Eltelt egy év, és a Halis István Városi Könyvtár könyvtárosai ismét autóbuszos kirándulást tettek a kistérségbe. Így azok a munkatársak is tapasztalatokat szerezhettek a fejlesztésekrõl, akik nem vesznek részt nap-mint nap a mozgókönyvtári feladatellátásban. A társasághoz csatlakoztak a Nagykanizsai Kistérség Többcélú Társulásából, a hivatal gazdasági osztályáról. Rész vett egy fõ azok közül is, akik az internetes könyvtári munkát segítõ diákok közé tartozik.

Új fázisba került a könyvtári ellátás – mondta indulás elõtt Czupi Gyula könyvtárigazgató. Korábban azok a kistelepülések éltek a lehetõséggel, ahol nem volt iskolai oktatás. Most három településen azt tanulmányozták, hogyan tud beilleszkedni a Halis István Városi Könyvtár által nyújtott új mozgókönyvtári szolgáltatás a már mûködõ ellátási rendszerbe.

Ezúttal Nagyrécse, Galambok, Felsõrajk és Gelse volt az útirány. Míg a busz robogott, Szabadi Virág, Perényi Ildikó és Bognár Csilla könyvtárosok ismertetõt adtak egy-egy település történetérõl, mûemlékeirõl, híres szülötteirõl, az adott könyvtárról és a kölcsönzési szokásokról.
Az 1051 fõ lakosú Nagyrécse elsõ írásos említése 1264-bõl származik. Az újkõkortól bizonyíthatóan lakott hely. A késõ vaskor gazdag anyaga a kelták jelenlétére utal. A török 1566-ban és még késõbb is többször földig rombolta, de újraépült. Jelenlegi neoromán stílusú templomát a Három királyok tiszteletére Inkey báró építette 1752-ben. Oltárképe azt a Szent László legendát ábrázolja, amikor vizet fakaszt a király a sziklából. A festményhez Inkey László ült modellt, az õ arcképe néz szembe a padsorokban helyet foglaló hívekkel. Nagyrécse tizenháromezer kötetes könyvtárában a mozgókönyvtári szolgáltatás igénybe vétele érdekében 2008. márciustól negyvenhatan iratkoztak be ebbe a kölcsönzõi csoportba.
A következõ állomás Galambok volt, ahol március 13-tól mûködik az új mozgókönyvtári szolgáltatás a Zalakarosi Kistérség Többcélú Társulása finanszírozásában. Ötezer-háromszáz kötetes könyvtára iskolai és községi könyvtárként funkcionál.
Valószínû, mindenki úgy gondolta, ezen a kiránduláson még véletlenül sem kerül szóba a gólyaláb. Aki így gondolta, tévedett. A társaság kívánságára a busz pilótája egy röpke negyedórára leparkolt a galamboki halastónál. Mint tudjuk, Nagykanizsa újkori történetében a gólyaláb, a gólyalábazás összeforrt Czupi Gyula könyvtárigazgató nevével, a sáron járó segédeszközt itt azonban nem õ hozta szóba. De térjünk vissza a halastóhoz. Voltak, akik a halak útját figyelték, az igazgató a Pannonhát Tájpark által emeltetett hirdetõtáblát tanulmányozta valakivel, s a közelben ekkor történt egy váratlan esemény. Néhányan, amint megpillantották a villanypóznákra emlékeztetõ cölöpkezdeményeket, rögvest késztetést éreztek arra, hogy rászálljanak. Szárnypróbálgatásuk némi meglepetést okozott a többi könyvtáros körében, de valaki megnyugtatta a gólyalábon állókat: van a buszban gólyaláb!
Az út a kilencszáz fõs településre, Felsõrajkra vezetett, ahol Felsõrajk önkormányzata megbízásával, a Pacsai Kistérség Többcélú Társulása keretében a Halis István Városi Könyvtár mûködteti március óta a mozgókönyvtárat. A beiratkozás itt is ingyenes, akárcsak a többi településen, és az olvasók egyúttal a kanizsai könyvtár tagjai is lesznek.
Felsõrajk már a honfoglalás elõtt is lakott hely volt. Az ásatások során avar kori temetõre bukkantak a jelenlegi falu északi részén. Nevét a Rajk családról kapta. A község több elkülönített mocsárszigeten élt, és nagy katonai jelentõséggel bírt a török idõkben. Az akkori Rajk a Nagykanizsáról Kapornakra, Kapornakról Egerszegre, majd onnan a Bécsbe menõ marhahajtó út mellett feküdt. Az 1532-es török invázió után az ott élõk földvárat építettek. 1997-ben Vigh László polgármester ötlete alapján elkezdõdtek a mai Rajki Vár felépítésének munkálatai. Az építkezés mintegy másfél évet vett igénybe. A várépítõ polgármester a kanizsai könyvtárosokat a Rajki Zsigmond Mûvelõdési Házban fogadta. Az épület belsõ átalakításához két Szerbia-Montenegróból érkezett vendégmûvész is hozzájárult, név szerint az azóta elhunyt Szalma László és Csobanov Farkas Mária festõmûvészek. A mûvész-duó az épület egyik falára a Trianon elõtti Magyarországot festette meg, melyen természetesen megtalálható a jelenlegi országhatár is. A terem szemközti oldalán egy török kori eseményt örökített meg a szerb festõmûvész. A 3x3-as táblakép azt a pillanatot ábrázolja, amikor a kiváló balkezes kardforgató, Rajki Imre párviadalra hívott egy törököt, miközben egy másik a háta mögé osont, s levágta a bajvívó bal kezét. Szerencsére Rajk Imre életben maradt, és elmenekült. Családi címerükben is megörökítették ezt az eseményt. E történelmi jelentõségû festmény elõtt került elõ az az eszköz, amire néhányan már útközben céloztak. Czupi Gyula könyvtárigazgató gólyalábon jött be a terembe, s a festmény elõtt adta át ünnepélyesen Vigh Lászlónak, a várépítõ polgármesternek, országgyûlési képviselõnek a gólyalábat. Miután a társaság megtekintette a várat, és a bátrabbak felmásztak az õrtornyokba, már csak egy állomáshely maradt hátra a körútból. Gelse, ahol a Petõfi Sándor Emlékkönyvtár megtekintése mellett jutott egy kis idõ a lubickolásra is a termálfürdõben.
Sok élménnyel gazdagodva és azzal a jó érzéssel térhettek vissza munkájukhoz a résztvevõk, hogy egy jelentõs múltú, fejlõdni kívánó és tudó térség lakóit segítik könyvtári munkájukkal az érvényesülésükben.