Negyedik alkalommal képeztek a diákokból kortárs segítõket a Nagykanizsai Rendõrkapitányság és az Egészségügyi Alapellátás Intézményével közösen szervezett táborban június 22. és 28. között Kistolmácson, ahol 24 diák vett részt.

A program nagyon színes volt, a gyerekeknek a csoportfoglalkozások és a felvilágosító elõadások között volt lehetõségük strandolni, társasjátékozni, tollaslabdázni, kézmûves foglalkozásokon részt venni. A csoportfoglalkozásokon a fiatalokat is érintõ problémákról beszélgetett egymással felnõtt és gyerek: büntetõjogról, drogprevencióról, szexedukációról, mindezt önismereti kérdésekkel összekötve. Mindenki elmondhatta a véleményét, esetleges tapasztalatát, szabadon, kötetlenül. A táborban bemutatkoztak városunk segítõ szervezetei is: az ÁNTSZ, a Családsegítõ Szolgálat, a Tûzoltóság, a Rendõrség, a Mentõszolgálat, valamint Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata. Budapestrõl érkezett a Válaszút Misszió, a Magyarországi Református Egyház szervezete, amelynek tagjai drogproblémákkal küzdõ fiatalokat karolnak fel.

A felügyeletet a rendõrség Bûnmegelõzési Csoportjából hárman, Bükiné Papp Zsuzsanna, Bali Miklós és Szabados Gábor, valamint Novák Endréné, a Zsigmondi SZKI és Kardos Beáta, a Thury SZKI ifjúsági védõnõi osztották meg egymás között.

Bükiné Papp Zsuzsanna rendõrszázados, a táborban aktívan tevékenykedõ segítõ válaszolt lapunk kérdéseire:
- A tábor résztvevõi nyolcadikasok és kilencedikesek. A tinédzser korosztály szemszögébõl nézve miért jó ez a tábor? Milyen céljuk van azzal, hogy évrõl évre megrendezik ezt a gyerekeknek?
- Mindannyian tudjuk, hogy a kortársak hatása ebben a kamasz életkorban nagy befolyásoló erõ. Lehet, hogy a tizenéves ugyanazt mondja el, mint én, de neki jobban elhiszik, mint nekem. Tudjuk, hogy a gyerekeinkkel ebben a korban nagyon nehéz elfogadtatni bizonyos dolgokat, bizonyos élethelyzeteket – akár ésszel, akár érzelmekkel. Valljuk be õszintén, sokkal többet beszélgetnek a kortársaikkal, mint a szüleikkel. Mi azt szeretnénk, ha nem téves ismereteik, elképzeléseik lennének a gyerekeknek. Nagyon sok tévhit él az emberekben a drogokról, a szexuális úton terjedõ betegségekrõl. Ráadásul ez utóbbi tabutémának számít, az idõsebb generáció nem szívesen beszél róla. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ezeket a fiatal táborlakókat pontos és hiteles információkkal lássuk el. Tudatosítani szeretnénk bennük az embertársaink elfogadását, a segítõ kéz fontosságát. A mai világban sajnos eluralkodott az önzõség, a cinizmus, az egymásra taposás – ezért is van szükség az olyan gyerekekre, akik észreveszik, ha valaki bajban van, és még azt is tudják, hogy kihez tudnak fordulni segítségért. Ennek okán mutattuk be a hét folyamán az összes olyan szervezetet, amelyek tudnak segíteni, ha szükség van rájuk.
- A programban szerepelt a vizsga, illetve azt megelõzõen a vizsgára való felkészülés is. Mibõl kellett a gyerekeknek vizsgázni és mit jelent ez számukra?
- Valóban, a gyerekek vizsgával zárták a hetet – sikeresen, s kortárs segítõi oklevelet kaptak. Ez különbözõ lehetõségeket ad a kezükbe: tarthatnak elõadásokat a korosztályuknak, segíthetnek nekünk Zalakaroson a Bûnmegelõzési Iroda munkájában, járõrszolgálatot láthatnak el a kanizsai strandfürdõ területén, részt vehetnek a bemutatóinkon. Nem kötelezõ programok ezek nekik, de úgy vesszük észre, hogy nagyon szívesen jönnek. Ezen kívül havonta szervezünk kortárstalálkozót, ahol kommunikációs tréninget tartunk nekik, elmondjuk, hogy mire figyeljenek, hogyan veszik észre, ha valaki bajban van, ennek milyen fizikai tünetei, milyen metakommunikációs jelei vannak.
- Jövõre ugyanitt?
- Igen, remélem, hogy jövõre is tudjuk folytatni a hagyományt, mert a gyerekek idén is fantasztikusan érezték magukat, s emellett nagyon hasznos is. Tavaly még pályázati úton sikerült megvalósítani a tábort, az idén már szponzorok segítségével, akiknek nagyon hálásak vagyunk ezért.

A hasznos információk, és a szervezõk általi bemutatáson kívül természetesen nagyon fontos, hogy maguk az érintettek, a gyerekek hogyan vélekednek az eseményrõl. Néhányan elmondták kérdésünkre, hogyan érezték magukat az egy hét alatt:

Varga Ádám: Nagyon örülök, hogy ide eljöhettem, egyrészt azért, mert új barátokat szereztem, másrészt mert felvilágosítást kaptunk például a drogokról, a parlagfûrõl és még sok másról.
Berta Dénes: Fantasztikusan éreztem magam, az elsõ éjszaka volt a legjobb, az éjszakai túra – sokat énekeltünk, gitároztunk.
Bogdán József: Nagyon nagy lehetõség számomra, hogy itt lehetek, mivel én egy speciális gyermekotthonból jöttem. Azt hozzá kell tennem, hogy nem szerettem volna jönni, de Komlósi Kálmán [a Zala Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetõje] rábeszélt. Nem bántam meg, mert nagyon jól éreztem magam. Az elején ugyan feszéjezett az, hogy roma származásúként egyedül jelentem itt meg, kis önbizalomhiányban szenvedtem, de nagyon jól összebarátkoztam a szobatársakkal, mindenkivel a táborból. Én is annyit hozzátennék az elsõ naphoz, hogy nagyon jó volt, egyszerûen nem volt idõnk elfáradni.
Novák Attila: Én eddig minden évben benéztem kicsit a táborba, mert anyukám az egyik védõnõ, aki itt van. Most jött el az ideje annak, hogy – koromnál fogva – hivatalosan is részt vehessek, és kortárs segítõ legyek. Egyébként a bátyám is az volt. Szerintem nagyon jó programok voltak, én is jól éreztem magam.

Steyer Edina