Maximális hivatástudattal, szakmája, kollégái és betegei iránti szeretettel dolgozik immár 46 és fél éve biológusként Bálint István. A hivatalnoki precizitással, ugyanakkor mély empátiával (is) rendelkezõ sokoldalú szakember a Kanizsai Dorottya Kórház Mikrobiológiai Osztályát vezeti – csak hogy ismét a számoktól berzenkedjünk – közel három évtizede. Magas kvalitását, teljesítményét nemrégiben az egészségügyi intézmény vezetése a kórházi dolgozóknak adható legmagasabb kitüntetéssel, Semmelweis-emlékéremmel ismerte el.

– Nagyon meglepõdtem, ugyanakkor, természetesen, örültem az említett címnek – bocsátotta elõre beszélgetésünk kezdetén Bálint István. Majd rögvest hozzáfûzte, meglehetõsen szerényen: õ semmi különöset nem tett, csak a munkáját végezte.
De mi is biológusként, pontosabban mikrobiológusként a feladata? Leegyszerûsítve, egy kis magyarázatul, a mikrobiológia az imént hangsúlyozott tudomány mikroorganizmusokkal foglalkozó tana. Ezek a kis organizmusok pedig emberi szemmel nem láthatóak – gyakorlatilag velünk, bennünk és környezetünkben élnek – és sajnos sokszor betegségeket is okoznak. Ilyenek, példának okán, némely baktériumok, vírusok, de ott vannak egyes gombák, paraziták – és még sorolhatnám. No, ezeket vizsgálja alfától-omegáig (számos más dologgal együtt) a mikrobiológus.
– Tény, elég összetett szakma a miénk. Ha csak azt nézzük, több százezer fajta kórokozónak a képét, rendszertani helyét kell fejben tartanunk. Igaz ugyan, nem mindig lehet rutinból végezni ezt a munkát, hiszen a klasszikus mikrobiológia is sokat fejlõdött (a rendszertanról nem is beszélve) az elmúlt évtizedek alatt, a technikai fejlõdés óriási – állította.
– De miben is keresi a kórokozókat maga a mikrobiológus?
– Sok más mellett vizelet, vér, seb-, torok-, orrváladék, köpet, liquor, genny, széklet vizsgálatát végezzük, ám antigén/antitest kimutatással, termékenységi, valamint gyógyszer érzékenységi vizsgálattal is foglalkozunk. Munkánk a gyakorlatban úgy fest – bár valamelyik vizsgálatban biztos, sokaknak volt része élete során – hogy beérkezik hozzánk az ezekbõl levett minta, amit háziorvos vagy klinikai osztály orvosa küld be elemzésre. Ugyanakkor nagyobb részt, betegforgalmunk majd 90 százalékában, mi szoktuk levenni osztályunkon a páciensektõl a majdan vizsgálandó anyagokat.
Amikbõl aztán nincs hiány: ha csak azt nézzük, hogy 150 ezer, Kanizsa és vonzáskörzetében élõ ember ellátását kell biztosítania a Mikrobiológiai Osztálynak, mindebbõl évente 60 ezren meg is fordulnak a részlegen, ami napra lebontva mintegy félezer beteget jelent.
– Tény, elég mozgalmasak a hétköznapok, a hétvégék és az ünnepnapok egyaránt – mert mi az osztályon akkor is dolgozunk. A beteg és a betegség miattunk nem várhat – ezt mindig szem elõtt tartom.
Bálint István különben is mindig egészségorientált volt, anno épp ezért, no, meg a természetszeretetéért lett biológus. Szegeden és Pécsett végezte egyetemi tanulmányait, majd késõbb az alföldi klinikáról hozta vissza szülõvárosába elméleti-gyakorlati tudását. 1986-tól áll a kanizsai kórház mikrobiológiai részlegének élén. Az intézmény elmondhatja magáról: van saját mikrobiológiája.
– Tudja, e téren is szerencsések vagyunk. Más kórház, ahol nincs ilyen osztály, arra kényszerül, utaztassa a páciensektõl levett mintákat távolabbi helyekre, hogy meg tudják vizsgálni õket. Pedig, ha épp affajta kórokozót keresnek a levett váladékban, nem célszerû utaztatni õket, mert akkor máshogy viselkednek, vagy nem lehet kimutatni meglétüket. Bár, olyanok is vannak, amiket éppen transzportálni kell a jobb eredmény/láthatóság érdekében. A legfontosabb pedig, az alaposságon túl a gyorsaság: nálunk a mintavétel és a feldolgozás közt átlagban 10 perc telik el, így a kórokozók kimutathatósága is jóval magasabb. A vizsgálat eredményét amúgy befolyásolja a mintavétel megfelelõsége. Mi a személyes mintavételt preferáljuk, mert így a beteggel közvetlenebb kapcsolatot tudunk kialakítani, mindannyian: munkatársaim, a mikrobiológiai szakaszszisztensek, a szakorvos kolléganõ, a biológus hölgyek, és nagyon fontos a kisegítõ személyzet precizitása is.
Tizenöten dolgoznak a majd’ 800 négyzetméteres, tematikusan kialakított, újonnan épített, nívós mikrobiológiai részlegen, ami (ma már) a kórház központi diagnosztikai tömbjében, a Radiológia tõszomszédságában és a Pathologia felett kapott helyet. Nem véletlenül: az említett osztályok alfái a gyógyításnak, hiszen e helyeken derülnek ki az adott betegségek. Amiket aztán más kórházi osztályokon kezelnek. Érdekes láncfolyamat mindez.
– Ahogy a mi osztályunk felépítése is hasonlítható egy lánchoz. Mivel mi különbözõ kórokozókkal is dolgozunk, kiemelten fontosak a higiéniai intézkedések, valamint bizonyos tekintetben az egymástól elszeparált helyiségek. A paraziták vizsgálata is így történik, hogy kizárt legyen a fertõzés. Van olyan egységünk, amiben kicsit magasabb ezen kockázat. Az sem mindegy, némely organizmust milyen hõmérsékleten tartjuk. Van, amelyik a szaharai-hõséget kedveli, van, amelyik a normál hõfokot – minden közegben máshogy viselkednek. Sõt, fagyasztóink is vannak, amikben többjüket tároljuk, késõbbi elemzés, illetve az Országos Epidemiológiai Központba küldés végett. Külön öröm számomra, hogy korszerû berendezéseink vannak, amik garantálják a professzionális betegellátást. Birtokunkban van olyan több tízmillió forint értékû eszköz, amibõl az országban mindössze két darab van. Mint említettem, részlegünkön több külön helyiség/egység van elõírásnak megfelelõen kialakítva, mindegyiknek megvan a maga rendeltetése. A legnagyobb rész a bakteriológiai laboratórium, ahol a baktériumok tenyésztése, mikroszkópos elemzése történik. Amiket, példának vegyük most a baktériumokat (de egyébként mindegyik mintát) megfelelõ táptalajon kitenyésztünk. Ezt pedig úgy „fõzzük” a táptalajkonyhán. Azonban mivel egyik munkafolyamat következik a másikból, az átjárhatóság is megoldott az egyes helyiségek közt, persze legszigorúbban betartva a higiénés elõírásokat.
– Sokat emlegettünk különbözõ kórokozókat. Milyen típusúakkal találkoznak leggyakrabban?
– Mint köztudott, a légtér tele van mindenféle organizmusokkal, de magunkon, magunkban is hordozunk többet. Az már más kérdés, van számunkra szükséges és kártékony is, ami betegséget okoz. Ha különleges kórokozókat kellene e térségben megnevezni, amikkel leggyakrabban találkozunk, akkor a házi kedvencek, kutyák-macskák által okozott fertõzéseket emelném ki. De állatokról, növényekrõl az élelmiszerekbe jutott kórokozókat is kihangsúlyoznám, ahogy a kullancsok által terjesztett Lyme-kór kórokozóját. Ám ott vannak még a juhokban lévõ paraziták: amik az ivóvízbe jutva okoznak fertõzést az embereknél.
– A beszélgetésünkbõl (is) valóban látszik: nincs hiány munkából.
– Ezért vagyunk, ezért dolgozunk. Szerencsére, a biológusi/szakasszisztensi munka iránt sok fiatal érdeklõdik, ezt tapasztaljuk nyaranta: amikor a Nyugat-Magyarországi Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Pannon Egyetem e szakos hallgatói nálunk töltik hathetes gyakorlatukat. Így az utánpótlás biztosítottnak tûnik. Részt veszünk még nemzetközi gyógyszerkipróbálási studykban, kutatási munkákban. Jómagam pedig különbözõ konferenciák, hazai és nemzetközi kongresszusok rendszeres résztvevõje és elõadója is vagyok. Képzem magam, ahogy munkatársaim mindegyike.
– Adódik a kérdés: ennyi munka mellett mikor van ideje pihésre?
– Számomra az igazi kikapcsolódás a családom. Bár, otthon sem tudok a hivatásomtól teljesen elszakadni. Feleségem belgyógyász-háziorvos, kisebbik fiam, István Bence pedig sebész szakorvos. Máté fiam választott más pályát: õ ügyvédként dolgozik.
Azonban a „szakma” mindig utolér, legyek akárhol. Ha kell, munkaidõn túl is a hivatásomnak élek és bármikor, bárhogyan mindent megteszek azért, hogy továbbra is tartsam ezt a magas szakmai színvonalat, ami osztályunkat jellemzi.

Szabó Zsófia