Arany minõsítéssel és azon felül ezüst éremmel tért haza a Szivárvány Énekegyüttes a július 9. és 19. között Grazban megrendezett 5. nemzetközi Kórusolimpiáról (World Choir Games). Magyarországot harmincöt mûvészeti csoport képviselte, ebbõl huszonöt kórus. Huszonnyolc kategóriában osztottak érmet a magyaroknak, nyolc arany-, tíz ezüst és három bronzérem született.

Baráth Yvette-el, a Szivárvány kórus vezetõjével az elõkészületekrõl, az ottani izgalmakról, élményekrõl és a jövõbeli tervekrõl beszélgettünk.

 

– Hogyan telt a jelentkezéstõl számított idõ egészen a kiutazásig? Mennyit gyakoroltak, milyen sûrûn tartottak próbát?

– Évközben heti egyszeri próbával készültünk, voltak szerepléseink is, azok is bizonyos szempontból gyakorlásnak számítottak. A nyáron egészen a versenyig intenzívebb volt a felkészülés. Hétvégenként szombaton is, vasárnap is délután 14 órától, amíg erõnk és kedvünk engedte, gyakoroltunk.

– Az olimpia két részbõl áll. Az elsõn, az úgynevezett kvalifikáción nem kellett volna a Szivárvány Énekegyüttesnek részt venni, mégis vállalták a kockázatot, hogy esetleg nem jutnak tovább, hiszen a második részben, magán az olimpián csak azok vehetnek részt, akik arany minõsítést kapnak a kvalifikáción. Mi volt annak az oka, hogy mégis „elölrõl” kezdték?

– Igen, valóban nem lett volna kötelezõ, hiszen a négy évvel ezelõtti Riva del Garda nemzetközi kórusversenyen elért arany minõsítésünk még érvényes volt. De én úgy gondoltam, hogy a négy év az négy év, hosszú idõ, mérettessünk meg újra. Döntésünket egyáltalán nem bántuk meg, örülünk, hogy megtettük, mivel most az arany minõsítésen belül több pontszámot kaptunk, még magasabb minõsítést értünk el, mint négy évvel ezelõtt. A kvalifikáció érdekessége volt, hogy a zsûriben ült Vytautas Miškinis, kortárs litván zeneszerzõ, akinek egyik szerzeményét is elõadtuk. Különleges esemény volt ez az életünkben, hiszen találkozhattunk egy ma élõ zeneszerzõvel, akit a verseny után meg is kerestünk, dedikálta a kottáinkat és együtt fényképezkedtünk vele. Nagyon izgultunk, hogy mit fog szólni az általunk elõadott mûvéhez. Azt mondta, hogy több mûvét is hallotta az olimpián, de mi énekeltük el a legjobban. Ez nagyon nagy elismerés számunkra.

– Hogyan zajlott a minõsítés?

– Öt tagú nemzetközi zsûri bírálta el az elõadásokat, precíz pontrendszer alapján. Rengetegféle kritériumot figyelembe véve osztották a pontokat, például nézték a kottahûséget, az intonációt, a hangok tisztaságát. Mindemellett nagyon ügyeltek arra, hogy a fellépés elõtt minden egyes csoport azonos feltételek mellett tevékenykedjen. Be volt osztva az idõ a különféle próbákra, például az akusztikai próbára 10 perc jutott. Öltözési lehetõség nem volt, így már a fellépõruhánkban kellett megjelenni a helyszínen. Viszont amikor csak lehetett, hallgattuk a többieket. 16-án kerültünk sorra, de annyira népes volt a kategóriánk – 42 fellépõ volt –, hogy várnunk kellett 17-én estig az eredményre. A második fordulóra pedig 18-án került sor. Izgalmas várakozásokkal telt az a körülbelül másfél nap, próbáltuk megtudni az eredményünket, de mondták, hogy csak akkor lehet majd, ha a kategória összes versenyszáma véget ér.

– A második fordulóban is ugyanazokat a mûveket adták elõ?

– Nem volt feltétel a darabok különbözõsége. Voltak kórusok, akik ugyanazt adták elõ, mások megváltoztatták a teljes repertoárt. Mi két számot cseréltünk ki, így a mûsorunk fele volt más.

– A zsûri összetétele változott?

– Igen, a második fordulóban egy hét tagú nemzetközi csoport zsûrizett, a tagok között volt például dél-afrikai, máltai, osztrák, kínai. Úgy biztosították, hogy egy-egy zsûritag a saját nemzetét ne pontozza fel, vagy a másikat le, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot törölték, így csak a másik öt tag pontozását vették figyelembe. Szerintem ez egy nagyon korrekt megoldás volt.

– A második forduló végén ezüst érmet kapott a csapat, de mint az elsõnél, itt sem tudták meg azonnal az eredményt.

– Igen, a fellépések után fokozták az izgalmat azzal, hogy a díjkiosztó ünnepségig nem árulták el, hogy milyen teljesítményt nyújtottunk. Így még nagyobb volt a meglepetés, az öröm. 19-én délelõtt 10 órakor kezdõdött a díjak átadása, este pedig a záró ceremónián a kategória-gyõztesek léptek fel egy-egy dallal. Óriási lehetõség volt ez számunkra, nagyon boldogok vagyunk, hogy egyáltalán kijuthattunk a kórusolimpiára. Még nagyobb öröm, hogy olyan kórusok között végeztünk ilyen szép helyen, amelyeknek a tagjai most tanulják ezt a szakmát, vagy ha végeztek is, nagyon nagy ambícióval dolgoznak a sikerért. Csupa fiatal, egyetemista, akiknek teljesen más a hozzáállása, õk nap mint nap ezt csinálják. Közülünk sokan a civil életben egész mással foglalkoznak, van ügyészünk, mérnökünk, állatorvosunk, akik a munka és a család mellett vállalták az éneklést.

– Ugyan Graz „itt van a szomszédban”, mégis nem kevés anyagi beruházás kellett ahhoz, hogy el tudjanak menni, meg tudják mutatni, mire képesek. Nevezési díj, utazás, szállás…

– Igazán a Zalai Príma Díjjal járó pénzjutalomnak köszönhetjük, hogy részt vehettünk az olimpián. A város is támogatott minket, a polgármesteri keretbõl kaptunk 100.000 forintot – ami egy kategória nevezési díja – , és a mûködési pályázaton is nyertünk 150.000 Ft-ot.

– Mikor lesz a következõ és vannak-e elképzelések arról, hogy akkor is útra kel-e a Szivárvány?

– 2010-ben, Kínában rendezik meg a hatodik kórusolimpiát. Közös álmunk, hogy kijussunk. Amikor tíz éve elõször indult el a kórusolimpia, és a másodikat Koreában rendezték, akkor arról álmodtam, bárcsak én is kijuthatnék egyszer a csapatommal egy ilyen olimpiára, és lám, megvalósult. Tehát nem szabad nem hinni benne. Reméljük, lesz lehetõségünk és találunk támogatókat is. Az biztos, hogy nagy anyagi háttér szükségeltetik hozzá, de fantasztikus lehetõség is egyben. A világ minden tájáról összegyûlnek ilyenkor a kórusok, a Bahama-szigetekrõl, Indonéziából, Chilébõl, Európa országaiból, és még sorolhatnám. Minden náció képviselteti magát, és nagyon jó érzés, hogy a zene összeköt bennünket.

A nyár hátralévõ részét a Szivárvány Énekegyüttes pihenéssel tölti. Már vannak az õszre, télre konkrét felkérések.

Steyer Edina