„Az elsõ a szükséges, a második a hasznos, a harmadik a kellemes.” – állította a kanizsai diákok elé az idõbeosztás követendõ sorrendjét Kalocsa érseke. Dr. Bábel Balázs, a közvetlen, fiatalos öregdiák számba vette, mi mindent kapott negyven éve szegény parasztgyerekként a kecskeméti piarista gimnáziumban. „Példát kaptatok az atyáktól, most nektek is példákká kell lennetek!” – folytatta. Örömét fejezte ki, hogy alsó tagozatosokat is lát. Mindez a tanítórend alapítójának, Kalazanci Szent József tiszteletére bemutatott misén hangzott el az utolsó novemberi szombat délelõttjén a Felsõtemplomban. Kétség kívül ekkor volt a két napos Patrocínium – az atyai pártfogás ünnepe – csúcspontja.

Róma utcáin kallódó, bandákba verõdõ, gazdátlan szegény gyerekekbe botlott a spanyol földrõl származó József atya, felelõsség ébredt benne irántuk, és 1597-ben elkezdte nevelésüket, tanításukat. Azért kilátástalan a szegények helyzete - ismerte fel -, mert a tanulatlan gyermek szolgaságra van rendelve. A gyerekkortól függ az egész élet, így hát a szegény gyereknek is joga van az oktatásra-nevelésre. Ezt az alapvetõ emberi jogot õ látta meg elõször. Közismert jelmondata: Pietas et litterae. A litteraevel a hátában a pietas azt fejezi ki, hogy a Teremtõhöz az emberi tudás és igazságkeresés útjain akarnak eljutni, tanárok és diákok közösen. Az a litterae pedig, amelyet megelõz a pietas, olyan tudomány, amely megismerése tárgyához megilletõdve közelít, mert üzenetnek és ajándéknak tartja.
Az esélyegyenlõségrõl Kalazancius nem csak beszélt. A szegény gyerekek tanítását tekintette fõ feladatának, ezzel megelõzte az államok utóbb közoktatásként megfogalmazott kötelezettségét. Ma pedig azzal találkozunk, hogy éppen innen (is) próbál kihátrálni az állam. Ehhez különféle praktikákkal próbálkozik: kísérlet a tandíj bevezetésére – a népszavazás elutasította; gyerek és gyerek megkülönböztetése az iskola fenntartója szerint – az Állami Számvevõszék is megrótta ezért a kormányt. Pedig mi lett volna Magyarországból, ha már 25 évvel a rend megalapítása után nem érkeztek volna hazánkba a piaristák? Vajon mennyi, az egész társadalmat gazdagító tehetség veszett volna el? Szüleinek nyolcadik, legkisebb gyermeke volt Kalazancius. Amikor hálát adunk, Pedro Calasanz és María Gastón jó szívét is dicsérjük.
P.J.