Dr. Szabados Gyula önkormányzati tanácsadóval, a Polgármesteri Kabinet tagjával beszélgettünk a nagykanizsai Hivatal ebrendészettel kapcsolatos, eddig megvalósított elképzeléseirõl. Igaz ugyan, hogy korábban már több alkalommal is beszámoltunk Olvasóinknak az ebrendészettel kapcsolatos tudnivalókról, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem árt, ha még egyszer sorra vesszük a fontosabb tényeket.

• A Polgármesteri Hivatalban mi volt az apropója annak, hogy napirendre került az ügy.
• Az Országgyûlés az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló 1998. évi XXVIII. törvényt még a 2011. évben módosította és 2012. január 1. napi hatállyal, az ebekkel kapcsolatosan további – különbözõ – kötelezõ feladatokat írt elõ. Ezek közül a legjelentõsebbnek az ebek kötelezõ összeírását és a naprakész ebnyilvántartás vezetését tartom. Ugyanakkor ezen feladatok forrásának biztosítása érdekében is lehetõvé tette, hogy a települési önkormányzat a kötelezõ feladataival összefüggésben a négy hónapos kort betöltött eb után az eb tulajdonosától évente ebrendészeti hozzájárulást szedhessen be. A törvény kihirdetését követõen ez felvetõdött a helyi vezetõi, politikai döntéshozói szinten, hiszen több magyarországi önkormányzat már 2012.január 1-tõl élt ezzel. Mi – a polgármester úrnak az álláspontját, javaslatát és annak indokait valamennyien elfogadva – nem ezt tettük, hanem az elmúlt év tavaszán, nyarán teljes körû helyzetfelmérést végeztünk, elemeztük az ebrendészettel kapcsolatos önkormányzati feladatokat és kötelezettségeket, a hatályos, fõként az állattartásra vonatkozó jogszabályi elõírásokat, azok helyi hatályosulását, összehasonlításokat végeztünk. Úgy érzem, a témakört alaposan „körüljártuk”, s a konkrét döntéshozatal elõtt kikértük a nagykanizsai lakosok, „kutyások és nemkutyások” véleményét is.
• Eszerint egy teljes körû „állapotfelmérést” végeztek Önök el az ebrendészettel kapcsolatban, mielõtt a konkrét döntésre került volna sor. A lakosság véleménye milyen mértékben számított?
• Döntõ mértékben, sõt, elsõsorban ez számított, hiszen a válaszok – akár a kérdõívre adott, akár az írásban vagy szóban hozzáfûzött vélemények – megerõsítettek abban minket, hogy az az elképzelés, az a koncepció, amit kidolgoztunk egy többéves folyamatra, az helyes, és a közvélemény támogatását élvezi. Azt hiszem, az elmúlt idõszak gyakorlatához képest nem volt „megszokott” dolognak nevezhetõ az, hogy a döntéshozatalt megelõzõen a vezetés a lakossági véleményeket is megkérje. Ehhez a legszélesebb nyilvánosság elérése, a lakosság minél nagyobb mértékû „megszólítása” érdekében nemcsak a hagyományos, írott sajtót vettük igénybe. Mind a Kanizsa Hetilap nyomtatott hasábjain, mind pedig az újság online oldalán, de éppúgy a város internetes honlapján is lehetõséget biztosítottunk a kanizsai polgároknak a véleménynyilvánításra, mégpedig egy kérdõíves felmérés formájában. Ennek központi elemét képezte az ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének kérdése. Örömmel állapítottuk meg, hogy Nagykanizsa polgárai nagy aktivitásról tettek tanúbizonyságot, sõt a kérdésekre adott válaszokon túl a kérdõívek „üres helyeire” sokan leírták a véleményüket, az egyéb javaslataikat is. A százával visszaérkezõ kérdõívek valamint a szóban, telefonon is elmondott vélemények kiértékelése után egyértelmûvé vált, hogy a válaszadók jelentõs többsége, konkrétan 86 százaléka egyetértett az „ebadó” bevezetésével, tehát azzal, hogy az önkormányzatunk az ebrendészettel kapcsolatos kiadásait döntõen az ebtulajdonosoktól beszedett hozzájárulásból fedezze. Érdekességként említem meg, hogy míg az elképzelésünk szerinti rendelettervezet a veszélyes eb esetén évi 12.000 Ft-ot tartalmazott hozzájárulásként, addig a kérdõíves válaszolók – függetlenül attól, hogy kutyatulajdonosok-e vagy sem – csaknem valamennyien a maximális, évi 20.000 Ft megállapítása mellett „tették le a voksukat”, mely mérték végül módosító indítványként be is épült az elfogadott helyi rendeletbe. Bár a kérdõív anonim volt, sokan mégis önként feltüntették a nevüket és a címüket, fõként azok, akik különbözõ problémákra hívták fel a figyelmet és javaslatokat is megfogalmaztak az önkormányzati vezetõk felé.
• Tehát tulajdonképpen a jogszabályokban elõírt feladatok ellátása, megoldása, illetve a közvélemény-kutatás eredményeként döntött a Közgyûlés az „ebadó” bevezetésérõl. Kérem, ismertesse a legfontosabb rendelkezéseket. Mit tartalmaz konkrétan ez a rendelet?
• Igen, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata valóban a törvényi elõírásoknak megfelelõen vezette be az ebrendészeti hozzájárulást 2013. január 1. napjától, elfogadva a 40/2012. (IX. 12.) önkormányzati rendeletet továbbá döntést hozott az ebösszeírás elrendelésérõl 2012. szeptember 5. napjától. Ugyanakkor – éppen a kérdõíves felmérés azokban a napokban elkészített összesítése alapján is – már e, szeptemberi közgyûlésen politikai szándéknyilatkozat hangzott el Cseresnyés Péter polgármester úr részérõl a kutyákba kötelezõen beültetendõ transzponderek költségeihez való önkormányzati hozzájárulásról. A polgármester úr az ülésen is hangsúlyozta, a rendelet bevezetésétõl elsõsorban a kutyatartók felelõsségérzetének növekedését, a felelõs állattartás erõsödését reméljük, és ennek következménye lesz majd a felelõtlenül kitett kutyák, a kóbor ebek illetve a menhelyi kutyák számának további csökkenése valamint a lakosság közbiztonságérzetének javulása is. Ezt a célt szolgálja a kötelezõ mikrochip alkalmazása is, melynek önkormányzati támogatásáról a konkrét döntés a 2012. november 29. napi közgyûlésen született. Visszatérve a 2013.január 1. napjától hatályos önkormányzati rendeletre. Ennek szabályai arra az ebtulajdonosra terjednek ki, aki Nagykanizsa Város közigazgatási területén ebet tart. Az eb tulajdonosa és tartója a más személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint az önkormányzat ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából köteles a kutya, valamint a saját adatait – az ebösszeírás során – az önkormányzat rendelkezésére bocsátani az erre szolgáló adatlapon. Az eb tulajdonjogában bekövetkezett esetleges változásokat szintén be kell jelenteni az önkormányzat felé, csakúgy, mint az állat elhullását is. Az éves ebrendészeti hozzájárulás mértéke veszélyes eb vonatkozásában 20 ezer forint, más eb esetében, ha a tulajdonosnak csak egy kutyája van, akkor 5 ezer forint, azonban minden további kutya esetén ebenként 6 ezer forint. Hangsúlyozom, hogy itt éves díjakról van szó, amit majd a Hivatal által kiküldendõ határozat alapján elõször idén június 30-ig kell megfizetni.
• Mely kutya számít veszélyes ebnek?
• Alapesetben semelyik eb sem veszélyes, tehát – a korábbi szabályoktól eltérõen – ez nem fajtafüggõ. Hiszen egy bulldog is lehet olyan, mint egy kezesbárány, azonban egy tacskó is válhat veszélyes ebbé, mert például rendre megtámad, megharap mindenkit. Ez elsõsorban a gazdától és a neveléstõl függ, másodsorban a kutya egyedi genetikai sajátosságaitól. Azaz egy kutyát csak a hatóság, a hatósági állatorvos nyilváníthat veszélyes ebbé, és kizárólag a viselkedése alapján. Viszont a veszélyessé nyilvánított ebre magasabb adóteher, és különleges, egyedi szabályok vonatkoznak. Szerencsére azonban az ilyen esetek eléggé ritkák.
• Mely ebek mentesek az ebadó megfizetése alól? Mi szabályozza ezt a kategóriát?
• Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló 1998. évi XXVIII. törvény hat – meglehetõsen széleskörû – jogcímet jelöl meg arra, ami alapján mentesül az eb tulajdonosa az ebrendészeti hozzájárulás megfizetése alól. Nem kell ebrendészeti hozzájárulást fizetni az állatmenhelyrõl örökbe fogadott, illetve az ivartalanított kutyák után. Nem szedhetõ hozzájárulás a törzskönyvezett magyar fajta kutyák után sem, azaz Komondor, Kuvasz, Mudi, Puli, Pumi, Magyar agár, Rövid szõrû magyar vizsla, Drótszõrû magyar vizsla és az Erdélyi kopó után. Aztán mentességet élveznek a mentõ-, jelzõ-, vakvezetõ-, rokkantsegítõ-, és terápiás ebek valamint a közfeladatot ellátó õrszolgálatban alkalmazott kutyák is. Ugyancsak mentesek az ismert tartóval nem rendelkezõ és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában tartott ebek is.
• Milyen eljárási szabályokat tartalmaz még a szeptemberi, ebekkel kapcsolatos rendelet?
• Rendelkezett arról, hogy az ebrendészeti hozzájárulás megállapításáról, valamint a mentességrõl a közgyûlés által átruházott hatáskörben a polgármester dönt, de e határozata ellen a döntés közlésétõl számított tizenöt napon belül a Közgyûlésnek címzett, és a Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott illetékköteles fellebbezéssel lehet élni. A törvényhez képest kedvezõbb szabályként megállapította, hogy amennyiben a kutya tulajdonosa az eb elpusztulását az adott év június 30. napjáig az önkormányzathoz írásban bejelenti, abban az esetben 50 százalékkal csökkentett mértékû ebrendészeti hozzájárulást köteles csak megfizetni. Fontos rendelkezése még az is, hogy a transzponderrel már 2012. december 31-ig ellátott eb tulajdonosa 2 éven át nem a teljes összegû, hanem évenként húsz százalékkal csökkentett mértékû ebrendészeti hozzájárulást köteles csak megfizetni. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a kedvezmény érvényesítéséhez szükséges állatorvosi igazolást azon ebtulajdonosok, akik a bevalláshoz ezt nem nyújtották be, mindenféle hátrány nélkül 2013. február 28-ig is megtehetik. A rendeletünk rögzíti továbbá, hogy az éves fizetendõ ebrendészeti hozzájárulás mértékérõl az ebtulajdonos minden év április utolsó napjáig értesítést kell, hogy kapjon. Az ebrendészeti hozzájárulást az ebtulajdonos – ezzel az adminisztrációs terheket is csökkentve – évente egy összegben, minden naptári év június 30. napjáig köteles megfizetni Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata részére. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a város honlapján könnyen és gyorsan elérhetõek bármely – a nagykanizsai polgárok jogait illetve kötelezettségeit érintõ – üggyel kapcsolatos és a Közgyûlés által alkotott önkormányzati rendelet és határozat, amelyekbõl részletesen és pontosan megismerhetõek a még szükséges információk.
• Mit kell érteni az ebrendészet fogalomkörébe?
• Például a város közigazgatási területén található ebek összeírásának és nyilvántartásának hatalmas feladatát, hiszen itt egy többezres nagyságrendû állomány nyilvántartásba vételérõl és folyamatos adatkarbantartásáról van szó. Az összeírást és nyilvántartást városunkban a Polgármesteri Hivatal Közigazgatási Osztálya végezte, illetve végzi jelenleg is. De ide sorolható az elhullott állatok tetemeinek a biztonságos begyûjtése, tárolása és megsemmisítése is, ami Nagykanizsán már szintén hosszú évek óta nem megfelelõen megoldott. Nyilván a lakosság leginkább problémának a kóbor állatok jelenlétét és azt érzi, ha lépten-nyomon kutyaürülékbe lép. Szerencsére Nagykanizsán ez a probléma nem annyira „égetõ”, de célunk az, hogy ezekre is hathatós megoldást találjunk. Idesorolhatók továbbá a gyepmesteri, állat-egészségügyi egyéb feladatok, de ebbe a körbe tartozhatnak a különbözõ ún. állatjóléti intézkedések is, pl. a városi kutyafuttatók létesítése.
• Hol tart, milyen stádiumban van jelenleg Nagykanizsán az ebek összeírása?
• Hivatalosan 2012. október 5. napjával lezárult ugyan az ebek bejelentésére nyitva álló határidõ, de a Közigazgatási Osztályon továbbra is várják a kutyatulajdonosokat, hogy a kötelezõ bejelentést megtegyék. Amíg november végén a bejelentett kutyák száma majdnem 3000 volt, addig most február végén ez a szám már meghaladta a 3600-at. Arra szeretném felhívni viszont a figyelmet, hogy a bejelentést – aki még nem tette ezt meg – célszerû minél elõbb megtenni. Egyrészt a be nem jelentett ebek gazdáira állatvédelmi bírság szabható ki, de talán sokkal fontosabb az a tény, hogy a be nem jelentett kutya valószínû, hogy a kötelezõ veszettség elleni illetve egyéb oltásokban sem részesült, sõt a transzponder sem került beültetésre.
  Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen kutya nemcsak a gazdájára, annak családtagjaira lehet veszélyes egy esetleges fertõzés esetén, de a szûkebb és tágabb lakókörnyezetére is. Rendkívül pozitívnak és a felelõs kutyatartás felé való „elmozdulásnak” tekinthetõ az, hogy még továbbra is érkeznek bejelentõlapok, ezek feldolgozása folyamatosan, jelenleg is zajlik. Véleményünk szerint június végéig, az önkormányzatnak a 9 kanizsai állatorvossal kötött megállapodásának lejártáig várható, hogy a bejelentet ebek száma eléri a 4000-et is és minimálisra tehetõ majd azon kutyák száma, ahol a tulajdonos szándékosan nem kívánt eleget tenni a jogszabályban elõírt kötelezettségének.
• A 2012. november 29. napján megtartott önkormányzati közgyûlésen a képviselõ testület a 337/2012.(XI.29.) számú határozatával döntött az ebek transzponderrel való kötelezõ megjelölésének támogatásáról. Avassa be kérem ennek részleteibe az olvasókat!
• Azzal kezdeném, hogy a kedvtelésbõl tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 17/B. §-a 2013. január 1. napjától kötelezõvé teszi valamennyi négy hónaposnál idõsebb eb transzponderrel, a köznyelvben „mikrochippel” való megjelölését és kimondja, hogy ennek betartását az önkormányzati jegyzõ (Polgármesteri Hivatal) és a járási állat-egészségügyi hivatal ellenõrzi. Ennek indoka egyszerû és azt hiszem, mindenki által elfogadható. Ugyanis a chippel rendelkezõ, és így azonosítható kutyára jobban odafigyel az így szintén már név szerint megállapítható gazdája. A cél elsõdlegesen a felelõs kutyatartás, hogy csak az tartson kutyát, aki képes is megfelelõen gondoskodni róla, illetve aki azt felelõsséggel tartja, hiszen az ebtartást is egy „veszélyes üzem”-nek tekinthetjük. A kutya gazdájának többletfelelõssége van, többletfelelõsséggel tartozik mind a kutyája, mind pedig az embertársai felé, amit bizony el kell fogadnia. További óriási eredményt jelenthet a beültetett transzponder segítségével az elkóborolt, elveszett állatok mielõbbi hazajuttatása is. Egy mikrochippel rendelkezõ, megfelelõen regisztrált kutyáról – optimális esetben – a megtalálását követõen 5-10 perc alatt kideríthetõ, hogy ki a gazdája! Aki még nem veszített el kutyát, az nem tudja, mivel is jár az! Az idegeskedés, a kutya keresésére fordított idõ és pénz, és nem utolsó sorban az, amit a kutya ez alatt átél – csavargás, éhezés, félelem, fagyoskodás, menhelyen, gyepmesteri telepen töltött idõ, összeszedett betegségek, sérülések – megspórolható egy pár ezer forintos eszközzel, ami nem más, mint a mikrochip és annak regisztrációja. Az önkormányzat a kivetett és beszedésre kerülõ ebrendészeti hozzájárulásból támogatni kívánja a tulajdonosok számára elõírt e kötelezettséget is. De a transzponder beültetésének költségeihez csak azon kutyatulajdonos esetében tud hozzájárulni, aki a bejelentési kötelezettségének eleget tett, tehát akinek a kutyája a nyilvántartásban szerepel. Vagyis, aki nem jelentette be a kutyáját, akkor az nem is veheti igénybe az önkormányzat által a 9 nagykanizsai állatorvossal még az elmúlt év végén kötött megállapodásban részletesen szabályozott kedvezményt sem. Errõl már az elmúlt hónapokban különbözõ csatornákon keresztül a lakosságot folyamatosan tájékoztattuk. Nem mellékes az a tény sem, hogy aki a kötelezettségét elmulasztja, az állatvédelmi bírság kiszabására is számíthat majd 2013. június 30. napját követõen.
• Felmerül a kérdés, hogy a mikrochip beültetése hatóság által meghatározott költséget jelent, vagy szabadáras?
• Hatósági áras, mégpedig konkrétan az állatvédelmi törvény határozza meg azt, miszerint a transzponderért, annak beültetéséért, illetve a regisztrációért, azaz a számítógépes rendszerbe vételéért maximum 3500 forintot kérhetnek el az állatorvosok. Ez az ár viszont nem tartalmazza a különbözõ egyéb szolgáltatások díját, így például a kiszállási költséget sem.
• Hogyan, mi módon támogatja ezt a folyamatot Nagykanizsán a Közgyûlés?
• Az ebösszeírás adatai szerint, a 2012. november végéig bejelentett kutyák közül mintegy 1000 rendelkezett már transzponderrel, tehát a döntéshozatalkor legalább 2000 kutya transzponderrel való megjelölésének támogatásáról volt szó. A döntés elõtt részletes, mindenre kiterjedõ egyeztetést folytattunk a Magyar Állatorvosi Kamara Zala Megyei Szervezetének helyi képviselõivel, dr. Fekete Ágoston, illetve dr. Bozsoki Attila állatorvosokkal, továbbá a Zala Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága Nagykanizsa Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzõ Hivatalának vezetõivel. Ennek alapján körvonalazódott az, hogy hogyan, miként is lehetne minden érintett fél számára kölcsönösen kedvezõ, elõnyös megállapodás keretében elérni azt, hogy Nagykanizsán minél nagyobb számban történjen meg legkésõbb 2013. június 30. napjáig a kutyák minél nagyobb számban történõ, transponderrel való megjelölése. A megállapodás értelmében az ebösszeírás alapján az önkormányzathoz bejelentett ebek esetében 2013. január 1. és június 30. között az Avt. 42/A.§ (2) bekezdésben megjelölt szolgáltatás díja – amely kizárólag a transzponder árát, a beültetés díját és az adatbázisba való regisztráció díját foglalja magában – bruttó 3000 Ft, azzal, hogy külön állatorvosi vizsgálati díj sem kerülhet felszámításra. Az önkormányzat azon ebek esetén, amelyeknél fennáll az ebrendészeti hozzájárulás fizetési kötelezettség és a tulajdonos a hozzájárulást az önkormányzat részére megfizeti, a 3000 Ft-os szolgáltatás díjához támogatást nyújt, melynek alapján így a tulajdonos az említett szolgáltatásért az állatorvos részére közvetlenül csak 1000 Ft díjat köteles megfizetni.
• Hogyan jelenik ez meg a gyakorlatban az egyes kutyatartók számára?
• Háromféle eset elõfordulása lehetséges, de hangsúlyozom, mindegyik alapja a kutya önkormányzati ebnyilvántartásban való szerepeltetése. Aki nem jelentette be a kutyáját, az nyilván nem veheti igénybe a támogatást sem. Az elsõ eset az, amikor valaki 5 ezer forintos, éves ebrendészeti hozzájárulás fizetésére kötelezett, de a kutyája még nem rendelkezik mikrochippel. Ebben az esetben az önkormányzat 2000 Forintos támogatást nyújt a transzponder beültetéséhez, tehát ténylegesen 1000 Forintot kell csak fizetnie az eb tulajdonosának az állatorvos felé, a különbözetet az önkormányzat biztosítja. A második esetben az ebtartó adófizetésre kötelezett ugyan, de a kutyáját már korábban, az önkormányzat és az állatorvosok közti megállapodás hatálybalépése, tehát 2013. január 1. napja elõtt a saját költségén elláttatta transzponderrel. Ekkor õ a korábban már említett, 40/2012. (IX. 12.) önkormányzati rendeletben meghatározottak szerint a 2013 - 2014.években nem a teljes összegû hozzájárulást fizeti, hanem évi húsz százalék kedvezményt kap. A harmadik eset pedig akkor fordulhat elõ, ha valamely kutyatulajdonos ebrendészeti hozzájárulás megfizetésére ugyan nem kötelezett, mert a kutyája mentességet élvez, de az ebe még nem rendelkezik chippel. Akkor e kutyatulajdonos a törvény által maximált 3500 Forintos árnál 500 Forinttal olcsóbban, tehát 3000 Forintért tudja 2013. június 30. napjáig a megállapodást aláíró – bármelyik – 9 állatorvosnál „bechippeltetni” a kutyáját.
• Végül: felelõs kutyatartás. Mit jelent ez Önnek?
• Nyugodtan kijelenthetjük, hogy háziállataink, így a kutyák is legalább annyi gondoskodást igényelnek, mint a gyerekek. Nem elég egy kutyakölyköt megvenni, azt tanítani, gondozni, etetni, nevelni kell. Mindez rengeteg energiát, idõt és persze anyagi áldozatot is jelent. A kutyák sem mentesek a betegségektõl, bár szerencsés esetben csak az évi kötelezõ oltásokat kell beadatni nekik, ami szintén több ezer forintot jelent. Bízom benne, hogy amennyiben errõl egyre többet beszélünk, akkor a leendõ gazdák elõtte végiggondolják, hogy mekkora teher, anyagi áldozat, odafigyelés és törõdés egy kutyáról élete végéig gondoskodni. A véleményem az, hogy a felelõs állattartást közügynek kell tekintenünk, az oktatást pedig már az óvodában el kell kezdeni. „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükrözõdik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Nem fogják elhinni, de ezt a kijelentést nem egy nyugat-európai állatvédõ tette, hanem Mahatma Gandhi. Természetesen a fogalom alá tartozik szerintem az is, hogy minden tulajdonos úgy tartsa a kutyáját, hogy a szomszédságában lévõ lakók nyugalmát ez ne zavarja és senkinek a testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Talán az egyik „fokmérõ” lehetne az, hogy amikor valaki a kedvtelésbõl tartott állatát sétáltatni viszi, akkor annak ürülékét a közterületrõl azonnal távolítsa el.
• S végül néhány személyes kérdés. Mennyire érzi magát kanizsainak?
• Ha azt mondom részben vagy teljesen, mindkettõ igaz, hiszen bajcsaiként nõttem fel. 1961-ben születtem Nagykanizsán, de szülõfalumnak Bajcsát tekintem. Az általános iskola 1 - 4. osztályába is idejártam, majd a felsõ tagozatot – mivel azt éppen akkor szüntették meg a falumban – már városunkban, a Rozgonyi úti általános iskolában végeztem. Ezt követõen pedig – büszkén mondhatom – az ország egyik legjobb középiskolájában, a ma már Batthyány – akkor még Landler Jenõ – gimnáziumban érettségiztem, 1980-ban. Ma is hálás szívvel gondolok tanáraimra, Harkány Laci bácsira, aki – maga is falusi révén – gyakran példálózott velem, s akinek köszönhetõen a négy év alatt szinte „kiolvastam” az egész városi könyvtárat, vagy Fehér Laci bácsira, aki nélkül a matematikát csak tudtam, de nem szerettem volna. Örökké emlékezetesek maradnak azok a sakkpartik, amelyeket – mint bejáró tanuló, a ritka buszközlekedés miatt minden reggel fél 7-kor már bent voltam a gimiben – reggelente fél 8-ig folytattam kémia-biológia tanárommal, Schlarb Béla Tanár Úrral, s azt hiszem osztályfõnökünknek, a „Davi bácsinak” érdeme az, hogy az 1976-ban a még 27 „zabolátlan kamaszból” igazi osztályközösséget tudott teremteni. Az akkor még kötelezõ „katonáskodás” után a szegedi egyetem jogi karán végeztem, majd 1987-ben „jöttem haza” Zalába. Az államigazgatás, a közigazgatás mindig is érdekelt, így döntõ többségben e területen dolgoztam, elõször 1987 õszétõl a zalakarosi tanácsnál, majd pedig a Zala megyei tanácsnál. Ezután körjegyzõként tevékenykedtem Pacsán, 2010-ig, majd pedig a következõ év áprilisában kerültem a nagykanizsai Hivatal Polgármesteri Kabinetjéhez.
• A kutyákhoz való kötõdés, az állatok szeretete már gyermekkorától fogva megvolt Önben?
• Bajcsa a ’60-as, ’70-es években még falu volt, és akkoriban bizony még szinte mindenkinek volt kutyája, illetve különbözõ haszonállatok is a háztáji gazdaságban. A szüleim a nagyállatok kivételével mindenféle állatot tartottak, míg hozzám a galambok és a nyulak „tartoztak”. A falu alsó végén, a focipályától nem messze laktunk, és a mai napig emlékezetesek számomra a szinte a házunk mögött lévõ homokbányánál, illetve a Törökvári domb körüli erdõkben való hatalmas séták a kutyámmal és a barátokkal. Az állatok, a természet szeretete kisgyerekkoromtól szinte „belém ivódott”.
• Most is kutyás gazdi?
• Igen, jelenleg egy négy és fél éves Beagle-nk van, mondhatom, õ a család kedvence. A konkrét fajta kiválasztása a gyermekeim döntése volt, viszont mivel már mindketten Budapesten egyetemisták, így a feleségemmel Samut (mert ez a blökink neve) szinte teljes jogú családtagnak tekintjük. Ezt csak a kutyatartók érthetik, akinek sosem volt kutyája, soha nem is érti meg. Mivel kertes, családi házban élünk, így napközben sem unatkozik, sõt jól érzi magát, persze alig várja, hogy akár a feleségem vagy én megérkezzem délután. Azt hiszem, Nagykanizsán az a több mint 3000 család, ahol kutya van, másképpen, boldogabban éli meg a hétköznapokat is. Miért? A kutya olyan barát, akinek mindent el lehet mondani. S az a legszebb benne, hogy mindig a gazdájának ad igazat, még ha ezt szavakkal nem is mondja ki. Jelenléte biztonságérzetet nyújt, mellette soha nem üres a ház, a lakás. Csodás élményekkel ajándékoz meg, ám ugyanakkor rákényszerít a lemondásra is: megesik, hogy még a legvonzóbb programnál is elõbbre kell helyezni a napi rendes sétát. Rendszeres testmozgásra, egészségesebb életmódra kényszerít, és megtanít a gondoskodásra, az önuralomra is. Akinek kutyája van, az nem viselkedhet meggondolatlanul, hiszen felelõsséggel tartozik valakiért. Ugyanakkor a kutyának olyasmit is megbocsát az ember, amit senki mástól nem viselne el. Észrevétlenül eltanulja tõle azt a képességet, amelynek fogalma elválaszthatatlan a kutyától, amióta csak világ a világ: a hûséget. Nem véletlenül tartja a mondás: A kutya az ember legjobb barátja. 
  
  Dr. Papp Attila