Ismét eltelt egy év, és megint vége lett egy állatvédõ tábornak. Pont 10 évvel ezelõtt rendezték meg az elsõt. Azóta a sikere töretlen, számos gyerek tölti el a nyár egy hetét a kanizsai állatotthon lakóival. De nemcsak a városból, vagy a környékrõl, hanem más megyékbõl is érkeznek minden évben fiatalok, akik mintegy kéttucatnyian gyûltek össze az idén is.

A tábor nemcsak kellemes idõtöltést nyújtott az állatbarát gyerekeknek, hanem hasznos tudnivalókkal is felvértezõdtek az egy hét alatt. Megtanulták tulajdonképpen a kutyatartást elméletben és gyakorlatban is.
Minden nap népes „kutyás sereg” indult a bécsi korzó árnyas ligete, majd pedig a Sétakert impozáns fái alá. A táborozók és alkalmi, négylábú társaik nap, mint nap engedelmességi kiképzéseken vehettek részt, a gyerekek megtanulhatták, hogyan kell megközelíteni, megfogni, szelídíteni és sétáltatni egy kutyát, szintúgy azt is, hogy mit is jelent, mekkora felelõsség egy eb gondozása, ellátása. A fiatalok teszteket töltöttek ki, majd pedig mindenki megmutathatta, hogy mit is tanult meg az aznap megismertekbõl. Aztán játék, ugrándozás, kergetõzés, egyszóval „kutyázás” következett, majd az ebéd, amelyet minden nap a menhely munkatársai szállítottak a gyerekek után, így igazán élvezetes és különleges élmény volt az éhség csillapítása is. Kiváltképp, mikor Láncos Attila és a Kanizsa Pékség jóvoltából 50 darab óriási sajtos pogácsa érkezett az egyik nap a gulyásleves ebéd mellé. Persze legalább ennyire élvezték ezeket a naponkénti foglalkozásokat az állatotthon árva lakói is, hiszen nekik tulajdonképpen mindennél fontosabb, hogy végre valaki figyeljen rájuk, törõdjön, foglalkozzon velük, simogassa, szeretgesse õket, hogy kijöhessenek a kennelekbõl. A foglalkozások után aztán mindenki elbúcsúzott aznapi négylábú barátjától, majd irány vissza a kempingbe, ahol egy nagyszerû medence hûs habjaiba ugrálhattak kedvükre a gyerekek. Esténként volt tábortûz és beszélgetés, na és persze nem kellett korán lefeküdni…
Hét végére megérkeztek a német állatvédõk által felajánlott „élettéres egyenpólók” is, aztán végleg eltûnt minden különbség. Kutyák és gyerekek nagyszerûen felzárkóztak egymáshoz, a záróvizsgán többen maximális pontszámot értek el. A fiatalok persze nem csak az alapidomítás trükkjeit, de a kutyasétáltatás szabályait is elsajátították. A kutyagumi felszedése pedig senkinek sem okozott különösebb problémát: zacskóba nyúl – markol – kifordít – eldob, ez így természetes. Az utolsó este aztán – mintegy utolsó feladatként – fõzõverseny került megrendezésre. Mindegyik csapat kapott egy bográcsot és alapanyagokat, a feladat pedig a legfinomabb paprikás krumpli elkészítése lett. A tûzrakástól és a krumpli megpucolásától kezdve a kóstolgatáson át az étel zsûri elé tálalásáig mindent a versengõ szakácscsapatok végeztek. Így aztán igazán jó hangulatban telt el nem csak az utolsó este, de az egész hét is! Minden évben megtörténik, hogy valamelyik srácnak sikerül kikönyörögnie a szülõktõl, hogy hazavihesse a kis kedvencet, akit egész héten tanítgatott. Akinek ez nem jött össze, az sem búsult, hiszen sokan visszajárnak majd a táboros kutyájukhoz, és meg-megsétáltatják a négylábút, akit a barátjukká fogadtak a tábor egy hete alatt.
 

Papp Attila