A Csáktornyáról, Kovásznáról, Magyarkanizsáról, Ptuj-ból, Shijiazhunagból és Togliattiból érkezett külföldi delegációk körében tartotta meg a 2013. évi Város Napja alkalmából rendezett ünnepi közgyûlését városunk önkormányzata.

Elsõként Horváth Krisztina a Zenemûvészeti Egyetem 1. éves hallgatója Frederic Chopin: F-dúr Hangverseny etûdjét adta elõ, aki a Farkas Ferenc Zene-és Aranymetszés Mûvészeti Iskolában végezte zongoratanulmányait Dr. Erdõs Lászlónénál. Ezt követõen Papp Kata Rebeka a Palini Általános Iskola 3. osztályos tanulójának elõadásában a Járok egyedül címû népdalt hallgathatták meg a jelenlévõk.

A közgyûlési megnyitóját Cseresnyés Péter polgármesterWass Albert idézettel kezdte: „Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Kedves Kitüntetettek!

Wass Albert idõtlen gondolatával köszöntöm Önöket Nagykanizsa Város Napján, amikor kiváló elõdeinket, büszke múltunkat, valamint a jelent és a ma sikereit ünnepeljük. Egy olyan közösség a miénk, amely mindig - évszázadok óta - dacolt és dacol a nehézségekkel – mert élni akart és fejlõdni akart, és ezt „egészen akarta”.

Ahogyan Márai Sándor írta:
„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Igen, ez a mi ünnepünk, Nagykanizsa ünnepe, amelyen azokat köszöntjük, akik sokat tettek és tesznek ezért a közösségért, akiknek megköszönjük a munkáját, és akiket példaként állítunk az egész közösség elé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnep talán alkalmas egy gyors számvetés elkészítésére is. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk: az elmúlt idõszakban Nagykanizsa fejlõdõ pályára állt. Ennek egyik kézzelfogható jele, hogy megnõtt az érdeklõdés a város iránt. Befektetõk, fejleszteni akaró vállalkozások célpontja lett Nagykanizsa, köszönhetõen annak a céltudatos munkának, amely a 2010-ben meghatározott koncepció mentén, az akkor elkészült tervek szerint halad.
Talán sokan emlékeznek arra, hogy elõször végiggondoltuk lehetõségeinket, megfogalmaztuk céljainkat, amelyek között az elsõ helyen szerepelt Nagykanizsa tervszerû fejlesztése, a gazdasági élet ösztönzése és olyan helyi politika kialakítása, amely elõsegíti a munkahelyteremtést.
Sok mindent sorolhatnánk, de én most csak a legutóbbi hírt idézem, amely bejárta a hazai gazdasági sajtót. Két éven belül több mint negyedével bõvül a nagykanizsai ipari parkban a foglalkoztatottak száma, köszönhetõen annak, hogy helyi kisebb cégek mellett nemzetközi vállalatok is jelentõs nagyságrendû fejlesztésekbe kezdtek.
2015 végéig közel 5 milliárd forintos beruházás valósul meg az ipari parkban.
És ez, tisztelt hölgyeim és uraim, nem terv, nem ígéret – ez tény.
A bõvülés, a fejlõdés egyik oka, hogy az Új Széchenyi Terv forrásaiból jelentõs telephelyfejlesztõ támogatáshoz juthatnak a vállalkozások, a másik pedig a Nagykanizsa önkormányzata által kínált munkahelyteremtõ támogatás és telekárkedvezmény. Mint az sokak által ismert, az 50 fõnél kisebb létszámú cégek személyenként 500 ezer, az ennél nagyobbak 400 ezer forintos támogatást igényelhetnek a foglalkoztatás bõvítésére. A telekárból pedig akár 50-60 százalékos kedvezményt is kaphatnak a befektetõk.

Tisztelt Vendégeink!
Megállapíthatjuk, hogy jobban megy az országnak, jobban megy a városnak, még akkor is, ha sokan – belülrõl és kívülrõl – ennek az ellenkezõjét akarják elhitetni, vagy éppen külföldön gyalázzák hazánkat és valótlanságokat, hazugságokat terjesztenek.
Ahogyan Nagykanizsán, úgy Magyarországon is rendben mennek a dolgok. Nálunk, az európai és világválság miatt nem kellett hozzányúlni a fizetésekhez, a nyugdíjakhoz. Nálunk, hála Istennek, arról kell beszélni, hogy milyen fejlesztések indulnak, tartanak vagy éppen fejezõdnek be.
Szûkebb pátriánkban elkészült a belváros rekonstrukciójának elsõ üteme, és már készítjük elõ a másodikat. Hamarosan, az év közepén, befejezõdik a csatornázás, és tart a 4 milliárdos kórház-rekonstrukció, amelynek köszönhetõen XXI. századi körülmények gyógyulhatnak a kanizsai és környékbeli polgárok. Tervezzük a ligetvárosi fejlesztést is, és közben idõrõl idõre arról számolhatunk be, hogy újabb munkahelyek teremtõdnek – a kis-, a közepes és a nagyvállalkozásoknál is.

Tisztelt Ünneplõk!

Az elmúlt évek közös munkája nyomán a korábban Nagykanizsáról kialakult, meglehetõsen vegyes kép pozitívvá fordult, talán annak is köszönhetõen, hogy nyugodt, valódi építõmunka folyik, és a város sorra nyeri a pályázatokat. Néhány év alatt 20 milliárdos fejlesztés valósult és valósul meg Nagykanizsán, ami mindenképpen komoly eredmény.
Ezek a sikerek több tényezõnek köszönhetõk. Elsõsorban az itt élõk szorgalmának, tudásának és az összefogásnak, amely az elmúlt években kialakult. Szerepe van benne a néhányak által meg nem értett, de a többség által támogatott tervszerû városmarketingnek is, és azoknak az embereknek, akik ugyan már nem itt élnek, de kötõdnek a városhoz, kötõdnek Nagykanizsához.
Ezúttal is szeretném köszönteni az elszármazottakat, akiktõl a tavalyi, elsõ alkalommal megrendezett találkozón segítséget, támogatást kértem. Õk önzetlenül, tanácsaikkal, kapcsolataikkal, konkrét javaslataikkal és munkájukkal támogatják törekvéseinket, céljainkat.
Nagykanizsa sikere mindannyiunk sikere – itt élõké, elszármazottaké, mindazoké, akik egy irányba húzzák a szekeret.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül had idézzek fel egy beszélgetést, amelyet néhány héttel ezelõtt egy olyan emberrel folytattam, aki fél évtizede nem járt itthon. Azt mondta, kevés olyan várost ismer, amely annyit fejlõdött volna, mint Nagykanizsa az elmúlt 5 esztendõben.

Ez a dicséret, ez az elismerés, amely talán egy kis elfogultságot is tartalmaz, mindannyiunknak szól, és bízom abban, hogy a város fejlõdése, valamennyiünk munkájának köszönhetõen, töretlen és tartós lesz.

Tolsztoj egyik mûvében úgy fogalmazott: „Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különbözõ eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.”
A gondolat a mára is vonatkozik, okuljunk hát belõle!
Ezt követõen Cseresnyés Péter városunk polgármestere átadta Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlése által adományozott kitüntetéseket.Ennek értelmében a Közgyûlés:

dr. Petrekovich Perjés András nyugalmazott egyetemi tanárnak több évtizeden keresztül végzett Nagykanizsát segítõ tervezõi és szakértõi munkájáért „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címre” emlékplakettet adományozta.

A közgyûlés prof. Dr. Gráf László akadémikusnak, a kanizsai gimnazistából lett nemzetközi hírû biokémikusnak életmûvéért „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” emlékplakettet adományozta.

A fáradhatatlan, örökifjú tudományos ismeretterjesztõnek életmûvéért „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címre” emlékplakettet adományozta Ponori Thewrewk Aurél csillagásznak.

A közgyûlés prof. Dr. Vígh László biokémikusnak, a kanizsai gimnazistából lett nemzetközi hírû tudósnak életmûvéért „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” emlékplakettet adományozta.

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlése a korábbi évek gyakorlatától eltérõen két további kitüntetés adományozásáról döntött, melyek átadására jelen rendezvény keretében került sor.

A közgyûlés „Az Év vállalkozása” emlékplakettet adományozott kis- és középvállalkozás kategóriában a Sponzor Tours Utazási Kft-nek.

A közgyûlés „Az Év vállalkozása” emlékplakettet adományozta nagyvállalkozás kategóriában a Rotary ZRt-nek.

A közgyûlés Kiss László nyugalmazott vízmérnök, kiemelkedõen innovatív szakmai munkáját és önzetlen, nagy hatású természetvédõ tevékenységét „Nagykanizsa Környezetkultúrájáért” kitüntetõ cím adományozásával ismerte el.

A közgyûlés a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatójának a honvédségnél, a tûzoltóságnál és a katasztrófavédelemben végzett kiváló vezetõi munkájáért „Nagykanizsa Biztonságáért” kitüntetõ címet adományozta Egri Gyula tûzoltó ezredesnek.

A közgyûlés a Nagykanizsai Védõnõi Szolgálatnak több évtizedes áldozatos munkája elismeréséül „Szekeres József Díj” kitüntetõ címet adományozott.

A közgyûlés „Nagykanizsa Sportjáért” kitüntetõ címet adományozta Csóka Jánosnénak (született: Sasvári Gizella) egykori sportolónak, a római olimpia 800 m-es síkfutás 7. helyezettjének, minden idõk egyik legsikeresebb magyar futónõjének.

Stamler Lajos tanárnak komplex mûvészeti tevékenységéért, áldozatos rajztanári és környezettudatosságra nevelõ munkájáért „Nagykanizsa Kultúrájáért” kitüntetõ címet adományozta.
Több évtizedes áldozatos könyvtárosi munkájáért, az olvasók segítõkész szolgálatáért „Nagykanizsa Oktatásáért” kitüntetõ címet adományozta Varga Mária könyvtárosnak.

dr. Erdõs Lászlóné zenetarnárnak Nagykanizsa zenei oktatásában elért kimagasló teljesítményéért „Nagykanizsa Oktatásáért” kitüntetõ címet adományozta.
„Nagykanizsa Megyei Jogú Város Nemzetiségeiért” kitüntetõ címet adományozta a közgyûlés Hóman Józsefnének önkéntesként, önzetlenül végzett áldozatos karitatív munkájáért.

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlése Farkasné Komáromy Szilviának a mindennapi munkájában tanúsított szolgálatkész, gyors és eredményes munkája elismeréseként „Paizs Ferenc Díj” kitüntetõ címet adományozott.

Kiemelkedõ közéleti és sporttevékenységéért „Nagykanizsa Megyei Jogú Városért” kitüntetõ címet adományozta Papp Nándor építészmérnöknek.

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlése az egykori nagykanizsai gépiparis diáknak országos ismert energetikai és közéleti munkásságáért „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára” kitüntetõ címet adományozta dr. Járosi Mártonnak.

A kitüntettek és a maga nevében Dr. Járosi Márton mondott beszédet:

"Tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Ünnepi Közgyûlés!
Kitüntetettek, kedves Vendégeink!

Mélyen megtisztelve, meghatottan állok szülõvárosom nyilvánossága elõtt életem- munkásságom legnagyobb kitüntetése alkalmából. Elõször valamennyi kitüntetett társam nevében szólok, majd Kanizsához fûzõdõ kapcsolatomról vallok, végül emberi-szakmai hitvallásomat foglalom össze.
A kitüntetettek nevében köszönöm a város vezetésének, s Nagykanizsa Megyei Jogú Városnak, hogy megtiszteltek bennünket. A közösség, a város elismerése fontos üzenetet hordoz. Arról beszél, hogy felelõsséget kell viselnünk a városért, utódainkért. Együttélésünk legfontosabb keretei a család, a lakóhelyi közösség és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit a bátorság és a szeretet. A közösség erejének és minden ember megbecsülésének alapja a munka, a kultúra, az emberi szellem teljesítménye. A kitüntetéseket ugyan egyes személyeknek adják, de tudjuk, hogy azokban mindig a közösség: a város, az ország tehetsége és alkotó ereje, önbecsülése tükrözõdik, amire az egész közösség büszke lehet. Az ünnepi alkalommal szükségszerû a számvetés is: hogyan éltünk lehetõségeinkkel, mit alkottunk, mit adtunk közösségünknek, városunknak, drága hazánknak. Csak a hûséggel végzett munka ad esélyt a megmaradásra, az épülésre. Csak a szeretet mindenhatóságát hirdetõ keresztény szellemiség biztosíthatja nemzetünk szellemi és lelki egységét, megmaradását. Hogy a jövõnk milyen lesz, az rajtunk is múlik. Mi is felelõsek vagyunk érte. Jót tenni, alkotni, jövõt építeni mindig lehet és kell. A ma kitüntetettek ebben igyekeztünk példát mutatni.
Kapcsolatom Kanizsával. Bár életutam máshova vezetett, gyökereimben, lélekben mindig is kanizsai maradtam. Az érettségi után kerültem el Kanizsáról, mérnökként hivatásom az energetikához kötött. 2007 februárjában hívott meg a kanizsai református gyülekezet egy elõadás tartására a Kanizsai Esték sorozat keretében. Ezzel új korszak kezdõdött szülõvárosomhoz fûzõdõ kapcsolatomban. Azon az estén megemlékeztem arról, hogy 1953-ban Pomóthy Dezsõ lelkipásztor felkérésére és drága édesanyámunszolására abban a teremben a Vallásos Estén mondtam el Reményik Sándor És a szívem is elhagyott engem c. versét. Ebbõl idézek: „Szólnék néha simogató szót, / Egyszerût, tisztát, édest, meleget, / Vigasztalót, / Kimondom: koppan, / Érctelenül, csináltan, hidegen: / Nem szûrhettem által a szívemen.”

Ebben a versben fogalmazódott meg édesanyám életével hitelesített, egész életemre meghatározó eligazítása: minden munkámat a szeretetnek kell áthatni, minden gondolatomat át kell szûrni a szívemen.
2007 októberében volt egy önkormányzat által szervezett energetikai konferencia, ahová meghívtak elõadónak. Itt ismerkedtem meg a Zsigmondy-Széchenyi SZKI akkori vezetõjével, Mérksz Andorral, s kerültem kapcsolatba az Erdész utcai tantelepen létesített környezetvédelmi laboratóriummal, amelyet néhai professzorom Lévai András alapítványa szakmailag és anyagilag is támogatott. A biokazán avatásán Cseresnyés Péter (al) polgármester úrral, együtt vágtuk át a nemzeti színû szalagot. Némi képzavarral úgy mondhatom, hogy ez a szalag köt össze bennünket az említett urakkal és az azóta megismert kanizsaiakkal, Nagykanizsával. Kézenfekvõ volt, hogy amikor 2011-ben felmerült az igény a Kanizsai Gépiparisták találkozójának megszervezésére, hozzájuk fordultam segítségért. Az egy éves közös szervezési munka életem egyik nagy élménye lett. Sikerült egybe ölelnünk a különféleképpen gondolkodó, de Kanizsát szeretõ Kanizsáért tenni akaró öregdiákok maradékát. Újból kanizsai lettem, kiváló kanizsaiakat ismertem meg, az utánunk jövõ nemzedékekbõl. Közülük Czupi Gyulát, a méltán híres kanizsai könyvtár vezetõjét név szerint is megemlítem. Nélkülük nem jöhetett volna létre találkozónk. Általuk megismertem a város mai életét, s azóta is foglalkoztat, hogyan szolgálhatnám szülõvárosomat. De nemcsak engem, hanem itthon és külföldön élõ iskolatársaimat is, akik részt vettek a találkozón. A szülõföld, a szülõváros szeretete is erõforrás. Kanizsa sokak számára fontos hely. Még jobban meg kell ismertetni Kanizsát, kultúráját az ország közvéleményével. Ennek egyik lehetõsége a Polgármester úr felvetése, a Kanizsáról elszármazottak bekapcsolása a város életébe. Az elsõ találkozót megszervezte az önkormányzat. Én készítettem egy mûködési javaslatot, amibe a kanizsai gépiparisták ötleteit is beépítettem, s remélem, mielõbb megvalósul.
Emberi szakmai hitvallásom. A mérnöknek is a közösségét kell szolgálni. Mindenkinek csaka egy élete van, azt kell megélni, számomra a szakmai, a társadalmi és az un. magánélet szerves egységet képez. Itt kell köszönetet mondanom családtagjaimnak, akiknek a közösség iránti elkötelezettségem miatt néha kevesebbet nyújtottam, mint, amit igényeltek volna. Egy hivatását szeretõ, annak lehetõségeit kezdetben túlértékelõ mérnökként a saját szakterületemen keresztül ismertem fel az életünket meghatározó társadalompolitikai folyamatok valódi természetét, s igyekeztem azokat hivatali munkámban, majd a nyilvánosságban vállalt közbeszéddel a közösség érdekében hasznosítani. A közjót szolgáló energiapolitika célja a társadalmi, közösségi érdek. Erre a szempontra figyelemmel kell kialakítani a közösség/nemzeti érdekû egyensúlyt az energiaellátás ellentmondásai közepette. Egész életemben azzal foglalkoztam, amit szeretek, amiben hiszek. Hiszek abban, hogy a közösség érdekében végzett munka ad értelmet az életnek. Akinek több adatott a teremtõtõl, akinek többet adott a közössége s értelmiségivé válhatott, annak nagyobb a felelõssége. Ezzel élni nemcsak kötelesség, hanem a legnagyobb megtiszteltetés, s nagy öröm-forrás is. Külön öröm számom ra, hogy ezt szülõvárosom vezetése ismerte el, amikor „országosan ismert energetikai és közéleti munkásságomért” a díszpolgári címet adományozta. Ezután is mindent megteszek közösségemért, elvégzem, ami rajtam múlik, ami az énfeladatom. Hitvallásomat a szentendrei kertemben 2003 Pünkösdjén írt versem egy részletével fejezem be:

„Illatos virágok alatt roskad a lomb, / Gesztenyefán ezernyi méhecske zsong. / Mind úgy dolgozik, nyüzsög, ahogyan én / Szeretek élni ezen a földtekén. / Emlékszem sok boldog munkára, / Mellyel építettem házam e sziklára. / Hivatásomban is mindig ez vezetett: / Legyen kis hazám is közös épület. / Napsugár a lombon át melegít, / Lelkemben még mindig akarás hevít… / Miért is küzd ennyire az ember? / Lehet-e szép ez életben minden? / Azért ültet az ember virágot, / Mert ilyennek szeretné látni e világot? / Azt a kertet akarja meglelni az ember? / Amit elveszített egyszer nagyon régen? / Tekintetem kertem köveire téved, / Megértetve velem az egész földi létet. / Igyekezni kell mindig hasznosnak lenni: / A ránk bízott követ a helyére tenni."

Az ünnepi közgyûlés zárásaként a Gayer Mátyás Trio mûsorát hallgathatták meg a jelenlévõk.

Kanizsa

További képek a "Város napja 2. - Tiéd a város, ünnepeljünk együtt" címû galériában.