Vajdasági arcok címmel Augustin Juriga szabadkai fotómûvész kiállítása látható augusztus végéig a Magyar Plakát Házban. A 66 éves alkotó 66 fekete-fehér és színes felvételét bemutató tárlatot Kerner Gábor néprajzkutató nyitotta meg.

Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatójának köszöntõ szavai után Dénes Sándor alpolgármester méltatta a kiállítást. Párhuzamot vont a hasonló szellemiségû Susan Sontag kritikus, esztéta és Augustin Juriga munkássága között. „A kiállítás azt az embert mutatja be nekünk a maga teljességében, aki egyszerre jeleníti meg a múlt örökségét és a jelen valóságát. Arcai egy-egy olyan világra nyílnak, mely világban az ember elválaszthatatlan a környezetétõl, hagyományától, és azoktól az emberektõl, akik körülveszik õt az életben. E mai kiállítás olyan ihletet és szellemiséget hordoz magában, melyrõl érezhetjük, hogy a világ milyen gazdag, hogy a Vajdaság mennyi-mennyi értéket, egyben ellentmondást is rejt. Hogy érdemes e küzdelmet és feladatot folytatni, mint az emberi élet egy fontos és alapvetõ tevékenységét.” Azt kívánta végezetül a jelenlévõknek, merítsenek ihletet és energiát a képekbõl, az általa megörökített arcok sugározta varázslatból, sokszínûségbõl.
Testvérvárosunkból, Magyarkanizsáról Kávai Szabolcs tanár, tartományi fõnök elöljáróban visszatekintett a Vajdaság történelmére, melynek területén 26 nemzeti közösség él napjainkban, közöttük ruténok, szlovákok, románok, gunyevácok, sokácok, örmények. Szeretettel ajánlotta a kanizsaiaknak Augustin Juriga fotómûvész kiállítását, mely véleménye szerint megerõsítheti a szimpátiájukat, vonzalmukat a délvidékhez, közelebb hozza az ittenieket a Vajdasághoz.
Kerner Gábor beszélt a közte és a mûvész között kialakult barátságról, a maroknyi területû Vajdaság sokszínûségérõl, a kultúra teremtõ erejérõl. A vajdasági arcokat, hangulatokat fényképezõ fotós a pillanatok drámaiságát örökíti meg, melyben a humor és a tragédia egyaránt jelen van – hangsúlyozta. – Egy marékba bele tudja varázsolni az egész Vajdaságot, pedig abban pár szem búzát látunk a ráncok között. A ráncokban a történelem, a magokban viszont az újjászületés, maga az élet látható. A kép érdekes kapocs Kanizsa és Vajdaság között. Ez az egykori magtár most ismét feltöltõdött búzával, arató emberekkel, vajdasági arcokkal és közös történelemmel. Ez is az újjászületés szimbóluma – jegyezte meg a néprajzkutató.
A megnyitó ünnepséget Kollonay Zoltán zongoramûvész, zeneszerzõ elõadása keretezte.

B.E.