Tartalmas programja volt szerdán a városunkba érkezett államtitkárnak. Dr. Rétvári Bence a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból beszámolót hallgatott meg képviselõtársától, Cseresnyés Pétertõl a Városházán az elmúlt három év eredményeirõl. Közösen tájékoztatták a sajtót a Nagykanizsát kedvezõen érintõ legújabb olasz beruházási tervekrõl. Megnyitotta a „Közösségek célkeresztben” címet viselõ kiállítást és feltöltötte a Nagykanizsai Polgári Egyesület facebook oldalára a középiskolás verseny feladatlapját. Befejezésül fórumot is tartott az érdeklõdõknek.

- Cseresnyés Péter képviselõ barátom egy nagyon vastag táskát hoz magával, vagy az orra hegyén, vagy a kezében van a kis olvasószemüveg. Nála sosincs üresjárat, iratokat tanulmányoz, ennek meg is van az eredménye. - számolt be parlamenti tapasztalatairól az államtitkár. - Munkahelyeket mentett meg a GE gyárában, sok-sok itteni családnak az egzisztenciájának megõrzéséhez járult hozzá. A kormány sikeréhez az is kell, hogy legyen a városok élén rátermett ember. A munkahelyvédelmi akciótervvel 700 000 ember munkahelyét sikerült megtartanunk. Ez egy óriási szám, ha figyelembe vesszük a foglalkoztatottak számát. Emellett folyamatosan tárgyal észak-olasz befektetõkkel és másokkal, új munkahelyeket sikerült idehoznia. - jellemezte dr. Rétvári Bence városunk polgármesterét. - Ez a választás kimenetelében is meg fog mutatkozni, mert az emberek látják, ki az, aki eredményeket tud felmutatni, s ki az, aki csak gyûlölködik.
Hallgatom a híreket, a szocialisták folyamatosan akcióznak. De valahogy sohasem beszélnek arról, hogy 2003-ban vagy 2005-ben valami milyen jó volt, amit tovább szeretnének vinni. A baloldali kampányban nincs semmi konkrétum, csak gyûlöletkeltés. Azt keresik, mibe tudnának, valamilyen ideológiai ügyben, belekötni. Hol tudnának feszültséget szítani, akár saját korábbi álláspontjukkal szembefordulva. Nincs is valami sok, amivel dicsekedhetnének. Adósságban hagyták az államot, adósságban hagyták az önkormányzatokat, adósságban hagyták a devizahiteleseket, adósságban hagyták a kórházakat és adósságban hagyták az egész oktatási rendszerünket. Ezeket egyenként kellett nekünk elõvenni és segíteni. Az adósságszolgálat akkora volt, gondoljanak bele, hogy ebbõl a pénzbõl a lakástámogatási rendszert megnövelhettük volna hét és félszeresére. Az áfát megfelezhettük volna, a személyi jövedelemadót megfelezhettük volna. Vagy minden cégnek a társasági adóját egy évnyi adósságszolgálatból három évre elengedhettük volna. - a nagyságrend érzékeltetése után az államtitkár rátért arra, mire ment el ez a felvett irdatlan hitel. Kisemberek helyett a bankokat konszolidálták.
Azért azt ne feledjük, Gyurcsány Ferenc nem változtatta meg az álláspontját a határontúliak kettõs állampolgárságával kapcsolatban. Egy helyet javított az országos listán a négy évvel ezelõttihez képest, de más kérdésben sem kért bocsánatot. Október 23-a miatt sem, a felvett hatalmas IMF hitel miatt sem. Õ és Bajnai Gordon elköltötték, az Orbán-kormány meg visszafizette. Úgy látszik, ez a munkamegosztás. A szocialista kormányok felveszik, a jobboldali kormányok pedig törlesztik a kölcsönöket. Margaret Thatcher mondta egyszer: „Én még nem láttam olyan szocialista kormányt, amely visszafizette volna azokat a hiteleket, amelyeket felvett.” Semmiért nem kért elnézést, semmirõl nem mondta, hogy a jövõben talán másképp csinálja. Így hát jó okunk van rá, hogy tartsunk Gyurcsány Ferenctõl. Õ az igazi vezetõ. Önök el tudják képzelni, hogy az elsõ Mesterházi-kormány ülésére alázatos sportminiszterként besomfordál?
Mesterházi Attila ugyan a múlt hétvégén miniszterelnök-jelölti bemutatkozó beszédet tartott, de az más országban elsõ és utolsó ilyen beszéde lett volna. Hiszen le kellett volna mondania. Eddig tagadtak mindent, hogy ott kötélrõl lett volna szó, de idefele jövet hallottam a rádióban, hogy Tóbiás József, a pártigazgatójuk azt mondta: õ ott volt, mindent hallott, de Mesterházi Attila nem a köteles közbekiabálásra reagált. De hisz’ ez önleleplezés. Ha valaki belemegy ebbe a hazugságspirálba, abból nem lehet kijönni. Úgy vagyok ezzel, mint 2002-ben Lendvai Ildikó kijelentésével: - Lassan mondom, nem lesz gázáremelés. Lehet, hogy csak a mi hallásunkkal van baj? Lehet, hogy igazából azt mondta, 15-ször emeljük az árakat, csak mi hallottuk rosszul? A bajai videónál ugyanebbe keveredtek bele. Náluk volt, nem volt náluk, aztán mégis náluk volt.
Török Zsoltnak volt egy hasonló mondása, még az Alaptörvény vitájában: a Magyar Szocialista Pártnak nincs alkotmány-tervezete, de abban benne volt a Legfõbb ügyész interpellálhatósága. Ez olyan, mint Simor András: nincsenek offshore cégeim, de eladom õket… A logika, úgy látszik, csak minket szorít keretek közé. Hazugság hazugság hátán. Elnézést sem tud kérni Mesterházi Attila. – Valóban, hibás választ adtam, jogállamban nem lehet kötelet ígérni. – de nem, mindenkit perrel fenyeget. Három évig mondták, hogy most aztán megújulunk, s mi lett a végén? Ugyanazokat hívták vissza, legfeljebb Kóka János hiányzik, aki azt mondta, a békákat sem kérdezik meg, mielõtt a mocsarat lecsapolják. Itt elhumorizálunk, de nagyon nagy tétje van a választásnak. Bármit ígértek korábban, mindig az ellenkezõjét csinálták. Nincs semmi okunk feltételezni, hogy a szocialisták most másképp tennének, hiszen ugyanazok vannak együtt, mint korábban. Medgyessy Péter dicsérte a családtámogatási rendszert, ám amikor kormányra került, megnyirbálta. Elvették a harmadik évi gyes lehetõségét, a családi adókedvezményt megszüntették.
A családtámogatási rendszer nekünk, kereszténydemokratáknak különösen fontos, egy egész filozófiát építettünk erre. Van a család bevételeinek egy része, ami a gyermekek fenntartására fordítják, ehhez az államnak semmi köze. Adórendszeren kívüli jövedelem, ezért nem adóztatjuk meg. Egy gyerek után 62 500 forint, a második után ugyanannyi, a harmadik után 200 ezer. Kivettük az adórendszerbõl. Erõsebb a családnak az önrendelkezési joga, mint az állam adóbeszedési fõhatalma. Nem azokat támogatjuk, akik a gyerekbõl élnek, hanem azokat, akik a gyerekekért.
Tud valaki mondani egy valamit, amit a korábbi szocialista kormányok tettek a devizahitelesekért? Etikai kódexet fogadtattak el a bankokkal. Ez körülbelül annyi relevanciával bír, mint az MSZP hívõ tagozata. Mi kellettünk, hogy 160 ezer családnak lehetõvé váljon a végtörlesztés, az árfolyamgát rendszerébe még többen léptek be.
Lelki megújulásra van szükség, mint Alaptörvényünk is fogalmaz. Ebben sokat tudnak segíteni az egyházak és jó, hogy ott vannak az iskolákban hittant tanítani. A lelki megújulást a polgármester úr is fontosnak tartja, ezért támogatja az ilyen kiállításokat, rendezvényeket. Hogy egy irányba nézzünk, hogy bízzunk a másikban. Amit leépített a kommunista rendszer, ezek a legnagyobb bûnei. Nem csak a kádári adósság. Egymásban nem bíztak az emberek, a besúgót látták mindenkiben. A tulajdont nem becsülték, mindenki hazavitt, amit tudott. Az igénytelenség kultúráját honosították meg, a célnak az is megfelel alapon. Ezen a téren is lelki megújulásra van szükség.
Gyurcsánynak van egy listája, rajta van, hogy a Vatikáni szerzõdést felülvizsgálná. Nem tudom, hol sulykolták bele az egyházról alkotott képet, Pápán-e, ahol rendszeresen bérmálkozott, mint mondta. Pedig – visszatérve a vatikáni szerzõdésre - az arról szól, hogy az egyházi intézmények ugyanazt a fejkvótát kapják meg, mint az államiak. Miért érne kevesebbet az a gyerek, aki oda jár, vagy az a tanár, aki ott tanít? Több százezer embert minõsítene másodrendû állampolgárnak Gyurcsány Ferenc, ha tehetné. Ezek után teljesen mindegy, hogy itt helyben egy baloldali ember mit mond: jóban vagyok a plébános atyával, eljárok a szertartásokra. Ha beül az autójába, a Parlamentben szavazógépként ugyanúgy megszavazza ezeket Gyurcsánynak, mint ahogy megszavazta éveken át. Hiába a mézes-mázos szavak, hiába a szép mosoly, ha odamegy, ugyanúgy megszavazza, hogy másodrendû állampolgárok legyenek, akik egyházi iskolában tanítanak vagy tanulnak.
Tudom, hogy lesz itt is rezsicsökkentõ fórum, de engedjék meg, hogy így a vége felé a hét szocialista fõbûn közül kiemeljem, amit a 15-szöri rezsiemeléssel tettek. Az egésznek az alapja a Horn kormány alatt a közmûcégek privatizációja, amikor az akkori szocialisták 8 %-os profitot garantáltak a szolgáltatóknak. Bajnai Gordontól hallottuk, ha hatalomra kerül, olyan intézkedéseket fog hozni, ami fájni fog. Csak megszorításokban tudnak gondolkozni. Ez egy érdekes közgazdaságtan: ha fáj, akkor jó. Remélem, az orvosok nem gondolkoznak így, mert akkor el vagyunk veszve. Bár kiskoromban nekem is mondtak olyat, ha csíp, az jó, akkor gyógyít. Nem feltétlenül kell népi gyógymódok szerint kormányozni. Az elmúlt évben be tudtuk bizonyítani, hogy nem kell az embereket sanyargatni, hogy az állam fizetõképességét fenntartsuk. Tudtunk adót csökkenteni, tudtunk béreket emelni, mégis egyensúlyban maradt az államháztartás. Visszatérve a 8%-os garantált profitra. Emelgettek a szocialisták - akik elvileg a kisemberek pártján lennének -, közben mondogatták, fájni fog, de aztán jobb lesz. Kicsit húzni kell a nadrágszíjon. Ezt mindig hallottuk a szocialistáktól. Ezért vették el a 13. havi fizetést vagy nyugdíjat. De eközben egyetlen egy szolgáltatónak sem mondták: húzzák meg a nadrágszíjat, mert annak a nyugdíjasnak most kevesebb a bevétele. Hol van itt a népképviselet? Ez cégképviselet. És ez a párt mondja magát baloldalinak, amely a kisembereknek, a nélkülözõknek az érdekeit szolgálná? Holott a minimálbéren alig emeltek. A jobboldali kormányok emelték igazán, mindkét ciklusukban. Innen érthetõ, miért foglalkoznak szimbolikus ügyekkel, ezért lesz egyre személyeskedõbb a kampányuk. Mindenre számíthatnak tõlük, mert nem tudnak említeni saját eredményeik közül semmit. Nem jó nekik, ha visszanézünk az õ idõszakukra, ha összehasonlítjuk a miénkkel. De mi bízunk önökben: elmondják sok türelemmel és empátiával, hogy mások is inkább a saját tapasztalatuknak higgyenek.

Február 25-ig látogatható a kiállítás

„Közösségek célkeresztben” a címe a dr. Rétvári Bence államtitkár által megnyitott kiállításnak. A városi könyvtár kávézójában már hetedik alkalommal rendez A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja elõtt tárlatot az NPE. A témát idén az elmúlt száz év azon törekvései nyújtották, mely a nemzeti közösség rombolását célozták. És megbizonyosodhat a látogató, 2004. december 5-nek megvoltak az elõzményei.
„A hatalommal szemben az alávetettség megszüntetésére soha nem a tömeg, soha nem az egyén, hanem mindig csak a közösség képes. A magát balliberálisnak nevezõ hatalom ezért tartja saját számára a legveszélyesebbeknek a közösségeket. Minél szervesebbek ezek, annál veszélyesebbek a balliberális hatalomgyakorlás szempontjából, és annál inkább felszámolandók, megszüntetendõk. Ahol a hatalomnak a közösség veszélyforrás, ott meginognak a családok, elerõtlenednek a vallási közösségek, és recsegnek-ropognak a legnagyobb szerves csoport, a nemzeti közösség kötelékei. Ez történt Magyarországon 1918–19-ben, amikor a XX. században elsõ alkalommal gyakorolhatott hatalmat a balliberális erõközpont, majd 1947 után negyven évig, amikor ugyanezen erõ másik alakzatban uralta az országot…” - olvassuk.
Ám az a három erdélyi népdal (a Menaságra repülõ madárról, a Kolozsváron katonáskodó szeretõrõl és a körösfõi kertek alatt arató kislányokról), amelyet a kiállítás megnyitó közönsége az államtitkár úr szavai elõtt egy piarista diáklánytól hallgatott, azt is kifejezte, erõsebb a nemzeti összetartozás.

Kanizsa

További képek a galériában.