– 2010-ben jelentõs átalakuláson ment keresztül az Idõsügyi Tanács – kezdte mondandóját Cseresnyés Péter polgármester, amikor a Generációs Forgatagról tartott sajtótájékoztatóját követõen nyilatkozott a Kanizsának. – Azt szerettük volna, hogy az addigi jó szokásokat megtartva újabb aktivitások jöjjenek létre. Ezért egy olyan referenst neveztem ki az Idõsügyi Tanács (IT) mellé, aki a napi ügyekkel tud foglalkozni. Szorosabb lett a kapcsolatunk a klubokkal. És van itt egy másik dolog is, amiben változás jött be, a törvényi szabályozás okán.

– Miután az érettségi elõtt álló fiataloknak a jövõ évtõl az önkéntes munkát bizonyítani kell, az IT egy nagyon jó ötlettõl vezérelve ennek az aktivitásnak élharcosává vált. Teret ad annak a lehetõségnek, hogy az érettségi elõtt álló fiatalok hogyan tudnak önkéntes munkát vállalni. Az idõsek segítésérõl szólva nem csak arra kell gondolnunk, hogy a fiatal felvágja a fát és bekészíti a tüzelõt. Az is segítség, hogy megmutatják, hogyan kell a számítógépet használni. Hogyan lehet az életük része, hogyan tarthatnak kapcsolatot egymással általa, hogyan juthatnak információkhoz. Az IT az együttmûködés elég széles spektrumát kínálta föl, ez is mutatja, hogy a tagjai már kicsit másképp kezdenek el gondolkodni a várossal való együttmûködésrõl, és a város is másképp képzeli el ezt az együttmûködést. Ugyanis a város aktív résztvevõknek akarja látni az idõseket. Az a tapasztalat, az a tudás, az a rutin, amely megvan õbennük, az a mindenkori városvezetésnek hasznára lehet. Ezzel én személy szerint élni kívánok, igénybe akarom venni.
– Tiszteletreméltó az az aktivitás, amit az idõsek mutattak a rezsidíj-csökkentés kapcsán. Aláírásukkal támogatták azt a szándékot, hogy a külföldi cégek ne vigyék ki az országból a hasznot, hanem az itt élõket szolgálja az a pénz. Úgy látszik, értõ fülekre talált ez a szándék az idõsek körében. Sõt, azt kérem tõlük, továbbra is keressék az aláírásnak a lehetõségét, mert minél több ember írja alá, annál nagyobb erõt tudunk felmutatni a multinacionális cégekkel szemben. Annak örülnék, ha az a példa, amit felmutattak az idõsek, ragadós lenne, és a fiatalok is éreznék, hogy ez közös felelõsség. Ha õk is látnák, hogy a jövõ múlik azon, hogy mennyi pénzt visznek ki az országból, vagy mennyit tudunk megtartani idehaza. Hogy a saját céljainkra – akár az egyén, akár a szûkebb (család) vagy tágabb közösség (település) javára – tudjuk fordítani. Hogy ahelyett, hogy külföldi érdekeket szolgálna, magyar közösségi érdekeket szolgáljon. Ezért az idõseket is arra kérem, magyarázzák el ennek jelentõségét a fiataloknak, a fiatalokat pedig arra bíztatom, vegyenek részt ebben az akcióban. Hogy ne érezhesse rosszul magát utólag senki: aláírhattam volna, de kimaradtam.
– Már tavaly is nagyon jó ötletnek tartottam a Generációk Napját. Sokszor vagyunk úgy, hogy a generációk elmennek egymás mellett. Nem értik a másik problémáját, azt, hogy miért csinál valamit úgy, ahogyan. A fiatalok találkoznak egymással – az a gond, hogy nem találkoznak az idõsekkel. A Generációk Napja talán a jobb megértést, talán a találkozás lehetõségét is biztosítja. Óvodástól középiskolásig mutatják meg magukat a fiatalok, az idõsek is bemutatkoznak többféle mûfajban. A különbözõ generációk rácsodálkoznak egymásra: – Lám, a szomszéd néni mit tud! Bent van egy énekkarban, vagy éppen idõs kora ellenére még mindig táncol. Vagy a szomszéd néni az óvodás kisfiúra: – Nicsak, a szomszéd kisfiú milyen ügyes! Mindez olyan találkozási, kapcsolat felvételi pont, ami a legközelebbi alkalommal oda vezethet, hogy a szomszéd néni megsimogatja a kisfiúnak azt a buksi fejét. És az óvodás is csillogóbb szemmel néz fel a nénire. Addig csak köszöntek egymásnak, legközelebb már szóba is elegyednek. És ettõl a pillanattól kezdve, a generációk ilyen találkozásától kezdve mûködik jól az, aminek a fontosságát mi mindig hangsúlyozzuk: az együttmûködés. Mind egy kis közösségnek, a családnak az életében, mind egy nagyobb közösség, egy település életében. Az összefogásnak óriási ereje van.
Kanizsa