Karádi külsõs alpolgármester pár hónappal ezelõtt pesszimista képviselõnek nevezett, emiatt akár magamra is vehetném Cseresnyés Péter polgármester késõbbi (burkolt) üzenetét:
„Talán ez a felsorolás is jelzi, hogy hamis az az állítás, amelyet nemrégiben az egyik képviselõ mondott a közgyûlésen. Õ akkor úgy fogalmazott: Nagykanizsa lefelé megy a lejtõn, és már nem is érdemes itt élni.”

Legelõször is szeretnék mindenkit megnyugtatni, ugyanis nincs közöttünk olyan képviselõ, aki annyira végletekig menõen és menthetetlenül rossznak ítélné Nagykanizsa állapotát és sorsát, hogy a fenti kijelentés megtételére vetemedjen. Tüzetesen átvizsgáltam a 2012-es soros és soron kívüli közgyûlések jegyzõkönyveit, ám még csak hasonló értelmû megnyilvánulásra sem leltem rá.
Ami pedig személy szerint engem illet: nem vagyok pesszimista. Realista vagyok. Szeretem Nagykanizsát, és tudom, hogy virágzó várossá lehetne tenni. Ez viszont mindaddig nem mûködik, ameddig nem kezelik helyén a dolgokat, ameddig értékítéletüket elvakítja az önfényezés, és engednek a felsõbb, a városnak nem mindig hasznos érdekek érvényesülésének.
Nem tudok azonosulni azzal sem, ahogyan Polgármester úr a Matolcsy-optimizmus lendületével értékeli az elmúlt idõszakot és vizionálja a jövõt. A beígért fejlõdés, a város talpra állítása továbbra sem történt meg. Bizonyos szempontból a város gyakorlatilag vegetál, ám egyes körök gazdagodnak. És egyre csak erõsödik ez a kontraszt! A mindenkori öntömjénezés drága pénzen folyik, az adófizetõk által finanszírozott propaganda nem maradhat el. Hova lettek, kik és mire használták fel az eddig elkészült „aranyárú” tanulmányokat? Milyen haszna származott mindebbõl a városnak?
Rengeteg a megoldásra váró, igazán nagy probléma, melyeket intenzívebben és nagyobb odaadással kellene kezelni.
Csak hogy egyet említsek: foglalkoztatás. Városszerte üzletek zárnak be, munkahelyek szûnnek meg, a meglévõket pedig nehézkesen sikerül megtartani. Hol maradnak a beharangozott, beígért beruházások, a remekül sikerült „tárgyalások” kézzelfogható eredményei? Továbbra is kihasználatlanok a város által nyújtott infrastrukturális lehetõségek. A fiatalok nem tudnak elhelyezkedni, külföldre vagy távoli városokba vándorolnak, és nemcsak kis idõre.
A díjemelésekrõl, az utak állapotáról, a közoktatás átszervezésérõl, a közmunkaprogram hatékonyságáról, és a többi lényeges problémákról már nem is szólva.
Cseresnyés Péter polgármester mondta az alábbiakat: „További hozzászólót nem látok, a vitát lezárom. Két mondattal szeretnék hozzájárulni az itt elhangzottakhoz. Gábris képviselõtársnak szeretném mondani, hogy mondja már meg nekem, hogy mennyivel csökkent a munkanélküliség az elmúlt idõszakban Nagykanizsán. Mert szerintem konkrét adatot nem tud mondani, mert szerintem nem csökkent egyrészt..." (2012. november 29-ei soros közgyûlés jegyzõkönyve, 14. oldal) Magam is így látom…
2012-ben többen úgy éreztük, hogy milliók folytak el úgy, hogy közben az igazán fontos kiadásokra nem jutott. Eközben milliós kifizetések történtek, ki tudja kiknek és milyen tanácsokért, lezajlott az arculattervezés, ugyancsak milliós kifizetések mellett. Adósságrendezés? Az állam által átvállalt milliárdok ugyanúgy az adófizetõk terhe marad.
Ami némi derûlátásra adhat okot: 2013 januárjában olyan kedvezõ „ígéreteket” hallhattunk, mint például a gáz- és az áramdíj csökkentése (ám kérdem, mi a helyzet azzal, aki fával fût?), nagyobb összeg betervezése a város útfelújításra és intézményrekonstrukcióra, beindulhatnak elõre mutató projektek. Az is kellemes meglepetésként ért, hogy Nagykanizsa állami forrásból vásárolhatta meg – hitel nélkül – a szemétszállító céget (mely nem mellesleg jelentõs profitot termel évente). Feltételezem, ez a díjak azonnali és nagymértékû csökkentéséhez vezet a közeljövõben.
Bízva a városunkat érintõ pozitív változásokban,
 

Tisztelettel:

Gábris Jácint (önkormányzati képviselõ – Jobbik)