Szombaton délután a kiskanizsai városrészben ünnepélyes keretek között került átadásra a megépített mûfüves pálya, s az eseményt stílszerûen követhette a 40. Móricz Kupa utcák terek kispályás labdarúgó tornájának elsõ napja.

Elsõként Molnár István, a Kiskanizsai Általános Iskola igazgatójának köszöntõje hangzott el, melyben hangsúlyozta, több okból is különösen szerencsés, hogy Kiskanizsán elkészülhetett a sportpálya. Kiskanizsa ugyanis majd' nyolcezer lelket számlál, nem beszélve a környékbeli kisebb településekrõl, ahol szintén rengeteg sportkedvelõ él. Az oktatási intézménynél elkészült sportlétesítmény magának a tanulóknak is roppant hasznos lehet, no és talán annak is megágyazhat a jövõben, hogy még több gyermeket írathassanak be az itteni iskolába.
Cseresnyés Péter polgármester a projekt ismertetése apropóján, illetve mellett arra is kitért beszédében, hogyan is jöhetett létre a mûfüves pálya, milyen pályázati kiírásokon keresztül juthatott el oda a város, hogy a kiskanizsai játékteret is átadhatták, fogalmazzunk így, a Mindenki sportpályája, a Hevesi és az Olajbányász-sporttelepének hármasa után. Külön örömét fejezte ki, hogy a most átadott pálya kanizsai vállalkozó kivitelezésében születhetett meg, s remélhetõleg nem csupán az iskola, de a városrész lakóinak sportolására is szolgálhat.
- No és aki pedig most antifutballt szeretne látni, az maradjon az elkövetkezendõ húsz percre nyugodtan... - zárta mondandóját városunk elsõ embere. De ne tessenek megijedni, csak arra az ütközetre gondolt, ami az ünnepélyes szalagátvágás után következhetett: ez pedig a Sajtó Helyi Képviselõi "FC" - Önkormányzati Képviselõk "FC" találkozó volt.
Ami persze már egy külön történet volt...
 

P.L.

 Az alábbiakban Cseresnyés Péter pályaavató gondolatait adjuk közre:

„Az igazi bajnokok a célt látják maguk elõtt, nem pedig az akadályokat.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Stílszerûen Lionel Messitõl származik az idézet, aki talán, gyermekkorában, egy ehhez hasonló pályán rúgott elõször labdába. Persze, nem cél és nem elvárás, hogy errõl az impozáns kiskanizsai mûfüves pályáról Messik induljanak világhódító útra, de ki tudja, lehet, hogy itt vannak közöttünk a jövõ nagy bajnokai.
A mi feladatunk az volt, hogy esélyt és jó körülményeket teremtsünk egy korszerû, minden igényt kielégítõ sportlétesítmény építésével a mozgásra, az egészség megõrzésére, a közösségi élményre.

Ez a beruházás összességében 27 millió forintba került, amelyhez a Belügyminisztérium mintegy 18 millió forintos támogatást adott. Ebbõl a pénzbõl itt, az iskola területén, egy eddig kerítéssel elzárt fás, bokros, egyenetlen terepen korszerû, 40x20 méteres mûfüves pályát létesítettünk, és a munkába, vállalásunknak megfelelõen, három közmunkást is bevontunk, akik azt érezhették: valóban a közösségért dolgoznak, és kezük nyomát hosszú idõn át õrzi majd ez a létesítmény.
Nem szeretném untatni Önöket az elõkészületek felelevenítésével, de annyit talán érdemes elmondani, hogy a kivitelezéséhez el kellett bontani a korábbi szennyvíztelep területén szabadon álló, volt elektromos fogadóépületet és a vastagbeton ülepítõ-derítõ medencéket, valamint az aknákat. Vagyis komoly tereprendezés elõzte meg a beruházást, ami biztonsági és esztétikai szempontból is mindenképpen hasznára vált ennek a területnek.

Amikor ezt a pályázatot benyújtottuk és döntöttünk a fejlesztésrõl, az a cél lebegett a szemünk elõtt, hogy egy új sportpálya nagymértékben hozzájárulhat mind az iskolai, mind a szabadidõsport feltételeinek javításához Kiskanizsán. Az is érv volt, hogy így kedvezõbb lehetõséget teremthetünk a rangos, évtizedes hagyományokkal rendelkezõ Móricz Kupa megrendezéséhez is.
Szándékunk szerint tehát ez a mûfüves pálya hozzájárulhat a városrészben élõ fiatalok és idõsebbek egészségnek megõrzéséhez, és emellett közösségi színtér is lehet.
Darvasi László, a közismerten futballrajongó író mondta egyszer, hogy: „Az ember nem azért sportol, hogy erõsebb, szebb és gazdagabb legyen. Mindez smafu, hamis sportigazolás, lyukas oldalháló. Az ember azért sportol, hogy gyõzzön.”

És bár vitatkozhatunk e kijelentéssel, hiszen például az olimpiai eszme egyik jellemzõ mondata is a részvétel fontosságára és értékére tanít, de egy szempontból mégis igaza van Darvasinak. Az ember azért sportol, hogy legyõzze önmagát, hogy legyõzze, vagy inkább megelõzze a betegségeket – és persze leginkább azért, mert a sport örömet okoz, nevel és tanít, közösséget teremt. Összehoz emberek, megmutatja, hogy egy célért lehet közösen hajtani.

A gól, a szép csel, a bravúros védés a mindennapi életben is értelmezhetõ, hiszen munkánk során – átvitt értelemben – rúgunk gólokat, bemutatunk cseleket, védéseket, és érünk el sikereket. Persze, nem mindig gyõzünk, de a sportpályán azt is meg lehet tanulni, hogy a vereség is benne van a pakliban, amely után fel kell állni, újra kell kezdeni. És ott az esély, hogy a következõ meccset mi nyerjük.
Sportnyelven szólva: ezt a meccset mi nyertük, ez a közösség, hiszen felépült a mûfüves pálya, elértük célunkat, megvalósítottuk sokak álmát. A következõ feladat, hogy ezt a létesítményt megtöltsük élettel: gyermekeink és magunk javára használjuk.
Remélem, a kiskanizsai fiatalok majd évtizedek múlva úgy emlékeznek erre a pályára, mint sok boldog pillanat helyszínére.

 További képek a galériában.