Felejthetetlen élményben volt része a Tüttõ Nótakórus néhány tagjának, akik a Da Bibere Zalai Borlovagrend Svéd Konzulátusának meghívására egy hetet tölthettek Stockholmban.

– Utazásunk elõzményeként – kezdte Jakab Zoltán, a Tüttõ Nótakórus és a Da Bibere Borlovagrend tagja – ez év tavaszán Homokkomáromban, egy borvacsora keretében mûsort adtunk a borrendbe belépõknek, s már ekkor körvonalazódott egy esetleges meghívás lehetõsége. Erre került sor szeptember második felében, melynek keretében elõször a központi Karolinszka kórház „magyar parkjá-ban”, egy gulyásparti keretében adtunk mûsort, zömében svéd vendégeknek.

- Nem csak az elõadásunknak volt sikere, hanem az általunk készített 50 liter igazi magyaros bográcsgulyásnak is – szinte mindenki kétszer evett belõle, amíg el nem fogyott.

A kórustagok a vendéglátók jóvoltából részt vehettek egy csodálatos egynapos hajóúton, egy tizenkét szintes komphajó fedélzetén. Szabadidejükben megismerkedhettek a gyönyörû város nevezetességeivel, az óvárossal, jártak az olimpiai stadionban, megtekintettek egy hatalmas kórházépítkezést és a város egyéb nevezetességeit is.
- Utazásunk csúcspontját a Magyar Házban rendezett borvacsorán való fellépésünk jelentette, ahol elõször egyórás mûsort adtunk ismert népdalainkból, nótáinkból, operettekbõl, mintegy nyolcvan résztvevõ elõtt. A tapsok alapján nem csak a magyar vendégek körében arattunk sikert, hanem a mintegy fele arányban jelen lévõ svéd résztvevõ is lelkesen fogadta elõadásunkat. Ez csak fokozódott, amikor harmonikásunk, Major Lajos egy gyönyörû svéd népdalt énekelt és játszott nagy sikerrel – vele együtt énekelt a publikum is. A vacsorát követõen nagy sikere volt az asztaloknál, borozgatás közben, a vendégek által kért nóták közös éneklésének harmonika kísérlettel. Már-már lakodalmi hangulat kerekedett, ami hajnalig tartott. Találkoztunk kint élõ és dolgozó magyar orvosokkal, egy erdélyi magyar hegedûmûvész hölggyel – aki a pekingi olimpia megnyitóján játszott –, egy kardvívó olimpikon hölggyel és sok nagyszerû emberrel, akik talán egyszer hazatérnek.
Városvezetésünk jóvoltából vendéglátóinknak átadhattuk Nagykanizsa ajándékait, amit ezúton is megköszönünk, hiszen nem csak kórusunkat képviseltük Stockholmban, hanem városunkat és nem utolsósorban Magyarországot is, és a fogadtatásból ítélve úgy gondolom, újabb barátokat szereztünk hazánknak.
Kanizsa