Az égi hazának és a földinek egyaránt. A magyarországi piarista rend számára ugyanis az, hogy „magyar”, nem csak egy egyszerû minõségjelzõ, hanem nagyon erõs identitásbeli meghatározottságot jelent. Ekképp fogalmazták meg a hazafias nevelés teendõit: ,,...a hazaszeretet lángját csak olyan nevelés szíthatja fel a lelkekben, mely az értelem és a kedélyélet alakításán túl az akarat s vele az egész jellem formálására is döntõleg tud hatni... A hazának nem szónokló és mellverdesõ, hanem kötelességtudó és áldozatkész fiakra van szüksége. Olyanokra, akik mindenüket, egyéni kényelmüket, vagyonukat, sõt, ha kell, életüket is fel tudják érte áldozni.” Ez a piarista szellem nevelte a márciusi forradalom szellemi elõkészítõit: Vörösmartyt, Katonát, Madáchot, s részben Petõfit is. Ilyen piarista iskolákból kerültek ki: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Horváth Mihály, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, Csányi László, Klapka György, Nagy-Sándor József, Perczel Mór, Török Ignác, Vasvári Pál, az elsõ felelõs kormány miniszterei, a szabadságharc hõs katonái, a nemzet vértanúi. Érthetõ tehát, hogy a kanizsai Piarista Iskola apraja-nagyja hagyományosan az Aradi udvarban kezdi az október 6-i nap reggelét.

Az Aradi udvarban, Batthyány Lajos mártír miniszterelnökünk és a 13 honvédtábornok szobránál, délelõtt 11 órakor került sor a nap központi ünnepségére. Balogh László, az Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottság elnöke beszéde után Dinnyés József és a Hevesi Iskola diákjai adtak megemlékezõ mûsort. „A harcnak a mi halálunkkal még nincs vége, ti folytassátok, elõre!” – mintha a mártírok örök üzenetét hallanánk a Neugebäude udvarából és az aradi várárokból, mikor Tóth Kálmánnak, a tizenéves fõvel honvédként harcoló költõnek híres verse, az „Elõre” hangzik fel. Kanizsán és országszerte sokak szívébõl szól. Jegyezzük meg az aradi tizenhármak nevét, a Kossuth-nóta dallamára: „Leiningen gróf, Damjanich János, /Kiss, Pöltenberg, Láhner, Lázár Vilmos, / Aulich, Knezich, Nagy Sándor, Schweidel, / Török, Dessewffy, Gróf Vécsey. / Éljen a magyar szabadság, / Éljen a haza!”

Délután kettõkor a Dobri Lajos vezette hagyományõrzõ huszárok nyomában vonult a menet a Székely kertbe, ahol Szõlõsi Márta önkormányzati képviselõ hangsúlyozta, hétköznapjainkban is szükség van a kitartásra. „Hiszen sokadszorra is nekirugaszkodtok egy kacifántos, beugratós matek-példa megoldásának, ha a helyzet úgy kívánja – fordult az ott ünneplõ 600 hevesis gyerekekhez. – Szüleitek, nagyszüleitek közül soknak van birtoka. Ha az egyik éven elveri a jég a termést, föladják-e? Bizony, nem, a következõ évben újra kezdik!” A nyergestetõi szabadságharcosok és nagyszüleink, szüleink makacs, soha fel nem adó és lehetetlent nem ismerõ életének folytatói akarunk lenni – zárta beszédét a Hevesi Sándor Általános Iskola és a Polgári Kanizsáért Alapítvány együttes megemlékezésén, melyet a nyergestetõi székelyek emlékére tavaly ültetett kis fenyves körül tartottak.
P.J.
(Fotók a galériában)