A „jó állam” létrehozásának egyik fontos állomása volt, amikor tavaly szeptemberben a Kormány döntött a járási hivatalrendszer kialakításáról, mindezt azért, hogy a közigazgatás rendszerét átfogóbbá, ügyfélközpontúbbá tegyék. Ennek folytán 2013 január elsejétõl megkezdték mûködésüket a járási hivatalok, egyes államigazgatási feladatokat átvéve a településektõl. Míg a fõvárosban 23 kerületi hivatal alakult meg, addig vidéken mintegy 175 járás, melybõl hat Zala megyében segíti az emberek mindennapi ügyintézését. Élükön olyan vezetõkkel, akik – Orbán Viktor szavait idézve – az „állam emberei”, s kiket megismerve az állampolgárok valóban azt érezhetik, minõségi változtatás ment végbe az újjászervezett közigazgatásban. A Nagykanizsai Járási Hivatal élére kinevezett dr. Józsa Zsanett sem a papírhalmok, paragrafusok mögé bújtatott bürokratikus köztisztviselõ benyomását kelti, hanem egy olyan jogászét, családanyáét, feleségét, aki munkájával, barátságos, kedves személyiségével valóban közel tud kerülni az emberekhez, hiszen velük, értük és miattuk dolgozik, nap, mint nap…

„Ki kell derítened, hogy mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára, mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentõs részét, ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint az a szívügyekkel lenni szokott, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg az igazit.”
Azt hiszem, Steve Jobs bölcs gondolata tudja megfogalmazni mindazt, ami a kapuvári születésû, gyórói szármázasú hivatalvezetõ személyiségére, munkamoráljára leginkább jellemzõ. Dr. Józsa Zsanett mindig ésszel, szívvel-lélekkel élt a mának, s elõrelátással, konkrét tervekkel tekintett a holnapba. Minden bizonnyal ilyenek a céltudatos emberek – gondoltam, a hivatalvezetõvel történt elsõ találkozásom alkalmával – akik, ha kellõ alázattal, kitartással dolgoznak, s csak feladataikra koncentrálnak, elõbb-utóbb teljesülnek vágyaik, álmaik. A Soproni Berzsenyi Líceum egykori gimnazistáját is vélhetõen ez a szellemi, személyiségi tûz vezette a jogi egyetemre, ahonnét szakmai (tanulmányi) alfáját idõszámíthatjuk…

- Már ideje korán, késõ tizenéves éveiben is voltak mérföldkövek, állomások az életében. Gyóró után Sopron, majd Baranya megye, Pécs. Idõben nem, ám térben mégis nagy távolságok.

- 2002-ben végeztem az Állam-és Jogtudományi Karon, ám azt már ekkor is tudtam, szeretek és akarok még tanulni. Éppen ezért nem éreztem áthidalhatatlannak (soha) a földrajzi távolságokat. Ahogy Sopron, úgy Pécs is sokat adott nekem. 2005-ben Európa jogi szakjogászként diplomáztam, ám eközben már volt szintén egy stabil, jelentõs pont az életemben, Zalakaros. A fürdõvárosban, ahol a mai napig élek, 2003-tól – tanulmányaimmal párhuzamosan- kezdtem dolgozni a Polgármesteri Hivatalban. Az akkori jegyzõ, Kiss Mihály felkarolt, szakmai-szellemi segítségének sokat köszönhetek. Ebben az idõszakban ismertem meg a férjemet is, aki építészként szintén a hivatalban dolgozott. 2006-ig ügyintézõként segítettem az önkormányzat munkáját, ezt követõen pedig jegyzõként Zalakaros és Zalamerenye igazgatási feladatait láttam el a közelmúltig. Mindeközben megszületett a kisfiam, 2009-ben, általa még teljesebbé vált az (amúgy sem egyhangú) életem.

- Ezer szállal kötõdik Zalakaroshoz. Pályájának kezdete, az elsõ szakmai sikerek, család, boldogság, otthon. Miért érezte mégis úgy, hogy újabb munkakör, új kihívások elé nézzen?

- Mind a mai napig szeretem Zalakarost, olyannyira, mint azt a kollektívát, csapatot is, akikkel együtt dolgoztam a hivatalban. 2010-ben, a választások idején, amikor felállt az új vezetés, jómagam feladatul kaptam, hogy a hivatal átszervezését, egy új struktúráját oldjam meg, és 2011 májusában meg is történt ezt az átszervezés, ami egy elég nagy feladat volt, hiszen egy 20 éves rendszert kellett úgymond „átalakítani” . Ez – a munkatársaim szerint is – jól sikerült, ám mondhatni a „dolgom befejeztével” éreztem úgy, hogy újabb impulzusokat, megoldásra váró feladatokat akarok és szeretnék is teljesíteni. Akár egy hasonló, ám merõben mégis más területen. Kicsit kilépve az önkormányzatiságtól, inkább államigazgatási szférában. Bár nagyon szép, tartalmas, szakmailag hasznos éveket töltöttem Zalakaroson, a jelen munkaköröm megtestesíti mindazt, amit szeretek, tudok és akarok is kitartóan végezni, ellátni. A családom és a szakma támogatásával pajzsként, tudásommal pedig felvértezve állok a kihívások elé.

- Melyek ezek a megoldásra váró feladatok, melyeket a szakmaiság, ügyfélközpontúság jegyében végez? S mindaz hogyan érinti a hétköznapi embereket, miszerint – ismét a miniszterelnök gondolataival élve – az állam nem arctalan, lélektelen mechanizmus, nem is gépezet?

- Nem mondom, hogy nem volt bennem „félsz”, amikor betöltöttem a Nagykanizsai Járási Hivatalvezetõi posztomat. Ám – magam helyett - a sok tennivalóra, a munkatársaimra, és az ügyfelekre koncentráltam, ugyanis 49 település, mintegy 80 ezer állampolgárának mindennapi ügyintézését kell segítenünk, kollégáimmal közösen. Mindenhol, még a legkisebb faluban is ott kell lennünk, az Eötvös téri (Járási) törzshivatalban (Kékházban) pedig szintén mindennap biztosítanunk kell a zavartalan ellátást, akár okmányirodai, akár gyámhivatali teendõkrõl, akár hatósági feladatokról van szó. Csakúgy, mint az egyéb szakigazgatási szervek, a földhivatal, a munkaügy, a népegészségügy, építésfelügyelet tekintetében- bár ezek esetében helyszínben nincs változás. Mindössze a Szociális Osztály költözött le a Polgármesteri Hivatal épületébe. Természetesen a rendszernek úgymond „be kell olajozódni, hogy zökkenõmentesen mûködjön”, meg az ügyfelek tájékoztatását is széleskörûbbé, teljesebbé kell tenni, hiszen még sokan – a járásunkhoz tartozó települések esetében – sem tudják, hogy munkatársaink „házhoz mennek”, azaz, mindenhova, idõben eljutunk. Ugyanis: „nem az emberek vannak a közhivatalokért, hanem a közhivatalok vannak az emberekért.” E szellemben dolgozunk a jelenben, s ez motivál minket a jövõben is. Az egységes munkavégzés érdekében, a távolabbi célkitûzéseink a többi zalai, járási vezetõvel is mondhatni közösek, természetesen idõvel még inkább szorosabbá tesszük az egymás közti együttmûködést, a közös munkát, mert az érdekünk közös: az állampolgárok érezzék, hogy egy gördülékeny, dinamikus, 21. századi államban élnek.

- Ezek szerint a Gogol-i Akakij Akakijevics típusú hivatalnokok skatulya kora, robotmunkája, bebetonozott állandó feladatköre már csak történelem. A modern közért tevékenykedõ hivatalvezetõ viszont gondol a jövõre.

- Természetesen. Csak a munkámra koncentrálok, hogy megálljam a helyem, minél jobban, és mûködõképessé tegyem – munkatársaimmal közösen – Magyarország polgárainak igényeit maximálisan kielégítõ szervezetet. S arra, hogy a szakmai kihívások mellett nõ és édesanyja maradjak …

„Csak a munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és léleknek erejét, csak a munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve…” (Deák Ferenc)

Szabó Zsófia