A napokban bent jártam a városban, és összetalálkoztam egy régi ismerõsömmel, aki nagy elkötelezettje a magyar irodalomnak és a versírásnak. Lehangolva kijelentette: „nincs igazság ezen a földön, csak határozatok – és bárhová fordulok, nem segít rajtam senki – rajtam akarják elverni a port!” A hetvennyolcadik évét taposó, idõs ember elszomorító kijelentésén kissé megdöbbentem, s mielõtt a keservébe kezdett volna – beinvitáltam a közeli, Erzsébet téri kávézóba.

Leültünk, majd a téli, kopott kabátja zsebébõl elõhúzott egy köteg iratot, s elém tette. Az idõrendi sorrendbe összefûzött iratokhoz nem nyúltam, s arra kértem, mondja el a történetét. Rövidre szabott tõmondatokkal kezdte; – valamikor szükséglakást kaptam a városban a „Citrom sziget”-ként említett lakótelepen. Egy évig lakhattam ott, amikor elhagyni kényszerültem a komfort nélküli lakást. Azt ne kérdezd, miért... Az üresen hagyott lakás átvételekor az IKV részérõl jegyzõkönyv készült, amiben rögzítették a villany- és gázmérõ órák átvételi állását. (Korábban, általam ismeretlen Cs. Zoltán és neje lakott ott legálisan, akik értesítés nélkül elhagyták a lakást, és ismeretlen helyre költöztek. A kiköltözés szándékukról nem értesítették az Ingatlankezelõt, így akkor jegyzõkönyv sem készült.) A volt lakó 22.297 Ft tartozását, a felhalmozott számlákat rajtam akarják behajtani, ami 2012. év végére 60.000 Ft felüli összegre módosult.
Elmondottak után kezdtem az iratok átvizsgálásába, ahol szabályos bérletátvételi jegyzõkönyv készült az átvett kw óra állásokkal és fogyasztóváltozási bejelentést igazoló okirattal. Az iratok átolvasása után néhány mondat szemet szúrt! Az áramszolgáltató részérõl azt írják: „Amennyiben a fogyasztási helyen más vételezte az elektromos áramot, abban az esetben szíveskedjen peres eljárás útján érvényesíteni követelését a levélben közölt személyekkel”.
A vagyongazdálkodási szerv által kiadott igazolás szerint ez áll: „Intézményünknél megtalált iratok alapján kijelentjük, hogy az Önök által, az adósság behajtására vonatkozó idõszakban, a fentiekben feltüntetett címen X.Y. még nem volt a lakás bérlõje, így azon idõszakban áramdíjjal kapcsolatos tartozása ott nem képzõdhetett.” Majd egy újabb levél akad a kezembe, amiben az ingatlankezelõ közli a szolgáltató „áramdíjbeszedõ” cégével: „Az Önök által behajtott követelésben tévesen engedélyezik XY-on a behajtást, mert azt csak az elõzõ bérlõn érvényesíthetik, miután az 2002.03.05-tõl 2003.05.15-ig szóló idõszakra vonatkozik.” ...És a felszólításokat a felszólítások követik.
Ezek után jobban átértékeltem ismerõsöm – jogosan aggódó, talán minden napunk valós esetét. Az iratokból megítélve, valóban igaza van, mert mindenképp „rajta akarják a port elverni!”...És remegve ébred, remegve kel, hogy a havi hetvenezerbõl mikor hajtják végre a jogtalan követelést. Megnyugtatásként javasoltam, sürgõsen forduljon Városunk Jogsegélyszolgálatához – talán lesz megoldás, hogy többé ne zaklassák.
Mielõtt elváltunk, viccképpen megjegyeztem: ne keseredj el, mert vásárláskor nekem sem lenne hajlandó sem az elõttem, sem az utánam lévõ vásárló az áruim értékét helyettem kifizetni. ...De a szemtelenek azt tartják a mondás szerint, hogy „szemesnek áll a világ, és a szemtelennek meg az egész világ!... Bízz az igazságban, mert az még létezik.
 

Erdõs Attila
Nagykanizsa-Miklósfa