A karácsony a vallási vonatkozáson túl a szeretet kifejezésének, a családi összetartozásnak az ünnepe, de ilyenkor megszaporodik a lelki elsõsegély, a családsegítõ szolgálatok munkája is, ami jelzi, hogy sokak számára veszélyeztetett idõszakról van szó - figyelmeztet a pszichiáter.

Leggyakrabban az elmagányosodás érzésének erõsödése váltja ki a lelki krízist azoknál, akik kimaradva érzik magukat a befelé szívó családi erõ jótékony hatásából - mondta Harmatta János, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke az MTI-nek.
A leszakadás, kirekesztõdés érzésének nyomán kínzó üresség támad, ami egy pszichés folyamat elindítója lehet, és akár drámai helyzeteket is teremthet. Ráadásul többnapos ünneprõl lévén szó, ilyenkor hiányozhatnak a napi megszokott kerékvágásból adódó munkahelyi, baráti külsõ kapcsolatok, amelyek máskor átsegíthetnek ezen belsõ gyötrelmeken.
A családi tûzhely melegében jó, ha e napokban nagyobb figyelmet fordítunk azokra a rokonokra, ismerõsökre, akik hiányolhatják a biztonságot jelentõ közösségerõsítõ érzést. Egy szimbolikus apró ajándék, egy jó szó, egy telefonhívás, az ünnep szellemiségébõl fakadó szeretetteljes, biztató mosoly is segíthet ezen krízisek átvészelésében, esetenként szó szerint életmentõ lehet - hívta fel a figyelmet a szakember.
Ugyanakkor a magányos emberek önmaguk is sokat tehetnek belsõ egyensúlyuk megõrzéséért. A magunkba zárkózás, az önsajnálat helyett érdemes körülnézni, ki az, aki környezetünkben hasonló helyzetben küszködik magával, nem képes megbékélni a világgal. Az "ünnepi regresszió" oldását megkönnyítheti a másoknak nyújtott bármilyen pozitív gesztus, "ami lehet akár egy pohár víz is, mert igaz az õsi szabály, hogy az adás öröme által gazdagodni lehet".
Az ünnepeket lelki tehertételként megélõk nagyobb eséllyel vészelhetik át a kritikus napokat, ha elõre megtervezik, mivel töltsék ki idejüket, és valamiféle, lehetõleg kreativitást igénylõ elfoglaltságot találnak, amibe belefeledkezve hasznosnak érezhetik magukat - mondta Harmatta János.
A pszichiáter szerint manapság egyébként is mind gyakoribbak a lelki eredetû bajok, mint a depresszió, a különféle kényszerek, fóbiák, amelyek a lakosság csaknem negyedét érintik. "Ezen jelenség a társadalomban zajló változásokra vezethetõ vissza - nemcsak nálunk, hanem más országokban is" - állítja Harmatta János.
Az okok összetettek, de közöttük sokat nyom a latban a fogyasztáson alapuló megváltozott értékrend. Az évszázadok alatt kialakult megszokott emberi kapcsolatok rovására ugyanis mindinkább hódít a tárgyak, programok csábító túlkínálata. Márpedig a személyes kontaktust, a beszélgetések bensõségességét sem egy divatos új ruha, sem az internet, de az együtt tévézés sem képes pótolni.
Ebben a nagy túlkínálatban a családi kötelékek is lazábbakká váltak. A családi együttlét sem mindig adja meg a szívbéli személyes közelség érzését. Jó esetben is gyakran csupán közös programok szervezésében nyilvánul meg, amelyekben akciók követik egymást, de hiányzik belõlük - a karácsony ünnepélyességében azért örvendetes módon még ma is fellelhetõ - egyszerû személyes beszélgetések meghittsége.
E biztonságérzetet, bizalmat erõsítõ meghittség nélkül pedig az ember könnyen kiüresedettnek érezheti magát, ami állandósuló hiányérzetben juthat kifejezésre, ez pedig a lelki betegségek kialakulásához vezethet, akárcsak "a biológiai pszichés felépítésünk tempójához képest a mi kultúrkörünkre jellemzõ, felgyorsult zaklatott mai élet", aminek a kimenetele társadalmi léptékekben mérve egyelõre nem látható.
"Egy azonban biztos: a jó életérzésünkhöz, a belsõ harmóniánk megõrzéséhez az emberi kapcsolatok a legfontosabbak" - hívta fel a figyelmet Harmatta János.

MTI - Kanizsa