„Zala megye avatott krónikásának”, Kotnyek Istvánnak, természeti szépségeket fekete-fehérben láttató fényképeiben gyönyörködhetnek április végéig az érdeklõdõk. A nagykanizsai fotómûvész mintegy 60 lencsevégre kapott pillanata a falusi lét, a vidéki táj „földszagú” csodáit hozta el a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ Õsze András galériájába.

Részletekben rejlõ egységes egész – e gondolat jellemzi leginkább a hol melankóliát, hol pedig boldogságot visszatükrözõ fényképeket, melyek mondanivalója – egyenként, és a teljes tárlat anyagában is – ugyanazt sugallja: megyénket bejárván, akár a legeldugottabb helyeken is valóságos csodák tárulhatnak elénk.

Legyen az egy táj, egy famatuzsálem vagy egy elhagyott ház és borospince. Azonban mindehhez elengedhetetlen, hogy feltérképezzük Zalát, s olyan „mindent látó és láttató” szemünk legyen, mint Kotnyek Istvánnak. A fotó- és festõmûvész, filmes pénteken nyílt kiállítása tekinthetõ mérföldkõnek is, hiszen utoljára 10 éve volt tárlata a HSMK-ban. Az elmúlt évtized alatt viszont számos olyan fényképet készített az alkotó, melyek fajsúlyos mondanivalója megér egy tárlatot – szólt az ünnepélyes kiállítás-megnyitón Zóka Gyula. A zalaegerszegi fotográfus beszédében közelképet adott pályatársa életérõl, pályafutásáról. Elmondta, Kotnyek István sokszínû alkotói habitusa kiteljesedik minden mûvészeti ágban. Rávilágítva a fotózásra, kihangsúlyozta: a különleges látásmód mellett valódi szaktudásról árulkodnak a kiállított felvételek, amik – mellõzve a digitalizációt – kézzel nagyított formában mutatják a „kicsit alig látható, változó életet”. Záró gondolataiban Zóka Gyula a tárlat igazi értelmét, mondanivalóját emelte ki: minden megújulhat, amit elnyelt az idõ, ha Kotnyek István örökíti meg.

Sz.Zs.