Rendben, ha az idõközben kult-filmmé vált olasz Ultra, vagy éppen az angol Futballfaktor alkotását vesszük alapul, nem teljesen modellezzük azt a megszállottságot, mely néhány kanizsai baráti kört rendszeres meccs-látogatásra sarkall, de a szerelem közös: labdarúgó- és kosárlabda-mérkõzések becserkészése – külföldön. A brit mû Tommy nevû fõhõse ugyan nem él mintaéletet, kulcsmondata találó: „Tottenham-meccs idegenben? Imádom…”

Nos, sok szegmensében ez jellemzi a mi jóval konszolidáltabb drukkereinket is – vadászat a csapatsportok utánozhatatlan lelátói hangulatára, no és a színvonalas játéktéri produkciókra.
– … 4500-an biztosan voltak a csarnokban, pedig az interneten ezerrel kevesebbet írtak – vágott rögtön a közepébe Kereskai Péter, aki ismerõseivel rendszeresen Zágrábba ruccan át a Cibona Zagreb euroligás kosár-meccseire, ilyenkor õsszel akár kéthetente. – Mindenesetre legutóbb óriási mérkõzés volt az izraeli Maccabi Tel-Aviv ellen, melyet végül két ponttal nyertek a hazaiak.

Pontosan annyival, ahány éve a kanizsai sportélet vezetésében is ismert Péter rendszeresen kijár a horvát fõvárosba. Az élmény nem mindennapi, hiszen Zágrábban a kontinens top-csapatai vizitálnak hétrõl-hétre, s ha a dél-zalai kosárrajongóknak szerencséje van, a Cibona továbbjut a csoportkörbõl, jöhet az újabb meccs-élmény. Bár addig is lesznek történések:
– Következõ héten például a görög Olympiakosz érkezik, mely egyértelmûen Euroliga-elsõségre tör, s ezért nagyon megerõsítette keretét – elemzett Péter. – De a Cibonát sem kell félteni, idõközben jött még hozzájuk két amerikai, és a zágrábiaknak nem csupán az európai, hanem a hazai porondon is bizonyítaniuk kell, mivel nem õk lettek a bajnokok.
– Elsõ alkalommal pont egy Cibona–Maccabi párosításon voltam a társasággal, s onnantól egyetlen meccsrõl sem hiányoztam – veszi át a szót Gondi Zoltán, a dél-zalai baseballosok vezetõje. – Testnevelõ tanárként egyébként ez szinte számomra egy szeminárium, melynek keretében az élsportra nyílhat rálátásom.
S ha már Zágráb a célállomás, rögtön beugorhat az abszolút kényelem, hiszen…
– … tényleg szenzációs, hogy 120-150 kilométeren belül nívós férfi Euroliga-párharcokra válthatunk jegyet – így Zoltán. – Bocsánat, nem is jegyet, hiszen valamennyien bérletesek vagyunk, ami további kedvezményekkel is bír. No, és az sem utolsó szempont, hogy akár kirándulásként is felfoghatjuk a dolgot, mivel volt már rá példa, hogy karácsonyra a horvátoknál vásároltunk be.
Ebbõl a szemszögbõl jóval komolyabb útra kelésekrõl tart élménybeszámolót Vidovics Ferenc, aki barátaival a magyar labdarúgó válogatott idegenbeli fellépéseire kerekedik fel, általában egy piros-fehér-zöld Nagykanizsa feliratú lobogóval.
– Utoljára Stockholmban jártunk a VB-selejtezõn, de a közelmúlt hatalmas élménye volt a júliusi csehországi U19-es Európa-bajnokság – vág bele az egykori ultra, vagyis fanatikus, aki annak idején a Nagykanizsai Olajbányász mellett szervezõdött Arancia Meccanica oszlopos tagja volt. – Ilyenkor 3-4 napra tervezünk, s végiglátogatjuk a helyszín környékbeli nevezetességeit is. Na jó, azért némi sör is fogy ilyenkor… – teszi hozzá mosolyogva.
Ferenc, ahogy fentebb írtuk, egykor a nagy divatját élõ szurkolói csoport-alakulások kellõs közepén találta magát, de ehhez azért némi futball-szint is elengedhetetlen feltétel volt... Ebbõl alakult aztán ki idõvel jelenlegi „hobbijuk”:
– Mivel a labdarúgás iránti rajongásunk töretlen volt, úgy gondoltuk, hogy váltunk válogatott szintre – szólt a magyarázat a felsõbb szintre lépésrõl. – Én elõször ’98-ban voltam a mai kereteink között válogatott meccsen, s a mostani következõ túránk november 19-én Belfastba lesz, ahol az észak-írekkel játszunk. Mondanom sem kell, nagyon várjuk.
Az igazi sztratoszféra azonban a labdarúgás világában a Bajnokok Ligája, de errõl már Kuzma László beszél, aki „civilben” postás. Az õ „körzete” Kanizsán kívül leginkább Milánó, ahová legtöbbször kiskanizsai barátaival utazik:
– Legutóbb pont szerencsénk volt, mivel két BL-meccset is össze tudtunk kötni – fejtegette a „Nyulas” becenévvel is bíró foci-szerelmes. – Kedden a szenzációs hangulatú Juventus–Real Madrid derbin voltunk, majd egy, a torinói stadiontól tíz percre lévõ szálláson aludtunk. Másnap aztán irány Milánó, ahol az Inter találkozóját néztük meg a San Siróban. Az észak-olasz területnél talán csak a német stadionok a jobban elérhetõek. Róma kocsival már messze van, így a múlt szezonban az AS Roma-Manchester United párosításra repülõvel mentünk. Hát, mit mondjak, a gépen fogtam erõsen „a karfát”, úgyhogy autóval jó nekem Milánó is…
Aztán, lám, néha a futballtól is lehet már csömört kapni, ez Horváth Ferenc szavaiból tûnik ki:
– No, igen, volt ez a két BL-meccs, hazafelé pedig szólt az egyik haver, be kellene mennünk Udinébe az Udinese – Tottenham Hotspurs UEFA Kupa-meccsre. Na, ekkor mondtam, hogy elég volt a fociból, irány haza…
Azért ne legyenek kétségeink, futballõrültjeink ezt be fogják pótolni…
Polgár László