Mészáros Mátyás, a fiatal tehetséges író múlt év végén mutatkozott be az olvasóközönségnek elsõ kötetével. Az éjszaka színei soha el nem évülõ filozófiai kérdések és értékek köré szervezõdik. A megjelenése óta bekerült a top négybe, a legnagyobb közösségi oldalon gyûjti a kedvelõket, valamint a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is bemutatják.

Fiatal kora ellenére sokat tapasztalt, sok helyen járt, sokféle munkát vállalt. A magyar szakos tanári diploma megszerzését követõen, többek között kiadásra váró könyveket lektorált, de hivatásos katona is volt. A könyvén leginkább Dosztojevszkij hatása érezhetõ, azonban egy párhuzamos szerkesztés révén a mai kor problémáira, kérdéseire is rámutat.
– A könyv gondolata három és fél éve, nyáron ötlött fel bennem, amikor az államvizsgára készültem és a kezembe került Michel Foucault: Én, Pierre Riviere, aki megöltem anyámat, húgomat és öcsémet címû tanulmánykötete – emlékezett vissza Mátyás. A kötet arról szól, hogy Pierre Riviere az 1830-as években kiirtotta a családját. Ezt követõen elment otthonról, feladta magát a rendõrségen és írt egy önvallomást, melyet átadott a hatóságoknak. Ezt az önvallomást Foucault mellékeli a kötetben, valamint a rendõrségi, bírósági jegyzõkönyveket, és a szemtanúk, továbbá a család életben maradt tagjainak beszámolóit is. Ezeket elolvasva, azt tapasztaljuk, ugyanazt a tényt mindenki másképpen mondja el.
– Ez ütött szöget a fejembe. Mennyire érdekes, ugyanezt tapasztaljuk meg a mindennapok során: ugyanazon dolgokról, mindenki máshogy nyilatkozik. Ez jelentette a határpontot, amikor megkérdeztem magamtól, én miért nem írok könyvet – nevetett Mészáros Mátyás.
A karakterek megteremtése, saját bevallása szerint nagyon nehéz volt. Mindegyiknek más nyelven kell beszélnie, hogy elhiggye az olvasó, az a karakter valóban létezik a regénytérben. Mégis a könyv filozófiája és eszméje nem a szereplõkre, hanem sokkal inkább az olvasó válaszaira helyezi a hangsúlyt, hogy miképpen reflektál a szereplõk tetteire. Az írásnál nagy hatással volt rá kedvenc írója, Dosztojevszkij, és az már a kezdeteknél biztos volt, õ meg fog jelenni a szövegben.
– A történet alakításánál a legfontosabb szempont, hogy ne legyen se langyos, se akciódús, hanem dinamikusan vezessen minket: mozgassa meg az emberek lelkét és eszét egyaránt, azaz válaszokra késztessen. Az elsõ cselekményszál egy feljegyzés keretében narrálódik. Egy 19. századi orosz elmegyógyintézetet látunk, ahol tébolyultakat, megmételyezetteket kezelnek, de titokban olyan politikai bûnözõket tartanak fogva, akiket tudásuk és ismeretségeik révén nem lehet szabadon hagyni, de megölni sem; találunk itt például bérgyilkost, kémet vagy éppen fegyverkereskedõt. Azonban egy nap az egyik rab közli a többiekkel, el kell szöknie, de hogy ki õ és sikerül-e neki, az a könyvbõl kiderül – ismertette a regény alaptörténetét az író.
Majd hozzátette, ezzel a történettel párhuzamosan, a modern korban a feljegyzést bizonyos érdekcsoportok vadásszák. Hogy kik õk és miért, az is kiderül a könyvbõl. Annyit elárult, egy tõlünk távol álló szókincset helyez szembe, a mai, redukált, gyakran színtelen kommunikációval. Az elsõ történetben olyan szavakat és mondatszerkezeteket használt, melyek a 19. század regénynyelvére jellemzõk, míg a párhuzamos történetben, mely nyelvében és stílusában is különbözik az elõzõtõl, a karakterek szókincse minden ízében modern beszédstílus.
– Írás közben az Etimológiai szótárral keltem és feküdtem. De megérte, hiszen a visszajelzések nagyon pozitívak. Amit ki akartam csikarni a képzeletbeli ideális olvasóimból, azt ki is csikartam. Megmozgattam a fantáziájukat, valamint a nyelvi memóriájukat. Maximális sikernek élem meg, az olvasók pedig élménynek. Jelenleg újabb könyvet tervezek, mely az értelmezés határait feszegeti, de ennél többet nem árulhatok el – zárta Mátyás.
Mészáros Mátyással legközelebb április végén, a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon találkozhat az olvasóközönség, ahol két órán keresztül dedikáltathatják köteteiket az íróval.

Varga Mónika