A Petró Galéria legújabb kiállításán Balogh István Péter budapesti-veleméri festõmûvészt köszöntötte a megjelent szépszámú tárlatlátogató elõtt Petró Ágnes, a galéria vezetõje. A kiállítást Pápes Éva mûvészeti író ajánlotta a megjelentek figyelmébe.

Balogh István Péter 1950-ben született Budapesten. 1979ben fejezte be a Képzõmûvészeti Egyetemet, mestere Kokas Ignác volt. „Filozofikus festõ, minden képe egy-egy sûrített létgondolat, mely természetesen a nézõ megfejtéseire vár. Expresszív, szürrealizmus felé hajló absztrakt képein a mozgás, szín, ritmus eszközével indít el gondolatsorokat.” – írta róla Dr. Pogány Gábor mûvészettörténész.

Balogh István Péter neve nem ismeretlen a képzõmûvészetek iránt érdeklõdõ kanizsaiak körében. Önálló kiállítással bemutatkozott az egykori Képcsarnokban, majd késõbb az Egri József Galériában. A Petró Galéria falain folyamatosan jelen vannak a képei. Számára nagy öröm, ha felismerik alkotásait, bár nem törekszik önálló stílus közvetítésére, egyszerûen csak dolgozik, s munka közben adódnak olyan mozzanatok, amelyek a nézõ számára hasonlóvá tehetik a különbözõ képeket: a kicsit, a nagyot, a fekvõt, a négyzetest, a kéket, a zöldet, a sárgát – magyarázza a mûvész a megnyitót követõ szokásos pezsgõzés közben.
– Vannak kedvenc színei? – adódott a felsorolásból a kérdés.
– Olyan módon nincs, mint Picassónak, a nevezetes kék és rózsaszín korszakai, de kedvenc színeim vannak. Az egyik a sárga meg a vöröses tónusok. Szeretem a monokromitást, egy szín köré csoportosítom a képet. Van egy uralkodó színhang. A képek mintegy fele vöröses-sárgás-barnás szín, a többi pedig megoszlik a kékes-zöldes között. Ez a három szín dominál leginkább.
– Hogyan alkot?
– Elõre sosem tudom, mi lesz majd a születendõ kép. Menet közben formálódik. Elkezdek egy csendéletet, aztán tájkép lesz belõle, vagy éppen fordítva. A saját személyiségével tud mindenki közelíteni egy mûvészi élményhez. Én nem tartom rossznak, ha valaki mást olvas ki egy képbõl, mint amit én gondolok. Szeretek szabadságot hagyni a nézõben, nem kötöm meg a fantáziáját és a gondolatait. Nem az az igazán fontos, hogy a szemmel olvasható konkrét látvány mit mutat, hanem ami szellemileg mögötte van.
– Milyen idõszak munkáiból szerkesztette a kiállítást?
– Viszonylag szûk idõszak termésébõl válogattam, a kétharmad részük tavasztól õszig készült. Az itt látható kiállításon a sárgás meg a kékes színek uralkodnak. Egymást kiegészítõ színek, elsõ ránézésre azt hiszem látni is a falon. Jó pár közülük itt Zalában, Kendlimajorban készült, ilyen többek között a Hajós címû régebbi munkám is. Ezzel a kiállítással párhuzamosan Budapesten is nyílt kiállításom az egyik bank szervezésében.
Balogh István Pétert augusztusban csoportos kiállításra hívták a régióból a Garda tóhoz közeli olaszországi nagyvárosba, Trentoba. Az ott kiállított anyaga megy majd tovább decemberben Bécsbe. Továbbá jelenleg is láthatók képei a Szombathelyi Képtár nemzetközi kiállításán. A határokon átnyúló Pannon régió területén élõ és alkotó közel nyolcvan mûvész alkotását mutatja be az elsõ alkalommal megrendezett Ars Pannonica Biennálé. S aki megkedvelte a képeit az október 18-áig látható kiállításon a Petró Galériában, hamarosan ismét találkozhat a mûvésszel Nagykanizsán. A Hevesi Sándor Általános Iskola Galériájának februárban õ lesz a vendége.
A Petró Galéria szokásos sorsolásán a szerencse ezúttal Ekler Istvánnak kedvezett, õ vihette haza Balogh István Péter egy alkotását.

B.E.