Nagy múltra – fél évszázadra – tekint vissza a Nagykanizsai Sportrepülõ Egyesület mûködése városunkban, másutt az országban és nemzetközi porondon is. Az õ nevükhöz kötõdik a július 19-én immár ötödik alkalommal megrendezett Technikai Triatlon, amelynek során a versenyzõpárok földön-vízen-levegõben mutathatták meg, mit tudnak. Idén a Kanizsa Centrum melletti füves területen és a Csónakázót-tó vízén került sor a megmérettetésre.

– 2004 nyarán részt vettem egy éjszakai autóversenyen két repülõstársammal. – mesélt a kezdetekrõl lapunknak Ferinc Vince, az esemény fõszervezõje – Még az eredményhirdetés elõtt felötlött bennünk, hogy az autózást ötvözni kellene a repüléssel. Így született meg a Technikai Kéttusa. A következõ évben behoztuk a jetskit, ekkor lett triatlon, majd a quadot. Az elnevezés megmaradt az eszközök bõvülése ellenére, hiszen a versenyzõk földön, vízen és levegõben teljesítették a rájuk kiszabott ügyességi feladatokat.

– Az idén kimaradt a quad. Ennek mi az oka?
– A biztonságra való törekvés. Ugyanis míg a repülõt és az autót is hozzáértõ vezeti, addig a quad technikai kérdéseiben a pilótáink – és általában a párjuk is – járatlanok. Sajnos a quad – ahogy azt néhány eset bizonyítja – a nem hozzáértõk kezében nagyon is veszélyes lehet. Arra pedig nem volt lehetõségünk, hogy a kellõ jártasságot biztosítsuk versenyzõinknek. A jetskivel ugyanez a helyzet, ami a jártasságot illeti, de minden versenyzõ mellényt kap, a gép nem nyomja maga alá az embert, így nem valószínû a baleset.
– Az eddigi években a kiskanizsai repülõtéren rendezték meg a versenyt. Mi az oka annak, hogy idén a keleti városrész és a Csó-tó adott otthont a triatlonnak.
– Az egyik repülésem alkalmával fedeztem fel a volt Thúry laktanya helyén a megfelelõ teret a Kanizsa Centrum és a Munkás úti garázssor között. Az ötletemet elõször lehetetlennek tartotta mindenki, akinek említettem, majd szépen lassan megbarátkoztak a gondolattal, megtetszett nekik az a nagy hely bent a városban. A valódi ok az, hogy ennek a területnek sokkal jobb a megközelíthetõsége, a környéken lakik a városnak majdnem a fele, és szerettük volna, ha minél többen jönnek el megnézni minket, szurkolni a versenyzõknek. Beteljesült a kívánságunk – bár az optimista elképzeléseimben ennél is több ember szerepelt –, hiszen összességében jó pár ezer ember látta a rendezvényt, még ha egy adott pillanatban csak hat-hétszáz ember volt jelen, mivel egész nap állandó volt a forgás. Külön öröm volt számunkra, hogy nem csak azok látták a szereplõket, akik eljöttek, hanem a környéken lakók az ablakokból, az erkélyekrõl figyeltek, emberek meg-megálltak az utcán, és esetleg olyat láthattak, amit eddig még nem, vagy csak nagyon messzirõl. Ezek a városlakók nem figyelhettek volna fel ránk, ha a számukra távoli, eldugott kiskanizsai repülõtérre szervezzük a programot.
– A jövõ évi triatlonnal kapcsolatban vannak már ötletek?
– A verseny után már megkerestek, és már elõtte is folyamatosan gyõzködtek arról, hogy vigyük el ezt a rendezvényt Nagykanizsáról a fõvárosba. Erre több indokot is felhoztak: mert Kanizsa kiesik egyfajta látókörbõl, nehéz hírességeket elhívni ide, mert egyszerûen nem jönnek el, valamint mert itt nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk összeszedni a szükséges anyagi forrásokat. Ide tartozik az is, hogy a városiak többsége érdektelen a kulturális, illetve sportesemények iránt. Én látok lehetõséget arra is, hogy egy nagyobb volumenû rendezvényt csinálunk Budapesten, egyet pedig – kisebb költségvetéssel – itt Nagykanizsán. Már a mostani verseny elõtt volt szó arról is, hogy Dubaiban, tehát az Egyesült Arab Emirátusokban egy egész hetes rendezvényt szervezünk. Mindennek persze akkor lesz realitása, ha megfelelõ szerzõdések is társulnak az elképzelések mellé.

A szombati versenyen három technikai eszköz állt a versenyzõ-párosok rendelkezésére: autó, sárkányrepülõ és jetski. Az elsõ fordulóban egy térkép segítségével – a közlekedési szabályok betartásával – kellett a városban egy 40 km-es szakaszt bizonyos idõn belül autóval teljesíteni a pároknak. Ennek az útnak a végállomása a Csónakázó-tó volt, ahol jet-skivel szlalomoztak a versenyzõk. Délután egy autós ügyességi feladat várt rájuk a sárkányrepülés elõtt, ahol aztán különbözõ repülõs feladatokat kellett teljesíteniük: léggömböket pukkasztottak ki (teljesen mindegy, hogy a repülõ melyik részével), festéklövõ pisztollyal célba lõttek, homokzsákokat dobáltak a földre felrajzolt három célterületre, és egy szalagokkal helyettesített jelképes híd alatt repültek át.
A versenyen tizenhét páros, azaz harmincnégy fõ vett részt, köztük szép számmal nagykanizsaiak is, úgy mint Cserti Tibor, ifj. Deregi László, Németh Csaba, Papócsi Árpád, Solymosi Tibor, Tóth László és ijf. Törõcsik Pál. Az elsõ helyezett páros Kovács Aurél és ifj. Tóth Imre (a Moto GP 250 cm3-es kategóriájának versenyzõje) lettek 97 ponttal. A második helyet 81 ponttal Török András és Bognár Rudolf szerezték meg. A harmadik a Bognár István - Cserti Tibor páros lett, õk 69 pontot gyûjtöttek össze.

Steyer Edina