A 2006-2010-es önkormányzati ciklus félideje alkalmas arra, hogy megpróbáljuk áttekinteni a történéseket, megérteni a döntések motivációit, rendszerezni a tapasztalatokat, esetleg a jövõ érdekében változtatni a célokon, változtatni a magatartásunkon.

A történések sorolása közben minduntalan beleütközünk olyan jelenségekbe, amelyek alapján arra következtethetünk, hogy Nagykanizsán a bajok gyökere sokkal mélyebben van, mint egy-egy „ügy” jó vagy rossz kezelése.
A problémák feltárása soha nem lehet teljes körû, csupán egy közös gondolkodásra ösztönzõ áttekintésre vállalkozhatunk – a helyzetünkbõl adódóan – természetesen az ellenzék szemszögébõl.
Az alapok hiánya, deformált gondolkodás, hatalmi technikák:
Gyakran támadt olyan érzésem az elmúlt két esztendõben, hogy a FIDESZ és képviselõinek a többsége nem értette meg és ma sem érti, a rendszerváltáskor mindanynyiunk által önként vállalt és képviselt legfontosabb demokratikus alapelveket.
A vallott értékrendbeli különbség és ennek pártok által történõ kifejezõdése önmagában nem jelenti a permanens szembenállás szükségességét, sõt éppen az együttmûködés kényszere és a vállalt kompromisszumok eredményezhetnek a polgárok széles tömegei számára elfogadható megoldásokat.
Az egészséges kompromisszumok kialakításához elsõsorban a többség által gyakorolt gesztusok és engedmények szükségesek, mint ahogy ezek elmaradása következtében a polgárok számára vállalhatatlan döntés is, a többség felelõssége.
Gyakran érzékelem, hogy a polgármester és a FIDESZ által alkotott többség túlértékeli azt a szerepét, amelyet az önkormányzati testületben, bizottságokban betölt.
Tessék végre tudomásul venni, hogy az önkormányzat közgyûlése nem azonos a várossal, még csak nem is a várost közvetlenül irányító, utasításokat adó, csúcsszervezet, hanem – a népképviselet elvén választott – testület, amely a város mûködését rendeletek és határozatok útján szabályozza.
A város sokkal több ennél, egy organikus együttélés a független polgárok, az általuk létrehozott civil közösségek, az embereket kiszolgáló intézmények, és a gazdasági szervezetek számára.
Az európai modern konzervatív pártok, vagy a nemzeti elkötelezettségüket akár nevükben is hangsúlyozó nemzeti pártok (a Balkánt és Kelet-Európát kivéve) képesek olyan módon kifejezni értékeiket, olyan intézkedéseket tenni, amelyek jelentõs támogatással bírnak, akár jobb, bal, vagy éppen liberális gondolkodású polgártársaik között is.
Nem egészséges, sõt kifejezetten káros az a gondolkodásmód, mely abból indul ki, hogy a számbéli többségem okán, bármilyen döntés meghozatalára jogosult vagyok, és közben elfelejtik, hogy a többség, elsõsorban a meghozott döntések következményei iránti nagyobb felelõsségvállalást jelenti.
Demokratikus berendezést feltételezve nem fogadhatóak el azok a hatalmi technikák, amelyeket a FIDESZ a jobboldali többséggel bíró önkormányzatok esetében, így Nagykanizsán is alkalmaz.
A hatáskörébe tartozó szervezetek esetében szinte teljes körûen cseréli a vezetõket, nem kímélve a szakembereket sem. Ha túl erõsnek érzi az ellenállást egy-egy csere esetében, akkor átszervez, öszszevon, pályáztat, majd az általa
favorizált személyt, a többsége biztos tudatában kinevezi.
Ugyanakkor retteg is, ezért a közgyûlésben a Szervezeti és Mûködési Szabályzat módosításával korlátozza az ellenvéleményt megfogalmazó ellenzéki képviselõk lehetõségeit.
A polgármester felelõssége, a többség felelõssége, és az ellenzék:
A képviselõtestületen belüli kapcsolatrendszert, a polgármester, a többség és az ellenzék viszonyát, felelõsségének mértékét – valamilyen szinten – minden magyar állampolgárnak ismernie illik, a testületi munkában részt vevõ képviselõk számára viszont ez kötelezõ lenne.
A polgármester nem vezetõje a városnak, (a város nem gazdasági társaság) a város nem hirearhikusan felépített rendszer, amelynek a csúcsán egy ember ül és döntéseket hoz.
A polgármester a testületben (nem véletlenül) csak egy szavazattal bír.
Kétségtelen, a polgármester funkcióhoz többlet jogosítványok is tapadnak, ezek azonban kevésbé lehetõségek, sokkal inkább kötelezettségek (levezeti a testületi üléseket, kifele képviseli a várost, a testület által átengedett hatáskörben kisebb súlyú döntéseket hoz, a döntések végrehajtását szervezi és ellenõrzi, stb.).
A felsorolt feladatokat is lehet jól vagy kevésbé jól végezni, és ezt a munkát lehet nyilvánosan elismerni vagy bírálni, de legalább mi képviselõk nézzünk szembe a ténnyel: nem a mindenkori polgármester személye a legfõbb biztosíték a sikerre, és korlátlanul nem tehetõ felelõssé a sikertelenségért sem.
A köztársaság mint államforma mûködtetésének alappillérei, a különbözõ értékrendeket hordozó és az állampolgárok véleményét öszszefogó, kifejezni törekvõ pártok.
Õk hivatottak arra, hogy négyévenként a programjaikban megfogalmazottakat és azt képviselni tudó személyeket a választók elõtt bemutassák, és annak megvalósításához a szavazatokban kifejezõdõ támogatást kérjenek.
Így történt ez 2006-ban Nagykanizsán is, és tiszteletben tartandó a kanizsai polgárok akarata, amikor a választások során a FIDESZ által képviselt értékrendet és a Cseresnyés Péter által vezetett szervezet által jelölt, Marton Istvánt támogatták szavazataikkal.
Igaz ez akkor is, ha utólag is mondjuk, mert akkor is mondtuk, hogy Marton István a személyiségébõl adódóan nem alkalmas a polgármesteri feladat ellátására.
Természetesen a felelõsség, átháríthatatlanul a többséget alkotó FIDESZ-é, akár az értékrend képviseletérõl, akár az általuk jelölt, majd a kanizsaiak által megválasztásra került polgármester személyérõl van szó.
Az ellenzéki szerep miközben együttmûködést is jelent a többséggel, klasszikusan a kontroll szerepét tölti be.
Egy-egy napirend esetében, alternatív megoldásokat javasolva próbálja az értékrendjének megfelelõ válaszokat megfogalmazni az adott témában. Ne feledjük, hogy kisebbsége okán nincs módjában alapvetõen befolyásolni a döntéseket, ezért a felelõssége is lényegesen kisebb.
Arra a kérdésre, hogy van-e egyáltalán felelõssége a kisebbségben politizáló képviselõknek és frakcióiknak, a válasz egyértelmûen az, hogy van (szakbizottságokban dolgozik, önálló indítványokat terjeszt be, aktívan részt vesz az adott téma közgyûlési vitájában stb.), klasszikusan, a többség kontrolljának szerepét tölti be.
Felelõs a politikai megnyilvánulásaiért, felelõs a tartalomért, amit adott ügyben képvisel, felelõs azért a politikai kultúráért, emberi magatartásért és hangnemért, amelyet viselkedésével megtestesít.
Tudom, látom, hallom, hogy az a magatartás, amit a testületben Röst János SZDSZ-es képviselõtársam – elsõsorban Marton István polgármester úrral szemben – megenged magának, az a tényleges tartalomtól függetlenül káros.
Hiszek abban, hogy a felelõs ellenzékiség egyrészt konstruktív és a vállalt értékrendjét megjeleníteni akaró, másrészt kritikai gondolatokat megfogalmazó és a többség ellenõrzését is felvállalni képes magatartás.
Összegzés: Úgy gondolom, hogy mindazok a hibák és hiányosságok, amelyek a 2006-os választások óta Nagykanizsán az önkormányzati mûködésben bekövetkeztek, nagyrészt a demokratikus alapelvek ismeretének hiányosságaira, a polgármester egyszemélyes irányítási ambíciójára, a többséget alkotó FIDESZ frakció látható felkészületlenségére vezethetõek vissza.
Nem hiszek abban, hogy a polgármester esetleges lemondása és az ebbõl következõ rendkívüli polgármester választás, bármit megoldana.
Amennyiben a lemondás mégis megtörténne, és idõközi polgármester választást kényszerülnénk kiírni, akkor valamennyi testületi tagnak a lemondását, ezzel a testület feloszlatását és egy aktussal, egy költséggel, új testület és polgármester megválasztását fogom javasolni.
A magam részérõl erre a lemondásra kész vagyok.
Böröcz Zoltán
MSZP Helyi Szervezet elnöke