást. Ez alapvetõ biztonságot és éltetõ erõt jelent, megóv a kétségbeeséstõl, értelmet ad az életnek, az emberek még a sivatagi homokban is szilárd talajt érezhetnek a lábuk alatt - magyarázta.
A mai hazai közhangulat pedig - ahogy a karácsonyi vásárlások forgatagában is érzékelhetõ - negatív indulatokkal terhelt. Márpedig ezt az általános frusztráltságot - a szakpszichológus szerint - nem lehet teljesen a világválság nyakába varrni. Hiszen a GDP - a bruttó hazai termék - figyelembe vételével a nálunk lényegesen szegényebb országok, mint például Koszovó, Moldova, Brazília, Mexikó lakosai elégedettebbek, mint mi magyarok.
Az okok elsõsorban a ránk jellemzõ hibás szemléletmódban keresendõek. Az életnívót nézve például túl magasak az elvárásaink. A tõlünk nyugatra fekvõ országokból kimazsolázott kedvezõ mutatókat szeretnénk átvenni, ez a vágyteljesítõ gondolkodás aztán elégedetlenséget szül. A vágyak beteljesülésének elmaradásáért viszont nem magunkat, hanem másokat hibáztatunk, "a körülmények, a sok idióta, a korrupt politikusok." Az elégedetlenség megterhelõ, idegesítõ, ezért morcosakká, magunkba fordulóvá, állandó zsörtölõdõvé válhatunk. A panaszkultúra a hangulatunkra is rányomja a bélyegét és ezzel a környezetünk légkörét is rontjuk. Kedvezõ jel, hogy az idei karácsonyi vásárlásoknál kevesebben költekeznek hitelre, mint korábban. Azaz egyre inkább megjelenik az érett személyiségre jellemzõ belsõ kontroll. Az elmúlt évek eladósodása sokakat megtanított a "csak addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér" igazságára.
Azért is érdemes felvállalni a felelõséget saját nehézségeinkért, mert akkor tudunk változtatni a dolgokon - hívta fel rá a figyelmet a tanszékvezetõ. Ha az ember magányos, mert elhanyagolta a családdal, a barátokkal a törõdést, akkor a karácsony épp a legmegfelelõbb idõszak, hogy ezen változtasson. Sok az idõs, magányos ember, akik áthullnak a szociális háló lyukain. Karácsony táján, ha egyedül érezzük magunkat, az önsajnálat helyett nagyon is kínálkozik az alkalom egy rég elhanyagolt baráti kapcsolat felélesztésére, valamelyik egyedül lévõ szomszéd meglátogatására, szívbõl jövõ apró ajándékkal mások megörvendeztetésére. Aktivizálásunk által megtapasztalhatjuk, hogy amikor adunk, akkor mi is kapunk - tanácsolta Perczel Forintos Dóra.

Kruppa Géza (MTI-Press) - Kanizsa