Dr. Németh Lászlót, a Kanizsai Dorottya Kórház neurológiai osztályának osztályvezetõ fõorvosát bízta meg Dr. Brünner Szilveszter fõigazgató az egészségügyi intézmény orvosigazgatói feladatainak ellátásával. A zalaegerszegi, országosan elismert szaktekintély másfél éve dolgozik „kanizsai szívvel” városunkban.

– Mielõtt az új megbízással járó feladatairól beszélgetnénk, tekintsünk vissza néhány hónapot. Mit sikerült megvalósítania 2011 szeptembere óta az akkori elképzeléseibõl? – kérdeztük elöljáróban a Dr. Németh Lászlótól.
– Szinte mind megvalósultak, sõt néhány szempontból túl is teljesültek. Nagyon fontos eredmény, hogy a neurológiai osztály, a neurológiai- és stroke betegellátást tekintve megkapta az úgynevezett 2-es kompetencia szintet, ami gyakorlatilag a megyei kórházakkal egyezõ kompetencia szint – részletezte az orvosigazgató fõorvos, majd ennek kapcsán még elmondta: e fölött csak a hét regionális országos központ áll.

Tulajdonképpen mindenfajta betegellátást el tudunk végezni két apró dolog kivételével, amit a TB el is fogad. Szintén nagyon fontos változást jelent, hogy a területi elosztási rend megváltozásával elég komoly körzetet ide csatoltak Somogy megyébõl, ezáltal a stroke betegek ellátási területe kétszeresére növekedett. Eddig 123.000 ember, most 227.000 ember tartozik az osztályunkhoz. Ez az oka annak, hogy az akut stroke betegek száma lényegesen megnövekedett az osztályon, és emiatt fordul elõ, hogy bizonyos kapacitásgondok miatt nem tudjuk elvégezni a sokak által „megszokott” infúziós kúrákat. Ezeket csak lényegesen szorosabb indikációval, nem megelõzõ jelleggel, hanem gyógyító célzattal lehet a betegek számára biztosítani. Hangsúlyozni szeretném, azokban a betegségekben, amelyekben a kezelésnek igazolt haszna van, az ápoltak megkapják az infúziós kúrákat. Óriási nehézséget jelent, hogy a területi ellátási kötelezettség növekedése nem járt együtt a napi finanszírozás növelésével, tehát ugyanakkora keretbõl kell a közel kétszeresére megnövekedett betegforgalmat kigazdálkodni. Azt mondanom sem kell, osztályunk orvosgárdája nem gyarapodott, ami egyrészt az orvosok leterheltségét jelentõs mértékben megnövelte, másrészt, a betegeknek esetenként várniuk kell a különbözõ ellátásokra. Amit viszont ki lehetett használni, és jó helyzetet jelent, a többletfeladatok ellátásához az egészségügyi kormányzat biztosított pályázat útján lehetõséget a többletfeladat miatt szükséges technikai háttér bõvítéséhez. A fõigazgató úr vezényletével benyújtottuk a pályázatot, melynek eredményeként több tízmillió forintos keretösszeget kaptunk a többletfeladatok ellátásához: többek között új orvosi szoba-, gyógytornaterem-, fekvõbeteg kórterem kialakítására, a teljes szubintenzív szobák komplett átalakítására, új nyaki ér ultrahangos készülék vásárlására, amelyek óriási minõségi fejlõdést jelentenek a kórház számára.
– Mindezekhez bõvítésre, plusz helyiségek kialakítására is szükség lesz?
– A 7. emeleten tervezünk újabb helyiségeket, vannak ugyan nehézségek, de megoldjuk azokat. A megbízás kapcsán még el kell mondanom, nagyon örülök annak, hogy a kórház régi vezetésének is élveztem a teljes bizalmát. A munkám során mindig magam mögött tudhattam a vezetés támogatatását. E nélkül nem lehetett volna elérni ezeket az eredményeket, hasonlóan, a munkatársaim áldozatkész hozzáállása nélkül sem valósulhattak volna meg. A szakambulanciánk beindításával a krónikus betegek gondozása magasabb szintre kerülhetett. Az ügyeleti ellátás szempontjából hasonlóan fontos lépésnek tekinthetõ, hogy a neurológiai osztály levált a pszichiátriáról, külön ügyeleti szolgálatot látunk el, így nem fordulhat elõ az, hogy nem neurológus szakorvos látná el a nap 24 órájában az akut neurológiai problémával érkezõ betegeket. Tettünk lépéseket a trombolízis-kezelés gyakoribbá tételére. Háziorvosoknak küldött körlevél segítségével próbáltuk az ezzel kapcsolatos teendõket és elvárásokat minél szélesebb körben elterjeszteni annak érdekében, hogy az akut stroke-os betegek legalább 3 órán belül, de 4,5 órán belül mindenképpen kerülhessenek ellátásra. Ebben természetesen a lakosságra is nagy szerep hárul, ne késlekedjenek orvoshoz fordulni, ha akut beszédzavart, vagy féloldali bénulást észlelnek családtagjaikon, vagy saját magukon.
– A visszatekintés után térjünk rá az új feladatokra. Most már nemcsak a neurológiai osztály feladatait kell figyelnie, hanem az egész kórházét, ami újabb kihívásokat, egy más típusú munkát, részben menedzser szemléletû tevékenységet igényel.
– Nagy meglepetés volt számomra, amikor kórházunk új fõigazgatója, Dr. Brünner Szilveszter megkérdezte tõlem, elvállalnám-e az orvosigazgatói teendõket. Mint osztályvezetõ fõorvos, korábban is kapcsolatban voltunk, közismert, elõttem õ volt az intézmény orvos igazgatója. Megtaláltuk a közös hangot, úgy érzem, a habitusunk is hasonló. Több alkalommal elbeszélgettünk, és úgy gondoltam azonosulni tudok a vezetési stílusával, szándékaival. Rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy másfél éves kanizsai munka után engem találtak alkalmasnak arra, hogy együtt dolgozzak a menedzsmenttel a kórház jobbá tétele érdekében. A most leköszönt fõigazgató, Bátorfi professzor úr nyomdokait követve, érdemeit maximálisan elismerve és tiszteletben tartva, ugyanakkor fiatalosabb lendülettel próbáljuk a kórházat vezetni, és lavírozni ezen a rendkívül rögös úton, amit manapság egészségügynek neveznek.
– Mit tart elsõ legfontosabb lépésnek orvosigazgatói munkájában?
– Azt, hogy felmérjük a különbözõ osztályok mindazon igényét, amiben változtatni kell. Meghatározzuk a változtatás mikéntjét, és szigorúan az osztályok vezetésével együttmûködve a betegellátás javításának gördülékenyebbé, hatékonyabbá, rentábilissá tétele érdekében meghozzuk azokat az intézkedéseket, amelyektõl javulás várható. Ez a munka semmiképpen nem mehet az osztály vezetõinek hatékony támogatása nélkül. Nagyon bízom abban, hogy a kiválasztásomat megelõzték azok a fajta háttérbeszélgetések, amelyek alapján élvezhetem az osztályvezetõk bizalmát is, mert e nélkül a munkám nem lehet sikeres.
Nagyon fontos lenne a már nálunk is krónikusan jelentkezõ orvoshiányon változtatni. Nyilván itt anyagi és szakmai okok is szóba jönnek. Az anyagiakon túlzottan sokat változtatni nem lehet, de mindenképpen még vonzóbbá akarjuk tenni az itt dolgozó orvosok számára is a kórházat. A munka egyik legjelentõsebb része a szóba jöhetõ pályázatok állandó figyelése, az azonnali reakció és jó pályázatok beadása. A sikeres pályázat érdekében megfelelõ lobbi tevékenységet kell folytatni, természetesen együttmûködve városunk vezetõivel, annak ellenére, hogy nem a város a kórház fenntartója. Másik része, elemezni kell a beteg-utakat. El kell gondolkodni azon, vannak-e olyan betegek, akik a jobb ellátás reményében elhagyják városunkat, és meg kell értenünk, hogy ezt miért teszik. Hogyha ennek a hátterében olyan gyakorlati probléma van, amin lehet segíteni, azt orvosolni kell annak érdekében, hogy ezek a betegek a továbbiakban Nagykanizsán keressék a gyógyulásukat. Nagyon fontos feladatot jelent a jövõben is a kórházrekonstrukció folytatása. Reméljük a diagnosztikus blokk, illetve a mûtõblokk rekonstrukciójának befejeztével és az új sürgõsségi osztály beindulásával a város lakossága is érezni fogja a minõségi javulást. Mindezekkel semmiképpen nem tekintjük a kórház rekonstrukcióját befejezettnek. Folytatjuk, próbálkozunk újabb pénzek megszerzésével a már elavult és gazdaságtalanul mûködõ nyílászárók, illetve a gépészet cseréjét, korszerûsítését.
– Fontosnak tartjuk továbbra is a jó kapcsolatot a Zala Megyei Kórházzal, a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel, a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórházzal, és adott esetben a szombathelyi Markusovszky Kórházzal. Részben igénybe vesszük a diagnosztikus osztályaik szolgáltatásait, mûtéti ellátásra ezekbe az intézményekbe küldjük a betegeket. Szintén lényeges a tudományos élet fejlesztése. Regionális vagy akár országos orvos konferenciák Nagykanizsára hozatala, szakemberek meghívása akár házi tudományos ülésekre annak érdekében, hogy naprakészen tudjuk a legújabb trendeket követni az orvostudományban.
– Mikor orvos igazgató és mikor fõorvos? Hogy alakítja ki idõbeosztását?
– A délelõttöt folyamatosan a neurológiai osztályon a napi ügyekkel, betegellátással töltöm, de ha szükséges, délelõtt is le tudok menni az igazgatásra. Délután intézem az igazgatással kapcsolatos ügyeket, ha úgy adódik 4 óra után is, vagy otthon nézem át az anyagokat, hogy másnap felkészülve lehessen a napi ügyeket rendezni. Úgy vállaltam a megbízatást, hogy a neurológiai osztályon végzett munkámat is maradéktalanul el tudjam mellette látni, mert az a prioritás.
– Menedzserszemléletû tevékenységet igényel a napi ügyekben való döntés is.
– Adott esetben ezek a betegek ellátásával kapcsolatos panaszok orvosolását, vagy a napi üzemelésben felmerülõ problémák elhárítását, az orvosi ellátást befolyásoló személyes gondok megoldását is egyaránt jelenthetik. Mindezeket csak akkor lehet megvalósítani, hogyha jó kapcsolatot ápolunk a kollégákkal. Igenis jöjjenek, merjenek megkeresni a problémáikkal, és hozzák a megoldási javaslataikat is, mert azzal sokban segítik a munkánkat. Fontos természetesen a jó kapcsolat a lakossággal, a visszajelzéseik figyelése, mert a munkánk mérõszáma mégiscsak a betegek elégedettsége – összegezte Dr. Németh László.
B.E.