443 éve, hogy Thury György, a Zalaság legnagyobb védelmezõje az életét vesztette. Ennek alkalmából a Thúry Baranta Közösség és az NTE 1866 Egyesület Íjász Szakosztálya hagyományos megemlékezésén vehettünk részt. három felvonásban.

Amint azt Vörös András a szervezõk képviseletében elmondta, ez a rendezvénysorozat a teljességre törekedett. A kulturális értékek megidézésén túl, némi földi erõpróbát is gyakoroltak. Március 29-én a Medgyaszay Házban a Kanizsai Kulturális Központtal közös rendezésben egyedülálló koncert volt neves magyar elõadókkal. Kátai Zoltán énekmondó, Thury idejét legjobban megidézni tudó elõadómûvészen túl a X. század és a modern korunk mûfajából is hallhattunk ízelítõt. Az eseményt egy szertûz nyitotta, mely – megtudtuk –nemcsak Thury György emléke elõtt tisztelgett, hanem a tavaszi nap-éj egyenlõségre, mint õsi, természetközeli vallásunkra is emlékeztetett.
A programsorozat a városunkban található Thury György szobrok megkoszorúzásával folytatódott április 4-én, majd azt követõen a hagyománytisztelõ közösségek tagjai a Thúry Baranta Barlangban hallgathatták meg Csepin Pétert, a várpalotai Bakonyi Poroszkálók Hagyományõrzõ Egyesület vezetõjét, aki négy társával végvári idõket idézõ viseletben, lóháton érkezett. Összesen négyszáz kilométert lovagoltak tíz nap alatt, hogy a nagykanizsai csapattal együtt tehessék meg az utat Thury György halálának színhelyére, Orosztonyba. Thury György révén Nagykanizsa és Várpalota között elindult egy kulturális kapcsolat, és a két város hagyománytisztelõ közösségei által szervezett programokat kölcsönösen látogatják.
A múlt pénteki estét a nagykanizsai Bojtár zenekar zárta kiváló népzenei koncerttel és Kócza Attila által vezetett táncházzal. Az utat másnap ötven elszánt ember teljesítette gyalog és több mint húsz lovas csatlakozott az úton a portyázókhoz, szintén viseletben. Volt, aki még hat hónaposan, babakocsiban és volt, aki közel hatvan évesen. Jó pár kisiskolás leány és legény járta le a 30 km-es túrát, mely emlékezetes teljesítmény és élmény marad nekik.
A szerevezõk elmondták, hogy feltett szándékuk a legnagyobb közönséget megszólítani, és örülnének, ha majd az ötödik portyán már testvérvárosainkból is hívhatnak érdeklõdõket, hiszen a közös történelmi gyökerek összekötnek minket.
A Thury György emlékére állított kopjafánál az ünnepség során a hat éves Vörös Luca mondott verset és a Tuboly család három fiúgyermeke énekelt. A megemlékezés egy egyedülálló, a koronázási szertartásokhoz hasonló eseménnyel zárult: a portyázók az úton egy marék földet vettek fel – ahol nekik tetszett –, hogy azt majd a kopjafánál helyezzék el, kifejezve hogy azt a területet ahol jártak Thury György védte, és bár a csatát ott 443 éve elveszítette, mi még mindig magyarul beszélünk és Magyarországnak hívják helyet ahol élünk. Az eseménysorozat legfõbb célja, hogy hazafias élményeket adjanak a gyermekeinknek, hogy a kötõdésük hazájukhoz erõs legyen akkor is, amikor a fogyasztói társadalom messze küldené õket a magasabb jövedelem reményétõl hajtva.

Farkas Tibor