„Képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának…
rászoríthatjuk az uralkodó pártot,
hogy alávesse magát a szabad választásoknak”

„Ha hiszünk a magunk erejében…ha elég eltökéltek vagyunk” – idézte Nagy Imre 1989-es temetésén beszédet mondó Orbán Viktort a Halis István Városi Könyvtárban november 11-ig látható „Mozaikok a terror hat évtizedébõl” címû kiállítást megnyitó Bene Csaba, a Fidesz városi elnökségének tagja.

Az 1956 elõtti évtizedet, magát a forradalmat s annak utóéletét egyaránt felvillantó tárlat megnyitóján az egyesület fiatal elnöke, Kóré Péter beszámolt arról: még meg sem nyílt, már támadások érték a kiállítást. „Miért foglalkoznak politikával?” – kifogásolták egyesek azt, hogy a legutóbbi évek idevágó történéseirõl sem hallgatunk. Mintha még mindig abban a korban élnénk, melyben csak a megbízható káderek nyilváníthatnak ilyenkor véleményt. Ezzel szemben úgy gondolom, – folytatta az elnök - nem vagyunk másodrendû polgárok. Nem csak jogunk, kötelességünk is szólni ilyen húsba vágó közügyekben. Akik igyekeznek elvenni a polgárok kedvét a politikától, nagyon is tudják, miért teszik. „Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.” – emlékeztetett Platón szavaira.
A kiszolgáltatottságot létrehozó hatalom technikáira több példát is említett a megnyitó beszédet mondó Bene Csaba: a „cigis ávós” és a „verekedõs ávós” színjátéka, keményebb és „puhább” diktatúrák váltakozása, továbbá az egyaránt létbizonytalanságot teremtõ padlássöprés vagy az egyre növekvõ államadósság. Figyelmeztetett: nem egy társadalmi csoporttal vagy a kommunistákkal szembeni érzelmi szembenállás az antikommunizmus, hanem annak a rendszernek az elutasítása, ami 1990 elõtt 50 éven keresztül uralta és tette tönkre az országot gazdaságilag és szellemileg.
A kamarakiállítás tablóin a bõséges olvasnivalók között kortárs versrészletekkel és viccekkel egyaránt találkozunk. Népünk lelkébõl fakad, hogy a legnagyobb tragédiát és vészt is humorba csomagolja. – állapította meg a képviselõ. Ez egyben a kisemmizett, megnyomorított kisembernek a hatalmon aratott gyõzelme is. Minden viccmesélésnél a mese csattanója ismétlõdik: „a király meztelen!”
Álljon itt a kesernyés humor egy példája 2006-ból:
„Itt a demokratikus rend a tét. Ön ennek az õre. Ha sikerrel jár, meglesz a jutalma. Ha nem, akkor vagyok olyan vagány gyerek, hogy behívom az oroszokat.” A fõkapitány nagyot nyelt, és magába fojtotta a „NATO- ország vagyunk, vagy mi!” – felkiáltást, továbbá arra a katonastratégiai tényre sem kívánta felhívni miniszterelnöke figyelmét, hogy a két országnak – nem úgy, mint 1956-ban – nincs közös határa. Értette õ, persze, hogy értette a „behívom az oroszokat” kijelentés metakommunikatív értelmét: úgy kell cselekednie, mint anno tették az oroszok, csakhogy mindezt most, a 21. század elsõ évtizedében, a Magyar Köztársaságban. „Értettem!” – csapta össze virtuálisan a csizmasarkát; -„Mindent, sõt, még annál is többet megteszek”! – szólt a telefonkagylóba, s magában még hozzátette: - Mint az oroszok. És úgy tett…
Megismerhetjük Fábry Sándornak a forradalom 50. évfordulóján tomboló rendõri erõszakról vallott véleményét is: "Ami akkor történt, gyalázat. Aki ezt médiamunkásként, értelmiségiként segít a szõnyeg alá söpörni, akár egykor 56-ot, bûnrészes gazember. Aki csak kussol, cinkos".
A kiállítás anyaga olvasható lesz a kommunizmusaldozatai.multiply.com oldalon is.