Elfeledettnek hitt kapcsolatok és régi barátságok éledtek újjá szombaton az immár hagyományos „örök-öröm-öregdiák” találkozón a Batthyány Lajos Gimnáziumban. A rendezvényen szép számban vettek részt egykori Landleres és Irányis tanulók is. Néhai alma materükben nosztalgiázva elevenítették fel életük meghatározó mérföldkövét: a középiskolai éveket. 

Történetekbõl, élményekbõl pedig valóban nem volt hiány, különösen az egész napos program délelõttjén, ahol négy, 1953-ban végzett Irányis osztály tartotta 60 éves gyémánttalálkozóját. Az egykoron érettségizett 156 diákból 38-an érkeztek a rendezvényre, abba az intézménybe, melynek falai ezer emléket õriznek számukra. Derû, mosoly, olykor fájó könnyek, no meg a viszontlátás öröme töltötte be az iskolát, hiszen sokan több évtizede nem látták egymást. Ahogy az egykori diákok elmondták: egymás arcát ugyan nehéz már felismerni, ám a régi sztorikat, szerelmeket, vonzalmakat és barátságokat sosem lehet elfelejteni, még akkor sem, ha a szélrózsa mind a négy irányába elsodorta õket egymástól az élet.
- Annak idején szigorúbb volt az oktatási rendszer, mint napjainkban. Ám mindig találtunk „kiskapukat”, bár ezt ma már unokáink kétkedve fogadják, pedig mi is voltunk fiatalok. Régen külön osztályba jártak a fiúk és a lányok is, az osztályozás is eltért a maitól. Régen az egyes volt a legjobb, ám a kemény követelmények miatt ez csak a legérdemesebbeknek járt. Persze, mi arra vagyunk a legbüszkébbek – ma már – hogy szép kort megéltünk és örülünk, hogy viszontláthatjuk egymást. Az esetleges régi sérelmek a múlt homályába vésznek. Iskolánk csak a szép emlékeket hozza bennünk felszínre – mondták az egykori reál és humán osztályokba járó diákok, akiket Balogh László igazgató köszöntött méltó módon. Az intézményvezetõ szavaival rávilágított: az ember maradhat egy életen át diák, az érezvén, hogy iskolája mindig visszavárja még akkor is, ha évek, évtizedek telnek el. Majd Molnár László, a Batthyánys, Landleres, Irányis Öregdiák Egyesület elnöke mondott üdvözlõ beszédet, elismerését tolmácsolva az örökdiákoknak, hogy ennyi év távlatából sem feledik egykori iskolájukat. A fõszervezõk szavai után Dr. Köves Pálné, szintén egykori diák még két élõ, Irányiban tanított pedagógus mindennapjairól számolt be társainak. A 105 éves, fõvárosban élõ Kugler Sándorné fizika-kémia tanárról, akivel a rendezvény délutánján az internet segítségével is felvették a kapcsolatot. Györgyi néni kiváló egészségnek örvend, szellemi frissessége irigylésre méltó s nem utolsó sorban az is, hogy nagylétszámú családjának akár még szívesen fõz is. 100. születésnapjára pedig szerettei számítógéppel lepték meg, melyet levelezésre, internetezésre szívesen használ az a pedagógus, aki diákjaira mind a mai napig tisztán emlékszik.
A Sorbonne-on végzett, 95 éves Atlasz Ili néni is szép emlékeket ébresztett az örökifjú diákokban, õt jelenleg – szintén Budapesten – egy család gondozza idõs napjain. A nosztalgia-beszélgetéseket és a pezsgõs koccintást követõen meglátogatták valamikori osztályukat a korukat meghazudtoló Irányisok.
Az egész napos programkavalkád öregdiák-mai diák focimeccsel folytatódott, ami természetesen az öregdiákok gyõzelmével zárult. A sportprogram paletta idén kosármeccsel is kiegészült, a jelenlegi és egykori BLG-sek (illetve Landleresek) csaptak össze a baráti hangulatú mérkõzésen.
Az örökdiák találkozó délutánján Balogh László igazgató üdvözölte a megjelenteket. Elmondta: minden év júniusának elsõ szombatján rendezik meg – immár négy éve – az örökdiák találkozót, azoknak a gimnazistáknak, akik iskolájukban mindig otthon voltak, vannak és lesznek a jövõben is. Akik hírül viszik, vitték a nagyvilágban alma materük jó hírét és a sok kedves emléket. Majd Molnár Lászlóval, az öregdiák egyesület elnökével közösen átadták a „Pro Schola”-díjat a legérdemesebb diákoknak. Idén Göbölös Kristóf és Heller Péter részesült kitüntetésben, az intézményért végzett munkájáért.
Az ünneplésbe becsatlakozott a világháló jóvoltából a már említett Kugler Sándorné tanár is, aki megható gondolatain kívül levelet is írt annak az intézménynek, ahol harminc évig tanított:
- Nagyra értékelem az iskola kezdeményezését és szervezõkészségét, hogy immár negyedik éve kerülhet sor az öreg diákok találkozójára. A volt diákok és tanáraik – a napi gondokat otthon hagyva – felidézhetik a múltat, a régi emlékeket, ápolhatják a baráti kapcsolatokat. A Batthyány Lajos Gimnázium kiváló eredményeket ért el az oktatásban, emellett tiszteletre méltó a nevelési törekvése is. Az iskola eredményeit látva eszembe jut a kezdet. A már régóta mûködõ Piarista Gimnázium mellett 1931-ben megalakult a Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnázium, elsõ és ötödik osztállyal. Ketten voltunk tanárok. Elsõ iskolánk egy kétszobás családi ház colt a Sugár út és a Királyi Pál utca sarkán. Késõbb a Notre Dame Tanító Rend vette át az iskolát, s mûködtette 1948-ig, amikor is az egyházi oktatókat deportálták. Ennek az lett a következménye, hogy a két gimnáziumot egyesítették, így 1950-ben megalakult az Irányi Dániel Állami Gimnázium. Azidáig csak lányokat tanítottam, de most egy nagy létszámú fiú osztályt kaptam. Történetesen az az osztályt, amelyik most a hatvanadik érettségi találkozóját ünnepli…1961-ben búcsúztam el végleg Nagykanizsáról, de a városban eltöltött harminc év felejthetetlen marad számomra. Mindig nagyra értékeltem a BLG által szervezett találkozókat, kívánom, hogy ezt, az összetartó szellemiséget a jövõben is õrizze meg a gimnázium- írta levelében Kugler Györgyi néni.
Néhai diákja, Prof.dr.Kovács László fizika demonstrációjával emelte a rendezvény színvonalát.
Az intézményhez kötõdõ képzõmûvészeti alkotásokat is a találkozón adták át. Zsovár Anita iparmûvész-tanár szõttesét, az Erzsébet-szobor élethû, gipsz mását, amit Stamler Lajos mûvész-tanár újított fel, a Szív-falat, a Vigyázz, Falat szintén neki köszönhetik a diákok, tanárok és Gosztonyi Ilona egykori diák felajánlásának jóvoltából Zeljko Hudek horvát-osztrák mûvész élénk színvilágú, vidám, „kézzel” fogható munkáját, mely rokonítja a börtönt és a tanintézményt is, vicces formában, továbbá „Hol, mi?” címmel helytörténeti kiállítás is nyílt az aulában. A mûvészeti remekek mindegyike az intézményt szépíti és gazdagítja, ahol nemcsak a 60 éve végzett diákok, hanem kilenc másik osztály is ekkor tartotta találkozóját. Balogh László igazgató a találkozón elmondta: a Piarista Gimnázium vezetõjével, Nyeste Pállal történt egyeztetés fejleményeként 2015-ben együtt fogja ünnepelni a két intézmény, hogy 1765-ben, negyed évszázada Nagykanizsán gimnázium született.

Sz.Zs.
 

További képek a galériában.