Az erõs vidék és az erõs város együttmûködésének szimbóluma a „Vásár(olj)Kanizsán!” termelõi vásár – hangsúlyozta Cseresnyés Péter, városunk polgármestere és országgyûlési képviselõje, hozzátéve –, hogy mindezzel és a március 8-án elsõ alkalommal megrendezésre kerülõ Kanizsai Böllér Bemutatóval egy olyan hagyományt is meg kívánnak teremteni, amely a közösségi identitás mellett azt a tradíciót is erõsíti, amelyet gyerekként sokan még megélhettünk.

– Az elmúlt hónapok minden elsõ szombatján egy új kezdeményezéssel találkozhattunk a Vásárcsarnokba lépve: a „Vásár(olj)Kanizsán!” programjával. Mi indította arra, polgármester úr, hogy egy ilyen kezdeményezést támogasson?
– Ez egy olyan, a városhoz és a térséghez mélyen köthetõ kiváló ötlet, amelyet nem szabadott, hiba lett volna elveszni hagyni, mert akkor az ötlettel együtt azt a sajátságos kultúrát, vásári hagyományt és történelmi múltat is megtagadjuk, amely oly’ értékessé és egyedivé teszi Nagykanizsát és az itt élõ embereket. Ez a kezdeményezés több szempontból is szimbolizálja e várost, és az elmúlt évek gondolkodását. Egyrészt, azt a tradíciót hozza el a jelenünkbe, amely valaha alkalmassá tette Kanizsát az erõs közösség megteremtésére, egy gazdag és színes múlt felépítésére, így azt gondolom, hogy a jövõnket, az itt élõk identitását is erre a tudásra és hagyományra érdemes felépítenünk.
– És a második érve?
– Másrészt, az elmúlt esztendõkben polgármesterként és képviselõként is azt a fontos stratégiai célt követtem, miszerint e szûkebb régió a déli országhatár és a határon átnyúló gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatok erõsítésével tud fejlõdni. Nagykanizsa és a térség a korábbi évszázadokban szerves egységet alkotott, még Dalmácia településeivel is, együttmûködtek és támogatták egymást. Nagykanizsa piaca azért lehetett híres vásárhely, mert dolgos emberek megtermelték azt a minõségi árut, amit itt értékesíthettek. A város nem létezhetett a térség nélkül, mint ahogy a térség települései a városban eladott termékekbõl éltek. Az erõs vidék és az erõs város együttmûködésének szimbólumává válhat a sikeres termékvásár ötlete.
– Mi a legfontosabb célja, üzenete Ön szerint a termékvásárnak és a Böllér bemutatónak?
– A kiindulásunk az volt, hogy felkeltsük az emberek figyelmét. Fontos, hogy a Vásárcsarnok népszerû és pezsgõ életet éljen, de talán még fontosabb, hogy a kiváló magyar áru eljusson az családok konyháiba, és igény teremtõdjön arra, hogy a helyi termékek elõnyt élvezzenek az importtal szemben, és így az értékeink megismerésével a lokálpatriotizmus is megerõsödjék. Ez a fenntartható gazdaság felé egy kis lépés. És én a magam részérõl külön örülök annak, hogy az eddigi vásárok iránt nagy volt az érdeklõdés, ami azt mutatja, hogy a kanizsai emberek szeretik tudni, hogy milyen termék és étel kerül az asztalukra, hogy ismerjék az eredetüket, és egészséges életet élhessenek. A Böllér Bemutató pedig mindezt kiegészítve azt a célt szolgálja, hogy a lassan már feledésbe merülõ disznóvágásról és a disznóvágáshoz kapcsolódó házi ételekrõl is többet megtudjunk, újra, hiszen e hagyományok régen a mindennapi élet részei voltak. E fesztivál a vásár rendszerré növekedését segíti, mert szeretnénk a jövõben nagyobb helyen, több attrakcióval és több helyi termelõvel, biotermelõvel és kézmûvessel együttmûködni.
– Vagyis a növekedés a távlati, stratégiai célkitûzés?
– Igen, ezt jól látja. Mindig is a kis lépések híve voltam, ám ezeket hatékonyan és tervszerûen kell megtenni, különben céltalanná válnak. Persze a kis lépések sokszor nem látszódnak rövid távon, mégis hiszek benne, hogy csak egyenesen lehet haladni. E vásár és fesztivál is része annak a hosszú távú gondolatnak, miszerint Nagykanizsa a jövõben a térség és a határmente központjává válik, amire komoly esély és lehetõség van. Éppen a Böllér Bemutató napján várhatóan találkozom Csáktornya és Lendva vezetõivel, ahol a további együttmûködésekrõl beszélünk majd. A velük való kapcsolat a pályázatokon keresztül rendkívül hatékony és kiváló, nagy lehetõség rejlik benne. Az észak-olaszországi városokkal és vállalatokkal az épített kapcsolatokban is komoly lehetõségek vannak; ezt akarjuk erõsíteni egy konferencia megrendezésével március hónapban. Mindezek a feladatok összességében egy olyan jövõt szolgálnak, melyet fontos folytatni, mondhatnám úgy is, hogy érdemes ebben is hagyományt teremteni.
Lehota János