Pénteken este a Kárpátia együttes elõtt lépett a MÁV Sportcsarnok színpadrára Papp Gyula az egykori Mini, Skorpió, Dinamit együttes billentyûse és felesége Sárdy Barbara énekes. A házaspár a koncert elõtt válaszolt kérdéseimre.

- Ön idestova negyven éve aktív zenész, hiszen 1970-ben már az akkor nagyon népszerû Syrius együttes Csanád utcai klubjában láthattuk, hallhattuk, többek között Demjén Ferenc, Török Ádám társaságában. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy tartós kapcsolat szövõdik az említett zenészekkel?

P. Gy.:Ezek örömzenélések voltak. Nagyon sok muzsikus gyûlt ott össze, kik késõbb úgymond sztárokká váltak. A szakma két részre oszlik nálam, akikkel játszottam, és akikkel majdnem játszottam. Lényegében én ott a Syrius bulikon ismertem meg azoknak a zenészeknek többségét, akikkel késõbb akár zenészként, akár szerzõként együtt dolgoztam.
A Mini együttest teljesen átszerveztem belépésemkor, csak a Török Ádám maradt. Késõbb, Frenreisznek az LGT-bõl való távozása után, én szerveztem meg a Skorpiót.
- Itt kérdezem, miért adta fel akkori undergrund, jazz-rock irányzatot egy populárisabb mûfajért? Igaz e, hogy sztár akart lenni?
P. Gy.: Igen. A Mini együttes zenéje mindig réteg zene marad, ez járt a szemem elõtt. Ahogy a Freinreisszel összeálltam, a legjobb barátim is hátat fordítottak egy idõre, azt hangoztatva, hogy eladtam magam. A Presszer, Laux, és Bartha is le akart beszélni arról, hogy a Karesszal alakítsak zenekart, de mind hiába, mert Õ nem csak kitûnõ zenész, hanem kitûnõ menedzser is egyben. A Skorpióval évente több mint négyszáz koncertet adtunk, itthon és külföldön. Már a hetvenes évek elején kijutottunk Amerikába, Nyugat-Németországba és még sorolhatnám. Rengeteget voltunk távol, ha itthon koncertezünk nem lett volna Piramis jelenség. Mi meg akartuk szerezni Révészt a Generálból, de az ORI nem engedte mivel a Karesz testvérének, a Latinovics Zoltánnak akkoriban nagyon komoly antiszemita megnyilvánulásai voltak. Meg voltunk kötözve sok tekintetben annak ellenére, hogy akkoriban hetvenötezer ember elõtt is játszottunk a Népstadionban.
- Pályafutása során játszott bluest, jazzt, pop, rock, és klasszikus zenét, melyik mûfaj, stílus áll a legközelebb önhöz?
P. Gy.: A jó zenész nem lehet olyan, mint az egyszeri bádogos, hogy ereszcsatornát nagyon jót készítek, de nehogy locsolókannát kérjenek, mert kisül a két szemem, mivel arra képtelen vagyok.
- Ha már szóba került a sztárság, ma miért nem hívják Önöket különbözõ TV mûsorokba?
S. B.: Fekete listán vagyunk, oly annyira, hogy még a Hír TV sem hív meg bennünket. A Pannon Rádióban szerkesztõként dolgoztunk és ott bizony jobbosnak mondott politikusoknak is tettünk fel kellemetlen kérdéseket.
P. Gy.: A politika ebben az országban úgy eltolódott, hogy a jobbközép a balszélen van. Olyan a helyzetünk, mint egy rossz futballmérkõzésen, ahol mi csak az ötösig mehetünk el, és ott is csak háttal játszhatunk.
- Musicalt, rockoperát írtak, úgy tudom a darabok elõadásával több színházat felkerestek, milyen visszajelzések érkeztek?
S. B.: Az ember tragédiáját, és az Ármány és szerelem címû darabjainkat elküldtük az összes vidéki, öt fõvárosi, és tíz határon túli színházhoz. Semmilyen visszajelzést nem kaptunk. Az ármány és szerelem címû mûvet ’98-ban zenésítette meg Gyula, Demjén Ferenc dalszövegeivel, a Békéscsabai Jókai Színház felkérésére. Én ezt mûvet nem éreztem egészen kereknek. A huszonegy betétdalhoz írtam egy teljesen új történetet. Nehéz errõl röviden beszélni.
- Úgy tudom Barbara, hogy kanizsai kötõdései is vannak…..
S. B.: Igen, ebben a városban éltek és praktizáltak a nagyszüleim. Dr. Sárdy István és Dr. Kocsán Katalin a helyi kórházban voltak fõorvosok. Úgy érzem a Nagyapám a lelkébõl átmentette belém a megalkuvást nem tûrõ magyarságot. Tõle örökölhette apám, majd én, hogy ha kell, egzisztenciális perifériára sodródunk bizonyos elvekért.
- Megkérem, mondjon néhány szót szólólemezeirõl.
S. B.: Én mivel szövegírója vagyok dalaimnak, így ideológusa is. Az imént említett családi hozomány minden dalomban benne van. Elsõ lemezem kétezerben jelent meg. Sajnos a kultúra nagyon veszélyes terület. Kiadják a jelszót, hogy a mûvész ne politizáljon. Egyébiránt az egész kultúra a balliberális oldal kezében van. Amitõl igazán félnek, arról mélyen hallgatnak. Az egyik szólólemezem címe, Forr a dalom, a másiké Valóban nem álmodom.
Most készül, a Magyar akarok maradni címû albumom.
- Gyula, év elején volt egy nemzetközi dalszerzõ verseny, melyen zeneszerzõként indult. Milyen helyezést ért el?
P. Gy.:Tizenöt ezren indultunk a világ minden részérõl. A zsûriben olyan nevek voltak, mint John Mayall, Jerry Lee Lewis, Joe Satriani. Az ember tragédiájából összeállítottam egy hét és fél perces darabot azzal indultam, és a tizennegyedik helyen végeztem. Na, errõl bezzeg nem írt a liberális sajtó.

Czene Csaba