Nem érdemel figyelmet a legtöbb esetben, amit a szabaddemokraták helyi vazallusai mondanak, mivel a rosszindulat, a szándékos félrevezetés, a zavarkeltés megszólalásaiknak mozgató rugója.

Idõnként azonban cáfolni kell az igaztalan, semmiféle valóságtartalommal nem rendelkezõ vádakat, mert az emberek még azt hiszik, hogy a sokat hangoztatott hazugságok igazak – egy rossz logikai következtetés eredménye ez – mivel sokszor hangoztatják õket.

Nos, mindaz, amit ez a két sajtótájékoztatót tartó személy mond, nem igaz, már megint be akarják csapni az embereket.
Akár elég is lenne ennyit mondani, az eset nem érdemel többet a fent leírtak okán.

Azonban erkölcsi (hitelességi) kérdéseket vet fel ennek a két szabaddemokratának a rendszeres szereplése. Minden mondatuk erkölcsi (és hitelességi) aggályokat vet fel, s ezen erkölcsi aggályok alapján kérdések fogalmazódnak meg sokakban, így bennem is. Például:

1. Ugyanilyen harcosak voltak-e akkor, amikor az egy százalékos pártjuk néhány hónappal ezelõtt elnököt választott, amelyik választásról kiderült, hogy a szabaddemokraták csaltak a szavazás lefolytatásakor. Kiálltak-e a nyilvánosság elé bocsánatot kérni, magyarázkodni, hogy – mármint a kanizsaiak – nem ilyenek? Vagy nem merték, mert ez egyébként köreikben szokványos eset volt?
2. Felemelte-e szavát a két ember akkor, amikor egy városunkhoz közel esõ település polgármesterét köztörvényesen elítélték, hogy ugyan, ne keltse rossz hírét pártjuknak, és mondjon le polgármesteri tisztségérõl? Nem tették meg. Ez a természetes a szabaddemokratáknál?
3. Elszámoltak-e a kanizsai közvélemény elõtt például azzal, hogy mi volt az oka annak, hogy még szabálytalanságok árán is keresztülverték az elõzõ ciklusban – amikor az egyik sajtótájékoztatót tartó szabaddemokrata alpolgármester volt – a fûtéskorszerûsítésnek nevezett kazáncserét, amelyik véleményem és szakértõk véleménye szerint is, jelentõs anyagi kárt okozva városunknak.

Ennyire kell komolyan venni ezeket a sajtótájékoztatókat.