Azt hiszem, egészen példa nélküli kis hazánkban, hogy valaki civil kezdeményezésként 19 éven keresztül jazz fesztivált szervezzen egy szõlõhegyen. Ilyenre csak olyan nagy „túlélõk” képesek, mint Tiborcz Iván, aki e hétre idõzítette a Jazzland idei koncertjeit. A három napos programot a Nagykanizsa melletti Cserfõn tartották.

Az évek óta anyagi és szervezeti gondokkal küzdõ fõszervezõ takarékos, de színvonalas mûsort állított össze, és ez rögtön kiütközött a fellépõ zenekarok összetételénél. A fesztivál nyitónapján a Tripod elnevezésû trió lépett fel. A házigazda és mindenes Tiborcz Iván ezt követõen a German Connection quartet billentyûseként szerepelt testvérével, Dénessel. Mindkét koncert gerincét jazz örökzöldek adták. A nagyszínpadi elõadások után éjféltájban hajnalig tartó örömzenével folytatódott a Jazzland. Pénteken a Graz-i Kunstuniversitat két tagja Bartha Mátyás (zongora), Hofecker Mátyás (bõgõ) és a Hágában végzett Gyárfás Attila (dob) kamarakoncertje nyitotta a napot. Színvonalas elõadásukat a Horvátországból érkezõ Praline&Fast Food bulizenekar folytatta. Az oktettet négy vokalista lány és egy jazz quartet alkotja. Õk nem elsõ ízben lépnek fel Cserfõn. Hûen nevükhöz gyorsan és könnyen fogyasztható, édes zenei csemegével rukkoltak ki. Repertoárjukban a Beatles slágerek feldolgozásait éppúgy hallhattuk, mint Joe Zawinul világhíres jazz kompozícióját a Mercy, Mercy-t. A széles mûfajokat átölelõ mûsoruk pop, rock, soul, jazz és funky stílusokat egyéni hangszereléssel ötvözte. Könnyed nyár esti csemegeként összegezhetjük koncertjüket. A fesztivál csúcspontját a szombati nap jelentette. Elsõként a swing korszak táncára/táncosaira utaló Jitterbugs trió lépett színpadra. Megjegyzendõ, hogy az említett korszak táncai közül, a Lindy Hop és a Jitterbug úgy tûnik, reneszánszukat élik, legalábbis Európa nyugati felén. A Gayer Mátyás-Farkas Norbert-Oleg Markov combo zenéje egyéni felfogásban és hangszerelésben is ezt idézte. Finom, jó kis jazzt játszottak. Gayer Mátyás játékán, most egy szemernyit sem érzõdött a megfelelési kényszer. Friss diplomájával a zsebében felszabadultan játszott. Ugyanez mondható el a New Yorkba áttelepült Farkas Norbertrõl és ukrán társukról Oleg Markovról. Mûsorukban helyet kapott a trombitán játszó Hofecker Dániel, akinek a játéka új színekkel gazdagította a trió hangzásvilágát. Azt mindig tudtuk, hogy Tiborcz Iván egy nagy kópé, dehogy ennyire! A beharangozott meglepetést az „ideiglenesen” Magyarországon tartózkodó Kém Sándor szolgáltatta, aki a házigazda gyengéd, ám határozott felkérésére egy rövid szólóprodukcióval rukkolt ki. Egy zenei alapra virtuóz módon improvizált. Az elõre meghirdetett mûsorban változás történt, hiszen Tiborcz András nem érkezett meg Cserfõre. Így aztán az éjfél utáni jam session-ök (örömzenék) hangulatából kapott ízelítõt a közönség. A kezdõ csapatot a Tiborcz Iván-Tiborcz Dénes-Farkas Norbert- Hofecker Dániel-Oleg Markov alkotta. Késõbb a quintet bõgõseként Hofecker Mátyás is beszállt. A két koncert között kisorsolták a Kendlimajor Mûvészeti Szabadiskola és a Balogh István Péter festõmûvész által felajánlott képzõmûvészeti alkotásokat. A fesztivál helyszínét a fényfestészet tette egészen varázslatossá. A Jazzland mára egy kicsi, kissé belterjes, ám még mindig szerethetõ fesztivállá vált. Addig, amíg a baráti és közösségi segítség, a kreativitás, valamint zenész-szolidaritás mûködik addig a Jazzland továbbélhet.

H.Gy.