Rohanó világunkban, melyben látszólag inkább a pénz számít az EMBER helyett, több új jelenséggel kell szembenéznünk. Olyan gondok, problémák merülnek föl az iskolákra és óvodákra bízott gyermekek fejlõdése, nevelése során, melyek közös gondolkodásra késztetnek bennünket – óvónõket, tanítókat egyaránt.

A rendezvény elsõ évében (2006) az óvoda és iskola közti átmenet volt a fõ témánk. Külön kiemeltük a gyerekek gondozását, szokásaik kialakítását. A figyelem és az önfegyelem fejlesztésérõl is sok szó esett. Majd az iskolai tanulás elõkészítésérõl váltottunk szót.

Tavaly arról folytattunk eszmecserét, hogy miként lehet megszólítani a mai szülõket, és milyen eszközökkel, módszerekkel vonhatjuk be õket a közös nevelõmunkába. A konferencián rávilágítottunk napjaink legégetõbb nevelési problémáira. Olyan példákat, helyes utakat kerestünk, melyek követhetõek a mai szülõk számára. Szót ejtettünk a gyerekekkel való együtt játszás fontosságától a helyes szeretet megéléséig sok gyakorlati példán át mindarról, amelylyel – a kettõs nevelés elkerülése érdekében – a szülõket segíthetjük.
Idén az érzelmi nevelés nagy témáját indítottuk útjára, elsõ lépésként a zenei nevelést emeltük ki. A Mathia Károly vegyeskar nyitotta a délutánt lélekemelõ, igényes éneklésével. Majd Ráczné Bella Cecília karnagy, az iskola énektanárának elõadásával folytatódott a rendezvény. Tartalmas összefoglalót hallhattunk az érzelmi intelligencia fontosságáról, s annak megnyilvánulásairól az énektanítás, zenei nevelés eredményeképpen. Odaadó figyelemmel hallgatták a város óvónõi és a piarista tanítók az élvezetes, szemléletes elõadást. Az együtt éneklés örömteli pillanatai sem maradtak el.
Vizeliné Walter Mónika tanítónõ így látja: „Az a gyerek, aki az ember õsi ritmusérzékét képes újra megtalálni magában – mondókákkal, népi játékokkal vagy a zenetanulás során –, észrevétlenül tesz szert olyan koncentrációs képességekre, melyek híján még egy jó eszû gyerek is – szétszórtsága miatt – hátrányos helyzetbe kerülhet.”
Dobóné Szilajka Erzsébet tanítónõ az alábbi témát vezette föl: hogyan lehet feloldani a gátlásokat, a szorongást zenével, énekes játékokkal. „Már az õsemberek együtt zenéltek a vadászat elõtt, hogy csökkentsék a félelmüket. A zene hatása azóta mit sem változott. Az énekes játékok alkalmat adnak a sikerélmény átélésére minden gyermeknek. Ugyanakkor nem idéznek elõ kudarcot sem, mert a szabályban vétett hibát az ének, a folyamatosság feloldja.”
„A szociálisan hátrányos helyzetû, kognitív fejlõdésükben kevéssé támogatott gyermekek szintén profitálnak a zeneoktatásból. A zenélõ gyermekeknek javul a szociális viselkedésük és az iskolai teljesítményük, kevesebb közöttük a kiközösített. A zenei nevelés hozzájárul az agresszió csökkentéséhez; a zene tapintatosságra és odafigyelésre tanít” – mondta Skoda Mária tanítónõ.
A bevezetõket az óvónõk rendkívül gazdag hozzászólásai követték. Bemutatták és elmondták, hogy az éneklés és az énekes-mozgásos játékok, a mondókák elengedhetetlenek ahhoz, hogy gyermekeink teljes, lelkileg-érzelmileg-értelmileg egyaránt egészséges emberekké válhassanak.
Ahogy Kodály Zoltán mondta:
„Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ÉNEK... Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettõl csak az ének szelleme véd meg.”
Szentgyörgyi Ildikó (szervezõ - tanító)